Bár legendás, hogy nem szeretem a zöldségeket, de ez egyébként nem igaz. Utálom a brokkolit, kelbimbót, uborkát, a szagától is undorodom a karalábénak, karfiolnak, káposztának, de tonnaszám eszem paprikát, hagymát, paradicsomot, padlizsánt, avokádót, főzelékeket, nem fejessaláta-alapú salátákat, párolt borsót, vajbabot, kukoricát, zöldségkrémeket és főleg lecsót.
Ma fél egyig terveztem aludni, de egy autóriasztó idegesített (nem a hangja, hanem hogy nem az enyém-e, mert akkor ciki a szomszédok miatt), szóval ha úgyis lementem, tettem egy bevásárlókört. A zöldségesnél hét féle gyümölcsöt vettem, mert hetek óta változatos gyümölcssalátákat dobok össze (azaz összekockázok 3-4 félét és villával elmajszolom), beugrottam a szülőknek is vinni, nem láttam egy hónapja apámat, ott beszereztem helyette friss diót, háztáji paradicsomot és pálinkát apám zseniális kotyvasztásából, kaptam friss sk lekvárt, sk lecsót, sk paradicsompüréjükből sk parilevest, még rántotthusit is kaptam, amit magamnak nem csinálnék, úgyhogy mire az ébresztés megszólalt, már indultam haza.
Fáradt vagyok, a munkámmal nem végeztem pénteken és egész hétfőn a gépemet frissítem bent, így nem tudok dolgozni, még több felhalmozódik, az estére tervezett öt programból sikerült a színház, TCsV exkolleginával a dumálás, ha a piálást halasztottuk is, a fellépésmegnézés, mert késtek 3 órát így odaértem időben és be is lógtam ingyen, táncoltam is éjjel és még segítettem a csini fiatal táncos külföldieknek eligazodni. (Érdeklődőek voltak, bár az "in your town" a kérdésükben kicsit szívenütött, hiába Budapest egy nagy falu, tele ismerősökkel.)
Ja, éjjel vezetve jöttem rá, miért kapcsolja ki az agyamat a vezetés: egész nap közelre bámulok, monitor, papírok, könyv, kézimunka, és ha belegondolunk, akkor nem sokat nézünk távolba, utcán a járdát, tömeget figyeljük, metrón max. két méter a látótávolság, sosem nézünk messzire. Vezetés közben igen. Meg egyébként is egy rendezett rendszer, szabályokkal, logikával, én azt szeretem, megnyugtat.
Akkor most indul a nap.
