Tobber életblogja

Családnak szétküldtem a képeket és lementettem a mástól kapottakat, megszerkesztgettem valamit, válaszoltam reményeim szerint minden levélre az elmúlt napokból, hogy ne junioroskodjak (forrás: Bé), kivéve Tének, aki ha gyorsan válaszolok, hajlamos hülyeségekkel nyúzni, ill. facebookon nem válaszoltam jaj hogy is hívtuk itt 4-5 évvel ezelőtti szeretőmet, hz-t, help valaki!!, na ő hivogat ebédelni, meg Szap is, rá sem érek rá, mert bent káosz van, összeomlott a rendszer, amit már ősszel megjósoltunk, ugye, mindenki hülye (az összes felhasználó kollégám bicskája beletört eddig) csak a fejlesztők és oktatók nem, idézném: ilyen hiba nincsen. Két típusú kollégám van, aki meg akarja oldani és addig balhézik, amíg beleőszül, de akkor sem megy, meg aki napi egy óra próbálkozás után feladja (-helló, hibát ír a rendszer, mi a teendő? -javítsad ki és akkor nem fog, ez mai párbeszédünk, nyilván ha hibát ír ki, előbb javítom, de nem hibáztam, értsd az igazgatóm nem jogosult gazdasági tranzakcióra a program szerint), és most én is szépen hivatkozom arra, hogy ha nem kapnak jó adatokat, akkor előbb oldják meg a sw gondokat és akkor kapni fognak.
Aztán a héten két dolgot sóztak végleg rám, ami nem dolgom és nem felelősségem, aztán határidők vannak, tegnap négyen mondták a folyosón, hogy elegük van és a felmondást latolgatják. A multi nem igazán a lélekről szól.
Ma elugrottam éves céges alkalmassági vizsgálatra, azzal fogadtak, hogy akkor új belépő vagyok januártól. November de bő hat éve, apróság.
A magánklinika ajtaja nehéz és olyan széles fém küszöbe van, ami az eső miatt csúszott, hogy az ajtót tolva szépen megroppant és kibicsaklott a rossz térdem, anyukátok.
Kint van az allergiám nem tom mire és torokgyulladásom van és Keanu beteg és ettől függetlenül komolyan mondom, minden okés.