Tobber életblogja

Életem első keresete tánccal!!

És jobban fizet, mint a mostani munkám! Csak nem bírnám nyolc órában nyomni. :D Naszóval kaptunk fellépti díjat fejenként, nem csak csapatice. Büszke vagyok magamra.

Reggel nehezen indultam, rájöttem, hogy a sötétlila műkörmöm nem autentikus népies, ezt még eljátszom párszor? Tehát ráhúztam egy világos réteget, a végén már rohanni kellett.

Előtte a két koreográfiát gyakoroltam nehezítő tényezőkkel: 1. beállt a hátam és nagyon fáj a dobbantás, 2. alattam pár hetes gyerek pihen. Szal lábujjhegyen dobogtam. Aztán vasalás, kapkodás hogy mit hagyok itthon, biztos ami biztos mind a sok népviseletemet elvittem, nehogymár az én öven/láncom/harisnyám/blúzom legyen más!

Összeszedtük a népet, felléptünk, ott már Ba várt, végignézett elsősorból vigyorogva. Nem értem, ha nem járunk, ezt minek.

A fellépés közepes volt, de majális, napsütés és 26 fok, utána megnéztük 18évesék fellépését, majd Ba-val próbáltam beszélgetni amíg a hátamat masszírozta. De a csapattal még tervünk volt, úgyhogy tőle úgy búcsúztam el, hogy ugye hazaviszi Anyut Kispestről Zuglóba (ő Lőrincen lakik). :DD És hazavitte. Mint kiderült, két órát Anyunál kávézott, Anyu mindent kiszedett belőle. :DDDDDDD Anyu az Anyu.

Mi beültünk egy árnyas kerthelyiségbe, nagyokat ettünk, megbeszéltük a programokat holnapra, hazadobtam pár lányt, két cuki rendőr megbámult a pirosnál, majd integettek nekünk, én vissza, kocsit mosattam. Beállok a mosóba, a srác első mondata, hogy milyen más most a suzukim. Na ja, egy ezüst opellé változott! :)

Most Ba hívott, egy kicsit kiosztott, de visszakozott, elhívott egy koncertre ma estére, sztem ez az első program amire hív, míg együttjártunk sem...

De hulla vagyok és még Anyunak kell Anyáknapi ajándékot kitalálni. Tobberkém, NE legyen virág, mert kint az allergiám. Tobberkém NE legyen csoki, mert hízlal. Tobberkém NE költsél most rám. Oké Anyu, kapsz kézzel készítettet. De hogy mit?

Van pár anyagom, tűm-cérnám, akkor varrok neki virágot, az nem allergizál, nem hízlal, nem is költöttem rá. Nem fog ki rajtam, csak még nincs ötletem, milyen is legyen...

Ma munka után haza, Bével kávézás, színház, gyönyörködés Hajdukban, aztán vissza kocsiért, rohanás táncra. Csakhogy lezárva a fradimeccs miatt a könyveskálmán. Elterelnek, de aztán menjél amerre látsz, egy rendőr/tábla sem segít, hogyan találj el a hídig, vagy legalább hogy milyen szakaszon van lezárva. Tehát irány a Mester utca valahogy, araszolva, én kétszer tiltott helyen átvágva, csak az ösztönöm után mentem, végül kitaláltam a hídhoz, de késésben voltam, még próbáltam egy parkolást, de az rohanva nem megy, inkább arrébb a kocsi épsége érdekében. Aztán táncoltam talán kettőt, TCsV-vel és többiekkel végigvihogtuk az estét, embereket haza, én meg itt ülök felpörögve, fájó háttal és nem bírok elaludni. És tévém sincs hogy elaltasson. :DD

De egy cuki motoros a pirosnál nagyon megbámult, felpörgette nekem a mocit. Kár, hogy én utána elkanyarodtam. :)

Tegnap elhúzódott a próba, utána találtam egy fél órával korábbi smst a telefonomban Ba-tól, hogy itt vár a művház előtt, ha akarom, hazavihet.

:O

Végülis tényleg nehezen jutok anélkül haza és át is voltam izzadva, hát válaszoltam, hogy átöltözök, megyek. Csak bámult, merthogy milyen szép vagyok, meg a hajam is (megint csigás sok hét kihúzkodás után), meg a szoknyám... Aha, hófehér szoknya türkiz övvel, fehér felső, türkiz cipő. Tényleg jól nézett ki! :)

Hazavitt, felcipeltettem vele az útközben vett ásványvizet, kapott tíz percet, hogy beszélgessünk nálam. Hogy ő nem érti, amit érez (nem-e?), hogy hiányzom neki és megőrülne a gondolattól, ha más ölelgetne, és ugye nincs más az életemben...

Szájrapuszival váltunk el, sztem nem jelent semmit. Ha ő ennyit gondolkodik az érzésein, én ráérek. Csak nem fogok rá várni. :D

Apám ismét hazudozik Anyunak mindenféle telefonhívásokról, úgyhogy Anyu lenyomozta, Apu ismét azzal a nővel találkozgat, akinek pár éve meghalt a férje és azóta nem hagyja aput békén. Miért kell annak a szipirtyónak egy 40 éves házasságot bomlasztani, apu meg miért hazudozik Anyunak, aki a xaros gatyáját mossa, főz rá három fogást naponta ezer éve? Találja már meg önmagát és ne kajtasson önbizalomnövelő önigazolások után!

Anyu kivan, de nem akar egyedül lenni, meg... áh! Kérdi még valaki, miért utálom a pasikat az esetek nagy százalékában? :(

Mennyire hozzánőtt az emberek életéhez a televízió! Pedig hány értékes beszélgetést szalasztanak el, hány programról maradnak le. Még aki otthonülő fajta is, annyi mással elfoglalhatná magát, főleg ha van kivel megosztani a gondolatokat.

Az emberek megdöbbennek, amikor azt mondom, nincsen tévém. Van műsor, amit szerettem, de sokkal többet bosszantott, hogy Ba azt nézi ahelyett hogy elmesélnénk aznapi élményeinket, vagy együtt főznénk, társasoznánk, vendégeket hívnánk, kekszelnénk.

A Ba miatt felszereltetett digitális szetboksz már nem jó a 15 éves mákos képű minitévémhez, a pincében szomorkodik, de a filmek nem érdekelnek, a természetfilmeket unom, hiradó, bulvár jön neten is, kreatívkodós úgyszintén.

A kérdezők reakciója lep meg igazán. Hogy úgy meghökkennek, mintha anélkül nem lehetne élni. És ez furcsa. Miért szokatlan nekik az, hogy más mással tölti az estéit?

Ma a trolimegállóban várakozva arra lettem figyelmes, hogy lelassít egy polgárőr kocsi és megbámul a két pasi. Egy járókelő útközben. Egy öltönyös negyvenkörüli szépszemű meg nagyon stírölt a metrón, akárhányszor odanéztem mosolygott, leszálláskor kacsintott. Felnevettem.

Ba felhívott. Elmesélte, hogy hogyan nem teljesítették azt a teljesítménytúrát, amit eddig sosem sikerült, bevallotta hogy igazam volt, rossz a fizikai állapota hozzá és a konditermezés nem elég (igazán nem genyaságból piszkáltam anno, hanem hogy jöjjön velem mozogni, mert a harmadik emeletig mindig rávertem egy teljes emeletet, Bécsben a dóm tornyába én futottam, ő csak fújtatott, hiába csupaizom).

Aztán kifejtette, hogy hiányzom neki. Egész nap rám gondol.
Majd ő elvisz dokihoz a felszeletésem kielemzéséhez (két villamosmegálló). Hogy segít. Hogy TCsV elég kíméletes-e velem (igen, enged sportcipőben ugrálni a mocsokkemény és magas sarkú karaktercipő helyett amiben minden ugrás egy ütés a derekamba), hogy mikor lépek fel. Merthogy ő eljönne megnézni.

Szombaton ott akar lenni.

//

Napok óta ihleteket kapok ettől a blogtól: http://fercmuvek.blogspot.com

Könnyed, színes, vidám, egyedi, nem giccses, kreatív, öröm az újdonságokat lesni nála, lehet rendelni is. Gyönyörködjetek Fércművek munkásságán:

Szeretnék hasonló, egyedi tárgyakat készíteni, ötletelgetek, egyelőre magamnak. Sok kézimunka UFO-zik nálam, Ba beköltözésekor csoportosítottam a meg nem varrt plüss és filcállat darabokat, műszőrme-hegyeket, szabásmintákat, ötleteket szülő anyagokat, hímzéseket, rojtokat, szalagokat, fonalakat, gyöngyöket, drótokat, és sok-sok időt szeretnék, amit rászánhatok. De azoknál meg van kötve a kezem, nem is tudom.

Kattanok a miniatűr dolgokra, emlékszem, amikor egy régi ismerős hajómaketteket készített és megengedte, hogy a matrózokat, kalózokat én festhessem ki, volt akinek mandzsettagombot is pingáltam ici-piciben.
Gobelineket hímeztem. Ló farokszőréből csomózgattam aprócska ékszereket. Picúr mackókat varrtam. 1 cm széles mintás karkötőket szőttem. Kásagyöngyből virágot formáztam. 5x5 cm-es üvegekre egész tájképeket festettem injekciós tűkkel.
Drótokból kicsi lógós fülbevalókat tekergettem. Vágyam hogy halasi csipkét tudjak készíteni!
De sosem engedtem el teljesen a fantáziámat.
Puha anyaggal szeretnék dolgozni, textillel, bőrrel, műbőrrel, műszőrmével. Talán anyagfestéssel.
Valaha textilszakról álmodoztam az iparművészeti felé kacsintgatva, csak apám eltiltott, hogy előbb "normális diplomám" legyen. Így. Már van kettő. Nem is használom azokat.

Tudom, hogy nem látványos miniatűr kézimunkát készíteni és ugyanannyi meló van vele, de legalább kevés helyet foglal.

Talán a nyár nyugisabb lesz, addig keresem az utamat.

Meghalt a kómába esett rokon nő. Nem is tudom, nem illik halottról, csakis jót.
Sok borsot tört a családtagok orra alá, de általában jót akart, csak ajtóstul rontott mindig...
Egész életében leprásoknak kötött fáslikat. Felnevelt három jó fiút, 13 unoka nyüzsgött körülötte. Segített összetartani a családot, nyáron volt az 50. házassági évfordulójuk. Nem lesz több.
Nyugodjon békében.

Megnéztek hightech kütyüvel felszeletelve, eredmény majd.

Továbbra is megerősíteném, hogy ez a nyávogós blogom (másmilyen nincsen, majd tervezek egy hogyan érjünk a nőhöz kezdetű férfioktatósat, de azt úgyis észreveszitek :D).

Ma pityergős idő, de reggel masszázzsal kezdés csicsergő masszőzzel, munka közben rapid találka Drpr-rel, pécsi kolleginával értekező levelek, Kolleginával végigvihogott kétpercek, másikkal rohanás a dunai szélben, 22 nő egy megbeszélésen és csak az én környezetem mosolygós-jókedvű a sok szürke arc között, ügyvezetőnk a cimborái között kutat kinek ajánlhatna (:DD), társasházunk papírmunkája elvégezve, it guru otthon megbuherálta a gépemet, Őszhalánték biztonsági okokból lemondása ehétre cserébe hosszú levelezéssel, kisebb pityergős kiborulás hogy a bő fél éve 3-4 hét alatt megtanult s el is felejtett koreográfia nem megy lépjenek fel nélkülem, majd a másik koreográfiánál az egyik srácnak lett homályos a tekintete szal csak hidegfront van és TCsV szerint bőven nem a legbénább vagyok, késő estére/éjszakára most maradt időm humoros könyvet olvasni plusz a két koreográfia átismétlése fellépésre, ma is tartalmas napunk van.

:)

A legszigorúbb kalóriaszámlálás mellett, 1 200 kcal-t tartva ér az a kétes öröm, hogy két asszisztens is berendelt ebédet a mostani megbeszélésre komikus intermezzokkal körítve, tehát jön a potyapizza, a kollégáim a burgerbe mennek ebédelni, amire ritkán vágyom de most nagyon, van kolbászos korhelylevesem és tonna gyümölcs, szintén nem kalóriaszegény.

Na jó, Szomáliában éheznek és még melltartót sem lehet viselni.