Mindig az elcseszett napokon üt be Murphy és mindig este tízkor, szomszédlány szólt, hogy egy ideje szól az autóriasztóm. Ami alapból eláll 30 mp múlva, ha nem piszkálja tovább senki.
Az utca macskáira gyanakszom, alámászva épphogy hozzáérnek, de kicsit túlérzékeny a motorházvédelem.
Múltkor akkor szólalt meg, amikor jöttem az egyik kórházból (ahol végre rájöttek, mi bajom, de a jánosban összeomlás szélén vannak a falak), épp bele volt állva egy porcdarab a térdizületembe, amitől eléggé befosósan fájtam, kinyújtani nem tudtam a lábamat.
Az okosok azt tanácsolták, járassam meg a kocsit, biztosan az akksi. Ami akkor lehetett, beleállt porcszilánkos lábbal ritkán vezettem. De most épphogy nem. Na mindegy, ma is lecammogtam (nem ecsetelem, a lépcsőzés mekkora szórakozás most), mentem 20 km-t, megnéztek a piros lámpánál, ami hurrá, csak a hajam felcsatolva, szemüveg koszos és még fokhagymát is ettem (igen, ha nem tervezek meberi találkozást, elharapdálok 1-2 gerezddel és finom, és nagyon egészséges), így nehezen ismerkedek.
Ha nem társasházban élnék, már sikítottam volna egy hosszút, jólesne!
