Asszem eljött az a ritka pillanat, hogy nem szeretek itt dolgozni.
Tegnap hat kolléga egy gesztustalan vonással akkora bunkó volt, hogy az a hét, aki vigasztalni próbált utána sem tud kárpótolni.
Ma a bevallottan lázas és torokfájó Kollegina órákra itt ült mellettem nagyjából az arcomba hajolva, mert ezt az ügyet szerinte csak ma lehet elintézni. Nem baj, a fél cég úgyis influenzás.
Szellőztetni nem lehet a rossz levegőt itt, csak egy olyan ablakon át, ami 10 méterre és nem közvetlenül erre van, azt meg pár perc után becsukta a főnök. Nem akarok beteg lenni, amikor végre táncegyüttesbe mehetek.
Kollégák előjöttek januári adatokkal, amiket továbbítottam, mire én kaptam hosszas lebaxó levelet az illetékestől, hogy hogyan gondolom, és legyek kedves kevésbé felületesen dolgozni.
Itt eltört a mécses.
