Tudtuk, hogy eljön a perc, amikor a több hónap kényszerpihenő és mozgásmentesség fejbecsap és csak nézni fogok ki a fejemből. Most csak nézek kifelé.
Pedig az utolsó hétvégék egyike, hogy természetes vízben ússzak, de nincs kedvem megszervezni sem.
A bandából meg így szép lassan kimaradok. Ja nem, a táskákra vigyázhatok, amíg ők mozognak, de erre nem adok ki többet pénzt. Egyébként nem panaszkodom, keresik a társaságomat, de ez ebben a formában nehéz lesz.
Na jó, a kölcsönkért szobabicajon lenyomok pár km-t és veszek egy hidegzuhanyt, hátha jobb kedvem lesz.
20-a után megyek kontrollra, 5 hét injekciókúra, onnantól lehet majd terhelni a lábamat talán, óvatosan, most már örökre óvatosan, de már azt a kicsit is alig várom, el sem hiszitek!
