Néhány döntést előtte hajlamos vagyok sokszor körüljárni.
Egy belvárosi, (akkor) puccos étteremben, akkori törzshelyünkön a kedvenc ételemet levették az étlapról. Annyiszor kértem utána is a szakácsot, hogy készítse el nekem, hogy visszatették, tudtommal azóta is szerepel rajta.
És én akkor, tizenegy-két éve elhatároztam, hogy megsütöm magamnak. Puhatolóztam a pincéreknél a receptről, nyilván nem sokat tudtak, azt sem árulták el.
Neten keresgéltem, hasonlót találtam csak magyarul, angolul, olaszul.
Ma, így az elhatározás után némi idő elteltével kipróbáltam.
Tudom már, mit kell módosítsak a tökéletességhez, de ez így is kibszott finom! Holnapra készült, lassan a felét megettem már.
Óóóóó!
Ui.: Megérte ennyit agyalni rajta (azért egy évtized alatt máson is agyaltam azért!), hiszen ide 12 perc sétára található a legközelebbi éttermük.
