Dühít, ha ezredszer is olyan naív vagyok, hogy azt gondolom, lehetünk barátok Ess-sel. Felhívott, hogy kiviszem-e Szentendrére táncolni, hamár úgyis arra megyek, én meg nem találtam okot, miért ne.
Aztán az ömlő esőben vizes ruhákban szétfagytunk, bíztatott, hogy igyak pálinkát, majd ő hazavezet, alhatok is nála.
A visszaúton vezetett, provokálósakat szólt be, majd elkezdte kritizálni a vezetési stílusomat. Hogy ő nem tud belekötni, de látott már nálam jobb vezetőt. Mindezt az én kocsimban, benzinemmel, én vittem ki és egyetlen dologban megingathatatlan a magabiztosságom: jól vezetek.
És egy kanyi köszi nem hagyta el a száját, hogy érte mentem. Úgyhogy volt képe kiszállni a kocsiból a háza előtt és otthagyni, hogy menjek haza, ahogy tudok.
Azaz biztos volt benne, hogy utánafutok kuncsorogva és nála alszom így is, tehát biztonságban van => bánthat. Lásd Görögo. első két napja, nem hitte el, hogy a másodikon kidobom ott.
Két lehetőség: vagy pálinkásan vezetek (1 pohár és 2 órával korábban, talán kitáncoltam már), vagy taxit hívok, reggel meg vissza. No ennyit ez nem ér, hazavezettem. Dühösen csapkodva a volánt, hogy hogyan bízhatok meg ebben az emberben, akiben sosem tudtam!
Magamat szídom!
És a hab a tortán: EK hív, hogy mikor érek oda, fél hét V. tér, jó, látni akar, majd kilenckor jelent meg, nem jött oda 20 percig, majd kb. 5 perc beszélgetés után lelépett, de hogy majd hív, hogy mikor lát. Az előző szavai meg arra utaltak, hogy járni akar. Most akkor mi is??
Az egyetlen pozitívumot (azon kívül, hogy a tér egy sarkában magyar nótát átírtunk és énekeltünk, amikor nem volt zene) az együttes frontemberével beszélgetés jelentette, megkért, hogy legyek a rajongójuk.
Még sosem dobáltam bugyikat szinpadra, bár lehet, hogy nem erre gondolt.
