Tobber életblogja

Ezt az összefoglalót március 10-én kezdem írni, sztem tavaly is sok mindent elfelejtettem Szilveszterig. Néha közbeszúrtam a fontosabbakat.

Az év legfájdalmasabb történése, hogy M. meghalt.

Néhány éve együttjártunk, majd rájöttünk, hogy inkább pajtások vagyunk mint társak. Barátok maradtunk. Rá sosem lehetett haragudni, igazi érző gyerek maradt. Két éve tudta meg, hogy agydaganata van. Folyamatosan kezelték, és mivel ő volt az Egészséges Életmód Szobra (napi sok sport, joghurtok, gyümölcsök, saláták, light husok, vitaminok), ezért (sajnos?) sokáig húzta. De nem nyerhetett.

Legutoljára nem is tudtam, hogy úgy telefonálunk, hogy ő már nem is lát egyáltalán. Inkább el sem mondtam neki a térdgondjaimat, nem akartam ilyenekkel terhelni. Nagyon gyorsan leépült, a kórházban meghalt.

Kedvenc táncházába én szerveztem egy mécsesgyújtó megemlékezést róla, jól kisírtuk magunkat, őt mindenki szerette. A testvéreinek összeállítottam a fotóiból, megemlékező levelekből egy egész albumot, emlékezzenek rá ők is jó szívvel.

Jó ember volt. Csodás ízléssel, tipográfiai munkáiból állandó kiállítást készített a munkahelye. A sok csodás könyvét, remélem, az örökösök egybentartják valahogy...

Szóval az év élményei:

- Síelés Lachtalban, Sissipark, igazi luxus, sok alvással és napsütéssel, az ágyból is látszó ratrakokkal, reggel már az erkély alatt is suhantak az első síelők
- Síelés Obertauernben, 100 km-es pályarendszer, szállásunk a kedvenc pályám mellett, Ba segítsége, és megdöbbenése, hogy mennyit fejlődtem, csokibarna arc fehér testtel. :) Soha ilyen jól nem éreztem magamat síelésnél, pedig az összeset imádtam
- Baby shower buli az egyik TáncosKának, pólónk alá lufit dugva járkáltunk, jó kis játékokat gyűjtöttünk össze hozzá
- Új főnök, új tempó
- Unokatesóm, akivel gyerekkorunkban minden nyarat együtt játszottuk végig a nagyszüleimnél, felkért, hogy legyek a kisfiuk keresztanyja. Nagyon jólesett. :) A kis pocok már egy éves és nem kicsi! :)
- Két napig tartott a 35. szülinapi meglepetésbulim, első nap a táncosok leptek meg, TCsV spontán levitt a telkünkre, erre ott várt mindenki, táncosok és a szatelit, második nap a családom gyűlt össze, sok vidám emlék fűződik ide, a legemlékezetesebb, hogy felmentünk a hegyre megnézni a templomot, ahol nagyapám volt a lelkész, bementünk és TáncosO-val keresztény énekeket énekeltünk. Néha az ő katolikus szövege eltért a reformátustól (vagy fordítva), így is öröm volt a felismerés... :)
- A Baleset. Végérvényesen megváltoztatta a mozgáskultúrámat, előlebegtetve egy protézist a nem is távoli jövőre. Évek óta rosszabb állapotban volt a térdem, egy hirtelen mozdulattól össze is roppant.
Három hónapig semmit nem sportoltam, majd újra lesérültem, így jön a következő műtét pár nap múlva.
A fájdalomtól szenvedtem nagyon sokat, például egész montenegroi utazásunkat, a munkábajárást, mert nem nagyon maradhattam otthon táppénzen
A fájdalom/instabilitás még mindig tart május óta, nem tudom, fogok-e még valaha táncolni, vagy futni egyáltalán, most egy kétórás műtét előtt állok, szorítsatok!
- Sok kókler orvosba futottam bele (uzsoki, annak tb-s és magánrendelős orvosai), két hónapig diagnosztizáltak félre irtó sok pénzért és sokat rontottak az állapotomon (a legbántóbb mégis a lenézés, hogy nekem ez ennyire nem fájhat, nem dagadhat be, szedjek sokkal több cataflamot, de az fel sem merült bennük, hogy azért megyek vissza 10 perc/12 000 ft-ért, mert nagyobb a baj), mire odataláltam a Sportkórházba, ahol felnyitva a térdemet kiderült, hogy amikkel mások kezeltek az nincs, az addigi kezeléstől romlott a helyzet és annyi gond van a maradék térdemben, hogy nem feszíthetem tovább a húrt
Most műtöttek először életemben
- Sínben is elmentem a céges balatoni nyárkezdő hétvégére (én szerveztem, az őszit is, de arra nem mentem), egyik nap végig csak strandoltunk a tó túlpartján végigvonuló viharban gyönyörködve
- Montenegro csodaszép, a tenger, a sok erdő, a Durmitor nemzeti park a bosnyák határon (unesco világörökség, érdemes a gugliban megnézni a fotókat a 2000-2500 méteres hegységről), sokszáz méter magasan vékony csíknyi utakon fölötted égigérő sziklák, alattad a hegyi folyóba zuhanó fenyőerdő, sosem gondoltam, hogy ekkora titkot rejt még előttem a Balkán
- Négy pasival mentem, igen kellemes volt
- Jártam Albániában. Le kell írnom, mert nem sok nyomot hagyott bennem. :)
- Rhoda Scott a zsinagógában orgonált nekünk, a csaj kinéz vagy húsznak, az energiái kifogyhatatlanok, egy csoda!
- Sokat jártam hangversenyre idén is, a legjobban az Angelita bolgár kórus tetszett a MüPában. Keressetek rá, megéri.
- Hoki VB Budapesten. Két nap is kintjártunk, egy leláltóval feljebb kollégáim az én nevemet skandálták, mire kapcsoltam, hogy ezek az én szurkolóim. :D
- Egy alkalommal egyik cégcsoportunk ügyvezetője elfelejtett a megígért aláírásért odajönni hozzám, úgyhogy később vezekelve jött vissza az emeletünkre, jólesik, amikor a kisembert megbecsülik. :)

- Retrohajókáztunk Szentendrére a kollégákkal. Gasztrotúra lett, mindenhová beültünk enni
- Elugrottunk Romániába 6 napra a táncosokkal, én csak videózgattam, ott roppant meg ismét durván a lábam, azóta nem találtam vissza a megelőző állapotomba sem.
Minden este a helyiek szórakoztattak minket, udvari hússütések, helyi tejtermékek kóstolgatása, közös táncolások, kirándulások és meglepően kevés nyelvi nehézség
- TáncosE férje megtanított minket a sushikészítés alapjaira, hát, továbbra sem ízlik, de legalább autentikus ember mutogatta
- Az idei ősz hosszú és gyönyörű volt, sok napsütés, meleg, szeptember végéig jártunk strandolni, minden nap elbúcsúzva a büfésektől
- Bizony, jószokásunkhoz híven idén is agyonstrandoltuk magunkat, utána felugrottunk vagy Anyuékhoz vagy a kedvenc éttermünkbe, este elugrottunk valami koncertre, kezdem megkedvelni a nyarat, izé. :))
- Ősszel Egerszegi Krisztáknak képzeltük magunkat, ami ment is egy ideig, de be kell ismernünk, sokkal szórakoztatóbb a szaunából és jacuzziból nézni az úszókat, és fecsegni mindenféléről hajnali órán :)

- Idén a darázs volt sok a szárazságban, 2010-ben az árvizek miatt (a telkünk előtt nyár végéig egy útszéles patak folyt) szúnyogok voltak, az kicsit jobb volt. Szüleim nem is tudtak a telken maradni nyár végétől a sok darázs miatt :(
- Egyik koraőszi TáncosTé-s bulira érkezvén TCsV-vel összenéztünk és úgy csöngettünk be, hogy a mennyből az angyalt énekeltük, mint valami betlehemes társaság. Olyan szép visszhangja van a lépcsőházuknak, hogy TáncosPé azt hitte, magnóról játsszuk. :)
- A céges Mikulás-partira elmentünk a keresztfiammal, tesójával, unokatesómmal, csápoltunk az Almára, párnákba dobtuk hátra magunkat csinos ruciban, végigkacagtuk. Aznap szép este volt, még átruccantam egy lemezbemutató koncertre, ahol nem várt ismerősökkel töltekeztem...
- TáncosTével irtó sokat lógtunk együtt idén, sztem többet mint TCsV-vel. Vele is össze akarnak hozni. Nem.
- Most, az elkerülhetetlen műtét hírére annyi érdeklődést, segítést kapok, hogy elcsodálkozom. A levelekre nem bírok válaszolni, annyi jön, és köszi előre is, meg minden!

Szóval sok-sok szeretetet kaptam idén, az emberek harmonikusak körülöttem, vagy én lettem az vajon?

Ha M. fájó elvesztése és a térdgond nem lett volna, meg az a sok csalódás férfiakban, ami miatt inkább egyedül vagyok, akkor remek év lehetett volna... :)))
Azaz összességében így is az volt.

Boldog Új Évet, kedves Olvasóim!!!!! :)))

Elémsodródnak a riportfilmek.

Tavalyi erdélyi utunkon beszélt TáncosKá egy srácról, egyszercsak egy portréfilmet vetítenek vele, a történetéről felismertem.

Pár hónapja a balett táncos Volf Katalin mesélt egy esti tévéműsorban a térdműtétek utáni újrakezdéséről.

Ma Erőss Zsolt kavart fel, egy, az amputálása utáni interjúval. Jesszus, ennek a férfinak mennyi ereje van! Asszem még sosem csináltam olyat, hogy előkaptam egy kis füzetet és felírtam 1-2 mondatát bárkinek is.

Nem is kedveltem eddig ezt a férfit, most jöttem rá, hogy mennyire nem egy őrült megszállott ő, csak annak próbálják beállítani. Egy teljesen kiegyensúlyozott ember, engem meggyőzött, hogy jó döntést hozott.

...és mennyire lenne az én helyzetemben, mi? :(

Höhö, itt olvasva dráma az életem, a facebookot követve dolcse a víta.

Vajon miért így szelektál a tudatalattim?

Hú, nő a lista, kik fognak meglátogatni.
Egyetlen feltételem, hogy sem ő ne legyen beteg előtte min. 2 nappal, sem vele együttélő.

És jönnek-jönnek a térdműtött ismerősök, szomszéd, kollégák együttérző, kiszolgáltatottság-csökkentő-tippekkel teli levelei, tanácsai a fürdésre, életbenmaradásra, sebápolásra, mankófelajánlások, bevásárlásfelajánlások, alkalmankénti fuvarok is.

De az együttérzés a legtutibb, köszi itt is mindenkinek! :)

Én már előre elnézéstkérek Anyutól, mert élettárs hiányában neki kell segíteni szegénynek.

Csak állandó fuvart nem találok, senki nem jár ezen az útvonalon dolgozni? Akkor marad a taxi...

Nem én átkoztam meg. Fő erőszakoskodónk, aki tegnap megírta, hogy ők nagyon egészségesek, mára hasmenős-hányós vírussal ébredt.

Örülök, hogy nem találkoztam vele.

Tegnap ismét sikerült egy "inkább hazudok arról hogy miért késtem mint hogy balhé legyen" mondatot végighallgatnom, megálltam, egy szót sem szóltam, bár szerintem a képemről leolvasta a véleményemet. Szegény Ba valami ilyen piti hazugság miatt szenvedte el élete legnagyobb balhéját. Igaz, akkor sok más volt a pohárban.

Ja és ettől teljesen függetlenül mára feltűnt, hogy szm törölt a fészbukismerősei közül. Egyik hozzámszólásánál látom, hogy van közös ismerős, tehát ő már nem az.
Nem ütött mellen. Gondolom nem volt kedves a válaszom a boldog karácsonyra. De azt tanultam a szüleimtől, hogy ilyenre illik válaszolni. :)

Íródó fejezetek a miért utálom a hímneműeket könyvemből. Hosszú lesz, kezdjenek el esőerdőket telepíteni.

Szétesőben a tánccsoportunk.

Nem, nem miattam.

Bő két éve, amikor beálltam, még kilenc lány és nyolc fiú táncolt ott, plusz 1-2 szatelit.

Most ugye én nem tudok járni (próbára, meg úgy egyébként sem nagyon :) ), egyikünk terhes, kettő próbára nem jár csak fellépni, egyet kirúgtak, egy külföldre ment táncolni, egy eltűnt, egy egyetemi állást kapott és alig ér rá, egy pont próbanapokon dolgozik, egy havonta többször jár külföldön, egy mellette sportol egy csapatban sokszor összeérő edzésekkel, egy most jelentette be, hogy nem marad tovább, egy mindig hisztizik, két kölök megunta az előbb említett hisztijeit (na jó, TCsV-éét is), egy profink csak Pesten lép fel, nem ér rá utazgatni velünk. A szezonra már alig volt fellépésünk, próba meg az út (azaz október vége) óta semmi.

Hát, hiába sietek a felgyógyulással talán 1-1,5 éven belül, már csak hűlt helyük lesz, ha nem kapják össze magukat.

Pedig az ország egyik legjobb hírű amatőr együttese, kiemelkedően virtuóz táncokkal, állandó vastapssal, márpedig ismerjük a közönségünket, finnyásak hozzáértőek.

Jó-jó, ezer másik csapatba beállhatok, de ez fájna, ha szétesne. Annyi angolgyakorlást tudást, összetartást, szeretetet, barátokat kaptam itt.

Na, jönnek az első sértődések. És most nincs kedvem sokadszor elmagyarázni, hogy fontosabb az egészségem, mint néhány találkozás.

Nem fogom ezredszer elmondani ugyanazoknak, hogy nekem mennyire fontos a mihamarabbi gyógyulás, ezért most nem kockáztatok bulikba járással (a tánc közeli arcbalihegéssel és kézfogással jár), kell a francnak a műtét elhalasztása egy kis cseppfertőzés miatt, most februárra van a köv. időpont, plusz itt a térdsérülések szezonja, plusz már most is fájdalmasan járok csúszós járdákon, plusz a céges helyettesítések, stbstb.

És nem vicces felajánlani, hogy akkor majd ők jönnek ide. Az miben más? Főleg olyanok, ahol az egyik karácsonykor még hányt napokig, a másiknak "csak az orra csöpög", de az nem fertőz. Jó, én meg nem kockáztatok, nem a náthától félek, hanem hogy nem műtenek meg a doki szerint, ha bármi bajom van.

Nehéz felfogni?

Ja, és igen, nem hasi műtétem lesz. És nem daganat. És nem életmentő. Csak fél éve fáj és egyre többet csúszom meg sima járdán is.

Olyankor a térdem úgy reccsen szét, mint amikor egy csirkecsontot kettécsavarsz. Ja, ez irtó szar érzés. És fáj napokig. És ez szimpla járás. Ezer éve nem futottam, két hónapja nem táncoltam, mert nem bírok. A protézist 3-5 éven belülre lebegtették be, nem kérdés, hogy ezt ki kell húzni 10-15 évvel kb.

Két órás műtét lesz. Csontokat fúrnak, izmokat húznak kétszeresére. Igen, fájdalmas lesz az elmesélések alapján. És igen, biztos másnak jobban fáj, akinek csavarokat ültetnek be (nekem nem), akinek eltávolítanak részeket (nekem nem, csak pár csontdarabot), akinek hosszabb az utókezelés (nekem csak fél év kemény és sokszor fájó gyógytorna napi 2x1 órában).

De attól még fájni fog. Napokig vérezni fog a csont körül. Két hónapig teljesen tilos terhelni, valszeg kiszolgáltatott leszek egy sima pisilésnél, zuhanyzásnál, kávéfőzésnél is hetekig.

Nem kell sajnálni, nem várom el. Csak fogadják már el, hogy nekem ez nagy kihívás, a fájdalom türelemre int, de az már most fogyóban.

Az inzulinrezisztancia mozgás nélkül nehezen karbantartható, ezért fél éve az is romlik, ettől hízom is, próbálok láb nélküli mozgásokat, de ez nem elég, nyilván.

Na mindegy, akinek kedve tartja, műtét/kórház után jöhet látogatni, rend nem lesz, kaja nem lesz, kávéból betárazva, lehet főzni magatoknak! :) A tapasztalatok alapján kókadt leszek a gyógyszerektől és minimálisan sem leszek empatikus a "fáj a pattanásom" nyávogásokra, szal max. másfél óra lehet egy látogatás, amit ha jól rémlik, a nyári műtétem után sem tartott be senki. :)

Megvan, mi hiányzott tegnap. Az étel belőlem.

Káposztát nem eszem, szárnyast eddig sem, de már semmilyen húst (hiába próbálta a keresztfiam a számbatömködni, valahogy mindig a kisujját kaptam be, ami szerinte irtó vicces), karácsonyi sütiket utálom, szal tegnap egy merőkanálnyi leves és egy fél halpatkó 2/3-a csúszott csak le. Délután a saját sajtossütimmel próbáltam megtölteni a gyomromat.

Mára összedobtam magamnak egy ünnepi grízestésztát. Jó vagyok!
:)

Ez a bárgyú rámmosolygás az élettől az ajándék cserébe a térdszívásokért? Mert akkor köszönöm, de tökre nem értem.

És nem politizáltak a templomban. Elolvasták a reklamáló leveleimet?

És csak egyszer hangzott el apám szájából, hogy én nem keltem el. Így. Áááá!

Persze nyilván nem ismeri a holnapi remek terveimet, hehe.

A holnapitól, plusz egy baráti kávézástól eltekintve minden(!) programot lemondtam, önkéntes karantén indul! Nem szabad megbetegednem a műtétig. Jó sokan megsértődtek, hogy nem megyek se ide, se oda szilveszterezni, sem egyik évzáró monstrebulira sem a héten, se nem jöhet fel hozzám senki.

Legalább kicsit elvonulok a világtól. Még nem tudom, hogy bírom hetekig a seggemen mihez kezdek majd.