A héten elbúcsúztattunk egy gyakornokot, aki csak egy emelettel költözik feljebb. Öt töménytől még nem vagyok másnapos, ezt meg kell jegyeznem.
De a helyzet nem ennyire vidám, az elmúlt napokban kiderült, hogy az emeletről öt kollégára nem tartunk igényt a jövőben.
Ezt még nagyon fontos elmondanom, már itthon is kapható fűthető wc ülőke.
(Fura keresőtalálataim egyike, onnan ugrott be.)
Egyesek szerint ez undorító, ha meleg, akkor olyan, mintha közvetlenül valaki után ülnél rá.
Szerintem a világ egyik legjobb érzése. Tudom, közelítek a macskás vénkisasszony létemhez.
Két napra tervezett totális küllemleépülés előtt kell-e vajon a hajmosás és műkörmözés?
Nem, még mindig nem varrok. Fejben tervezem, jó?
P.f. telefonált, hogy haldoklik (harminchétkettő a maláriája), így középtávon küllemmel nem kell törődni.
Majd legényes táncolok, kackiás bajusszal.
Ma arról szeretnék mesélni, hogy ahelyett, hogy befejezném a csipkeszoknyát végre, inkább a régesrégen readerbe tett, de alig olvasott Anyuson rágom át magamat. Remek stílusú nő.
http://anyusblog.blogspot.hu
Nagyon frappáns stílusú a csaj, Lustanyu megszűnésével kell a gyerekes pótlék.
Állítólag ma este Gazpömpölléres bejegyzés is várható.
http://pompoller.blog.hu/
És akkor még nem végeztem Panamericanával (főleg, hogy most is íródik), ami goldenblog díjat kapott és a legszórakoztatóbb magyar nyelvű, némi szubjektivitással és humorral átitatott utileírás. Sztyuvival egyetemben.
http://panamericana.blog.hu
http://sztyuvi.blog.nlcafe.hu/
És mindkettőnek volt előzményblogja is, akit érdekel, küldöm mind az ázsiai óriáskörútról, mind az Abu Dhabii beilleszkedésről.
És akkor jönnek az új HIMYM részek angolul és van még egy totemoszlopnyi könyvem, vannak barátok, tánccsinálás és -nézés, hobbik, randik, kacatszelektálás és totális lakásrendezés.
És pocakfrusztráltság. Az főleg.
(Nem, nem én. Nekem nincs pocakom. Engem nem frusztrál a pocakom.)
Nem akarok varrni, úgy érzem. Ha viszont mindent nájlon fog fedni és évekig festékcseppeket kapargatok, akkor nem is lesz befejezve, én mondom.
Addig szavazzatok levélben, hogy géppel vagy kézzel varrjak csipkét. (Előbbihez be van állva a hátam, második kb. 10x annyi ideig tart.)
Ma két helyről megtudtam, hogy jófej/kellemes vagyok, illetve felmerült egy kérdés, hogy
"de ha nője van, minek társkeresőzik, ha nem akar nőt?"
Ezen mind gondolkozzunk el egy pillanatra.
Szoknya kétoldalt beszűkítve, alul felvarrva, csipke elosztva.
Olyan helyes kis szoknya lett így, sajnálom bevonni...
Nabammeg!
Most megjött a kreatív kedvem egy csizmából kilógós lábmelegítő/csizmára visszahajthatós szél kötéshez, erre találok egy már lekötött darabot, ami pont jó. Eltisztázom, elvágom és kész.
Akkor kéne mást csinálni.
De miket is akartam készíteni?????
A múltkorában érkezett két fizetős felkérés is, hogy készítsek valamit, de visszautasítottam. Nem vagyok szakember, nem profi, amit készítek, na. Tavaly egy ékszerszettért elfogadtam pénzt, úgy izgultam, nem hiányzik. Igaz, azt imádták! :)
Ezekhez van itthon minden alapanyagom:
A csipkeszoknya, de nincs kedvem ma varrógépezni.
Másik szoknya a TCsV hozta álomszép anyagból, de nincs kedvem szabni. Különbenis fogyok, addig nem szabok semmit.
(A minta ez, a fazon, szín nem.)
Táska, ígértem, lógok vele, szintén szabni kéne, de még vizes a beavatott anyag. (Megkönnyebbült sóhaj.)
Egy téli, egy éve majdnemkész táska, de ahhoz erő kell, már csak a másik fül kézi rögzítése hiányzik.
Egy elkezdtett filigrán drót fülbevaló, áh, ahhoz türelem kell.
(Cleo)
Sálkötés, valami nemangol írta angolul a mintát, már órákat töltöttem az elemzésével, de még nem tiszta.
Jaaaaaaj, mit csináljak??
Kezdem a csipkeszoknyával, derékban beveszem, felhajtom rövidebbre, rátűzöm a kézzel felvarrandó csipkét. A hosszt tegnap már kitaláltam.
Ja, hogy ahhoz nem a számítógép előtt kéne ülni?
