Börtönben érzem magamat.
Dühít, hogy kiszolgáltatott vagyok!
Be akarok menni apuhoz a kórházba, de vezetni nem tudok, bkv-zni tilos, mert még nem nőtt oda a szalagpótlás és ha kicsit is ráesek, elszakad, kezdhetjük előről, taxit meg nincs pofám kérni 1-1 km-re, úgyhogy lecsaptam keresztszüleimre, akik mennek is hozzá holnap.
A munkanapok elmentek azzal, hogy az öltözködés ennyi idő, a tisztálkodás pláne, a kádba még sokáig tilos lesz sín nélkül beszállnom, az meg szivacsos, hát be kell zsákolni, ez Anyu nélkül nem megy.
Meg a zoknihúzás sem, nyilván. Sok mindent rábízok.
Ez is zavar, apróságokat sem tudok rendesen megcsinálni.
Ami optimizmussal tölt el, hogy az a köd, amit a fájdalom az agyamra húzott, kezd kicsit tisztulni. Már vannak egészen tiszta gondolataim 3,5 hét után, bár a fájás még a lábamban van.
De ez jó jel.
A gyógytornáról meg csak felsőfokon tudok beszélni. Megdöbbentő, hogy milyen kibaszottul fáj mennyit segít a vérkeringésemen, izé, a gázosodásomon, ami szintén fájdalmas volt már...
A mozgásom is jobb, és bár tök satnya az egyik lábam, rossz ránézni, de talán erősödött egy kicsit.
Itthon nem nagyon kell tornáztatni állítólag, egyelőre be is dagad tőle, úgyhogy akkor nem erőltetem.
A mankót elhagytam, ha kint jég/hó lesz, akkor kelleni fog.
A sínt meg baromi óvatosan itthon levehetem, és megfelelő bemelegítések után próbálhatok járni 5-6 lépéseket. Fááááj! Aztán veszem is vissza, alváshoz is hordani kell. A bőröm imádja. :S
Fekszem. Máshol buliznak nélkülem. Mások felmásznak holnap a Pilisre, nélkülem.
Kimennék a jó levegőre, ha még nem is sétálni, mert 100 métert sem tudok menni, de legalább kiülni egy padra, nézni valami más tájat, mint most látok... Tudom, hideg van hozzá.
És elkönyveltem, hogy ez az időszak nem a vágyaimról szól. Hanem hogy túléljem, és a legtöbbet megtegyem a gyógyulásomért.
Úgyhogy csak zöldséget-gyümölcsöt, light joghurtot, light gabonapelyhet, lecsót, ilyesmit fogyasztok, max. 1100-1200 kcal-t.
Valszeg a közel tíz kilós hízásból sok lehetett a víz, mert hétfő óta ezzel, meg hogy végre mozgok legalább napi párszor 5-10 perceket, le is ment 3,1 kg. A tendencia nem folytatódik, tudom, de hátha lemegy még pár kg az egészséges táplálkozással.
És hátha megerősödöm végre, a szédülés-izzadás még mindig visszatérő ismerős.
