Pénteken a cégtől korán lerohantam a Balatonra (hála kisfőnököm telefonjának az M6-oson kikerültem pár óra dugót!), a többiek már lent hobbiztak. Szocializálódás után kicsit kidőltem a tópartra, majd belekezdtünk a relax hétvégébe.
Millió ötlet, közös munka és agyalások, vörksopok, segítőkész emberek, éjjelig elmélkedés, elemzés a turizmus helyzetéről (engem ledöbbentett a tóparti város szombat esti tökéletes pangása!), bandázás a tanárokkal, visszatért a kedvem a hobbimhoz.
De jól sikerült!!
Mai bejegyzésem arról fog szólni, hogy bár én hülyét kaptam a nyaralás alatt a vitáktól, de úgy tűnik, én jó utitárs lehetek: ugyanők elhívtak, hogy 4 hét múlva hármasban menjünk el ismét külföldre.
Antiszoc nem mondom meg ki hőbörög a közösségi oldalak miatt. Persze, van kettő barátja, akiknél megelégszik kéthavonta egy videójátszással.
Nekem sok haverom van, sok sokfős program havonta, sok szál összefonása, mégis a nagy előnye a sok ismerősös közösségi oldalnak, hogy én még ébren, Izmossal már befejeztem a fülledt csetet, most jön higgadt cset KA-val.
Ja, egyébként varrok, meg hímzek, kérték.
Magyarázok a telefonba, kezemben a tecsóbevásárlás, az újonnan beszerzett nagymintás pörgősszoknyás ruhácskám, bevágódok a sötét lépcsőházba, ahol a hátsó földszinti lakásból kilép egy női sziluett integetve. Visszaintegetek, a lakás bérlőcsajának tippeltem, majd közelebblép:
TáncosO az.
Öh.
Aki a város másik felén él.
A bérlőcsaj a barátnője. (Jó, erre már rájöttünk anno, de megdöbbentő.)
Legutóbb délután leveleztünk és nem szólt.
A mai versenyben, hogy ki van jobban szétcsúszva, egyértelműen kollégám nyert, aki magának irogatta az emaileket. Aztán csodálkozott.
...nem vagyunk testfetisiszták, de Atibá pocakosodása komoly sokként ért minket.
Röviden: egy hét tenger, sziget, hőség, félpanzió (brr), fura bennszülöttek és hisztis férfiak, tündéri tinédzser és szép medence, finom gyümölcsök, összességében akár pihenés is lehetett volna, ha nem balhézik a két felnőtt férfi egész nap egymással, a személyzettel, az éttermekben, hogy én süllyedtem. Pedig negyedszer nyaraltam velük külföldön, plusz többször bandában.
Na mindegy, a gyerek cukorbogár volt, több turistával és bevándorló dolgozóval összehaverkodtunk, jöttünk-mentünk, a tenger meleg és bronzbarna vagyok. Nem sötétbarna, bronzos. Király.
Aztán vasárnapra terápiás célból kizárólag a relaxáló lánybarátokkal kisváros, kézműveskedés, másik kisváros és piaci forgatag, sok kajálás, iszogatás és nevetés.
Most hétvégén szintén kézműves és nyugis nők lesznek, vízpart és sütögetés.
Pasik: Cs.K-t nem értjük. Izmos most is csetel. Újkolléga konkrét programtervvel, dátumjavaslattal és remek szöveggel állt ma elő, ritka az ilyen okos és megnevettető pasi. ŐH ma bevitt dolgozni, meglep, mennyire átlátja a gazdaságot. KA (haver) okosít az elméleteivel.
A cégnél igazi nyár van, az emberek kedvesebbek, Kollegina szabin, így az idegrendszerem is kisimult kicsit, és néha, percekre még CSÖND is van! Egészen csodás érzés!
Ma egy nagyon dekoratív kollegina talált meg azzal, hogy úgy szereti, ahogy öltözöm és menjek már el vele vásárolgatni, javasoljak neki ruhákat. Én. Továbbra sincs stílusom, de shoppingolni örömmel megyek bármikor.
És a mai nap meghatódása: megkértem az egyik vezetőnket, hozza már vissza majd a nehéz kütyüt, amit levittem a másodikra a tárgyalásra. Visszajött a tőlem 3 méterre lévő irodájába, nem hozta. Már hőbörögtem magamban, amikor a másodikon dolgozó két kolléga vigyorogva megjelent az eszközzel, hogy látták, a fickó nem hozta el, ők felbattyogtak vele, hogy nekem ne kelljen cipekedni.
Hát én annyira meghatódtam!
Mondom is az ott lévő Illető-havernak, mire ő meg felpakolta szépen a szekrénybe a helyére, hát komolyan, annyira kedvesek néha az emberek!!! :)
...mégiscsak lehet az ótfityemmel, CsK ebédelni akart velem (megtette), Újkolléga belendült (nem tette (még) meg).
Rend nincs. De hátraküldtem a szelektívhez egy kollégámat pár dobozzal, az számít?
Annyira imádom a stílusodat, ma is mennyire találó a ruházatod!
Nos.
Nincs stílusom. Ma rendetrakni jöttem be (őőő, még nem kezdtem el). Ezért csíkos trikó, bő nadrág, egy csíkos vászoncipő(!) van rajtam, meg egy laza blézer.
Szerintem csak a bőrszínemet irigyli. Az tényleg állat!
Ufónak érzem magamat. Mindig mindenki az időjárásról akar beszélgetni, nézi az előrejelzéseket, hőbörög, örül. Hallgatom udvariasan.
De ki nem izéli le?
Tud változtatni? Nem. Akkor alkalmazkodjon csendben.
(Egyébként gyönyörű idő van kint, mi meg egy ablaktalan neonfényes káoszban ülünk, akkor meg pláne nem mindegy?)
Az erkélyen ülve mélázom, ahogy a lenyugvó nap fényével megvilágított felhőpamacsok úsznak tova.
Mély levegővételekkel kóstolom a hűvösödő szellőt.
Felzendít egy tücsök is a kabóca mellé, nem harsogják túl a varjúk és feketerigók sem.
Egy fecske is csicsereg valahol az óriásfenyő mögött.
Beleszívok a cigibe, élvezem a parázs izzását.
Kifújom és a szememmel sokáig követem a szétoszló füstöt, ami megjárta testemet.
Végül sikerül a célként kijelölt ellazultság olyan bölcs fokára jutnom, ahol már magasról xarok a szembeszomszéd új és irtó idegbajos kutyájának fülsiketítő vinnyogására.
Kertváros, ugye?
Egyik nap kértem a huszonéves pékfiút, hogy adjon már valami ch csökkentett sós pékcuccot, mert megveszek érte. Válasz:
-Jaj, nehogy elkezdjél fogyózni, annyira jól nézel így ki!
Majd végignézett úgy, hogy nagyon úgy. (Így szokott.)
Nem tudom eldönteni, hogy őszinte, vagy a legnagyobb vásárlóját veszíti el, ha fogyózni kezdek.
:)
