Tegnap miután beruháztam idei első ruhadarabomba (cipőből csak nem fogyok ki!) irodalmilag képzettebb Bé elemezte nekem Géza malacot, Feketeernőnek hála rádöbbentem, hogy mennyi Weöres verset ismerek gyerekkoromból.
Aztán táncoltam is, hogy fogyjak, vártam Ba hívását mikor akar ma találkozni velem és hol, 3/4 7-ig ígérte, de csak egy sms-t dobott 22 h felé, hogy akkor találkozunk-e. Visszaírtam, hogy mintha hívást ígért volna, hívott, majd két perc alatt a plafonon voltam tőle.
Dafke belekötöttem, hagyjon már lógva!
Őőő, azért nem hívtalak, mert azt mondtad, hogy színház után is hívhatlak.
Node nem hívtál, csak sms. És nem is mondtam ezt, tudtam, hogy táncolni is megyek, ami éjjelig tart.
De, azt mondtad.
Dehát tudom, hogy nem!
Oké, nem tudtalak hívni, mert fél hétig dolgoztam.
Akkor kocsiba beülve kihangosító, két perces csörgés?
Á, valami gond van a kihangosítóval.
Akkor anélkül?
...
Miért akarsz te találkozni velem?
Mert azt kérted, hogy találkozzunk.
Ééééén? Én nem akarok találkozni.
Oké, én akarok, mert fontos vagy nekem.
Tééényleg olyan sok volt a munka, hogy nem volt két perced erre a nagyon fontos párbeszédre előbb?
Jaj nem, borzasztó sok munka volt és szivatnak bent és túlóra és így is káosz és nagyon rossz nekem.
Aha persze.
Ekkor már tudtam, hogy Anyu, aki webes információgyűjtésben kenterbe veri az Observert, megtalálta a netre felrakott telekhirdetését Ba-nak.
Feltöltve: tegnap délután fél hatkor, fotókkal. Nagyon sok munkája lehetett, mi?
Juj, de utálom az ilyen hazudozós, ellentmondásos kifogásos bugyuta indokokat, miért nem lehet őszintén, hogy bocs, elfelejtettelek hívni, akarsz-e még találkozni?
