Tényleg érdekes, hogy keményfejűnek tartott apám mennyivel hamarabb felfogja, hogy nem szórakozhat, kétszer megcsináltam vele, hogy elküldtem a csudába, ő meg jött, csöngetett vagy fél órát, de elküldtem. Tanult belőle, azóta tizedét sem piszkál.
De Anyunak ez valami mártír küldetés.
Általában lehiggadok, szépen nyugodtan beszélek már csak vele, hogy ezt ne csinálja.
De nem működik, úgyhogy most neki is lekiabáltam a fejét. És mi a reakció: mintha nem is ordítanék, elkezdi mesélni, hogy hol sétálnak éppen, kivel találkoztak.
Mintha a falnak beszélnék.
Úgyhogy szépen elismételtettem vele, hogy megpróbálja tiszteletben tartani az én dolgaimat, és kéretlenül nem próbál segíteni, ha én egyáltalán nem akarom. És máskor nem fogom ilyen kedvesen lerázni, mert akkor ilyen, úgy tűnik.
És basszameg, tényleg csak jót akar!!!!
És így sokkal nehezebb helyretenni, mint ha gonoszkodna.
De így sosem lesz magánéletem, ha nem helyezem vissza őket szülő státuszba a lebénult rokkant ápolója szerepkörből.
Magánélet:
Lehet, hogy a széptestűnek kicsit pikírten reagáltam a "Svájc összeesküvése az oka a frank-hitelesek bedőlésének" felvetésére. Pedig csak pár gazdasági mutatót magyaráztam el neki, hogy mi az oka, hogy itt tart az ország.
De nem hívott el mozizni azóta... :)
A koktélossal ismét találkoztam, már nyitottabb, sőt, nekem kicsit nyomulós is, úgyhogy köztéren kell találkoznunk holnap.
Nem szeretőt keresek.
Az van.
