Luciát olvasgatva felcsillant a remény egy kis kalandra. Ma (szombat!) reggel fél kilencre rendelte ide a kéményszerelőt a közös képviselőnk. Kicsit poénkodtam az idősebb hölgynek, hogy nagyjából akkor érek haza, jó, akkor minél korábban küldi, hogy le tudjak utána feküdni. Jaj.
Egyetlen (kórházas, csinidokim volt!) hálóingem kaptam fel. Kopogtak. Ott állt az ajtóban a szerelő.
Olyan kis joviális hatvanas bácsi nyakig pulcsiban, kezeslábasban.
Nem volt kaland.
----------
Nem fogok itt sem politizálni markáns véleményem dacára, de szeretném elmondani, hogy azért nem bírjuk Őszhalántékkal a kormányt, Tarlóst és Vitézyt, mert az első mindkettőnk munkahelyét fő célpontként szivatja, a második meg nem rázza meg utóbbit, ezért valamelyikünk biztosan beragad a dugóba vagy a bkv nem megy.
Hosszú hetek után tegnap végre összehoztuk a találkát a fenti akadályok ellenére, kicsit neccesen, de sikerült. Hát el sem hiszem, hogy a politikától függünk...
----------
Újabb biokajára kattantam rá, megyek is sütni megint.
