Tobber életblogja

Anyunak ma mesélem a csóri kanászt, mire ő is ugyanazokat a lépéseket kezdi. :D Asszem vele jártam 4-5 éves koromban Sebő aprók táncára a Kassák térre. :)))

Tegnap fél négykor(!) nyomásomra jelezte Illető, hogy ja, a lövészetre ő nem megy, de mehetek ötre(!) egyik (egyébként szimpi) haverjával, aki ráér.
Mellé. Vittem reggel a korit, csini csizmában térdzokni bújkált egész nap. Úgyhogy sikerült is tegnap tökigázni a jégen, majd vizes (azóta is hullámos) hajjal, vizes nadrágban, átázós pulcsiban megpróbálni élvezni a korit.
Ebben az állapotban az esti bulit kihagytam.
Ma reggel az ömlő eső mellé vad szél is párosult, ezért kb. huszan uraltuk az egész műjeget. De egy órát kibírtunk azért!
Mivel a hétvégi kétnapos kirándulás elmaradt, ezért mára csajos nap volt betervezve Anyuval. Érte mentem, majd mivel 1,5 hónapja nem vezettem (pedig decemberben épp elértem azt a szintet, hogy már NEM figyelem, hogy mit csinálok, kezd tényleg rutinná válni minden szitu (ez a legbalesetveszélyesebb korszak 2-3 évig ugye, több önbizalom, kevés megszokással)), egy kicsit bejárattam a mozdulatokat. Nomeg feltöltöttük az akksit, jóóóól kihuzattam, felpörgettem az autót, jártuk egy órát a várost.
Anyu úgy csacsogott végig, mintha teadélutánon lenne. Tökéletesen megbízik a vezetéstudásomban, úgy gondolja, emellé belefér, hogy végighallgassam, mi újság a kiterjedt baráti körükkel. :D
És két nő mikor keressen autómosót magának, ha nem akkor, amikor ismét ömleni kezd az eső, villámlik és viharos szél fúj, az utakon hömpölyög a víz... :D
Mentségünkre szolgál, hogy irtó sáros, madárpiszkos volt a kocsi, ezen bármi csak javított.
A környékünkön lehet valami olyan növény/termés/rovar, amit ha a madarak megesznek, hasmenésük lesz.
Ezt tapasztalom az erkélyemen, a járdán és sajna a kocsin is nagyon. De most már szép vaxos a Kicsikék!
Ééééés nem csak mi voltunk ma mosatni, előttünk is állt benn egy csaj. :)
A srácok mosták a kocsit, letörölgették a küszöböket és ezért kinyitották hátul is. Nem láttam az arcukat, de képzelem, mekkorát nézhettek, amikor egy teli csomagtartót láttak tele ÖT ütővel, 18(!) terelőbójával, egy görkorival (Béká, az nem a ti koritok????). :DDDDDDDDD
Aztán plázáztunk, vettünk ruhákat, cipőt, szépészeti dolgokat, fogast (végre lesz hová akasztani a kabátotokat!!), ettünk, megnéztük a korisokat, nagyinak kerestünk szülinapi kártyát, bámultunk teljes és csodaszép szivárványt.
Remek délután volt!! :)

Engem örömmel tölt el, ha a táncházban egy görög népdal kezdőhangjaiban egy magyar botolós dallamára ismerek, ezért botolóst kezdek táncolni a csóri kanászra.
Tömegben csak egy falábú görög táncosnak tűnök.
r r m r d l, l, s, s, l, t, d l,

Másfél napos tréning vidéki és fővárosi kolleginákkal, azok közül is csak a főkkel. Főből is van kb. 30.
Első nap, szokásos megismerős-tímbildelős unalmas feladatok.
Ismerd meg kollégádat kérdések feltevése, konzekvenciák levonása, megvitatása közösen. Ketten szegezték nekem a kérdést, hogy konfliktuskerülő vagyok-e, majd kielemezték, hogy a legkevésbé sem.
Erre 30 kolléga plusz a két (általam már régóta ismert) tréner egyöntetűen felkiáltott, hogy ez igaz. :DDD Ha vita, konfliktus van munkaügyben (és engem is érint ugye), akkor azonnal harcbaszállok az érdekünkért. :DDDD
Hárman vagyunk a cégnél ilyen csajok. Sosem gondoltam volna, hogy az én csendes gyerekkorom, és általában eltűrős magánéleti kapcsolataim után egy egész munkaközösség harcosnak lát majd... :)))))))

Voltunk a Signo Café-ban a Pozsonyin vacsorázni. Ritkán írom ide ki a helyek nevét, ahová megyünk, de ez nagyon megérdemli!
A konyha egyedi és remek a legfinomabb alapanyagokból eredeti kajákkal, isteni sütikkel, talán a kávé közepes csak. A felszolgálás pedig kiemelkedő! Udvarias és figyelmes pincér, leste még a gondolatunkat is, nekem többet is kitalált. :D
Naszóval ide vissza fogunk térni néhányszor...
Ma szakmai rész, ahová bizony lelkiismeretfurdalással mentünk, mert elhanyagoljuk azt a területet, amiről szó volt. Erre leesett az állunk, a többiek még ennyit sem foglalkoznak vele, kimondottan az élmezőnyben vagyunk az elvégzett ímmel-ámmal melónkkal!! :)))
Még kicsit csodálkoztunk, hogy a háernek ennyi szakterülete van, és hogy milyen izgalmas lehet néhány részlegen dolgozni náluk, aztán eljöttünk.
Vérnyomásom nyomokban van meg, lassan leülök a földre pár percre...

No, most már jobb. Koriztam, meg megtanítottam a gazdasági vezetőnket is, aki egy szélvész azonnal, aztán kétszer csak úgy sikerült elkapni, hogy én is estem vele, hihihi... Rég estem már jégen! :D
Készítettem róla jópár fotót, estére már a wiwen is fent van egy! :)
Aztán Atibához bejelentkeztünk GörisZsével koszorúzni, amit végül Petibá átvett tőle, és remekül tanított!! Élveztük és nagyon ment. Aztán találtunk pár közös vonalat, haver is, meg zugló is, meg görhoki is.
GörisZsé hazahozott, konkrétan zavarba is hozott, amikor átölelt és váratlanul azt mondta, hogy  majd szivesen feljön hozzám és jelzi, ha többet is szeretne.
Mi???
:)
Illető épp péntekre szervez lövést, de a fix korit és fix céges bulit nem fogom feladni, amennyire bizonytalan ez! :S

Namost vagy hasonló a hasonlót, vagy nekem tűnik így, de egész sokan mondják a környezetemben, hogy szintén nem várják a tavaszt, a nyarat, hogy elegük van.
Érdekes.
Nomeg valaki feltalálhatna már egy olyan nedvszívó anyagot, ami elbír nagyobb méretű melleket, de NEM műszálas, amiben a metróból kilépve már csatakosra izzadtam.
Nagyon rossz érzés ám abban egész nap.
De már a tél második kétharmada is langyos volt. :(
A jégpálya tegnap inkább jégkásapálya, hétfőn meg annyi víz állt rajta, hogy boldogtalan pofával elkullogtunk, cipelve a koricuccot. :(
Napok óta nem kell a kabátom.
Rossz a kedvem, nincs hangulatom semmihez.
Pedig hívnak, jönnek a programötletek...
Bocs, nincs kedvem hozzá.

Köszi mindenkinek, aki ma önbizalmat adott!!! :) Szeretem, ahogy megérzitek, ha gond van.

Suttyó, hálistennekmárnemjárunk Illető ma NÉGYKOR szól, hogy ötkor ő nem jön lőni, mert fáradt.
Ha valamire ugrom, akkor az az, hogy más szavanemtartása miatt ugrik az egész programom és a két alternatíva helyett otthon ülhetek. Anyád! :(

Mivel utolsó jéghét, ezért amint tudtam, taxibavágódtam, hazarohantam a koriért. (Ha előbb tudom, akkor beviszem magammal, feleslegesen utálom szórni a pénzt!) De legalább kaptam ezer bókot a taxistól, hogy milyen jól nézek ki. :)
Ki a jégre, ott jó volt, de rajtunk a hangulat, hogy lassan zár a jég.
Kint kedvesek voltak, még eljátszottam egy pityeredést is, hogy nem akarom, hogy vége legyen a télnek, a műjégnek, az eddig megszokottnak és különbenis, már EGY NAPJA magányos vagyok...
(Néha vannak kétségeim, hogy komolyan vesznek! :D)
GörisZsé is hívott, hogy mikor kori, majd nem értem, hogyan, már megint az volt a téma, hogy én mennyire élettel teli vagyok és hogy ezt mennyire bírja, el fog venni feleségül. :)
Aztán utcasarkon Új utcánkvégében lakó haverjával volt nagy ölelkezés, hogy most már 5 naponta összefutunk (És ma épp emailben kifejtette, hogy remeg az oroszlán bajusza, khöm), az éjjelnappaliban a srác azért is grátisz adta a rágót, merthogy nekem.
Vaspasi is hívott, elnyávogtam, hogy nekem rossz, úgyhogy izé vigasztalni akar, hogy menjünk már inni, egyik korishaver is inni akar (na jó, ő csak azt, bár ma említette, hogy milyen csini vagyok. :) ).

És akkor mi a franctól érzem egyedül magamat már megint, amikor a legkevésbé sem vagyok???

Tegnap este egy órás telefon, hogy mennyire zorkó csaj vagyok, hogy csíp haver.
Rákérdeztem a biztonság kedvéért, hogy az ugye pozitív jelző...

Nohát. Túl vagyok egy szakításon. Ami könnyű volt, de most rossz azért.

Egy hete már csak martuk egymást, ez így, pár hét után kilátástalan.

Nem vagyok az a nő, aki ha perspektívát lát egy férfiban, akkor szerelem nélkül tűr.
Pedig sok ilyet ismerünk, lelkük rajta, nekem nem kell, öreg vagyok és megállok a saját lábamon.

Az biztos, hogy nem illettünk össze Illetővel. Az is, hogy remek családapa lesz. De nem velem. :(

Szomorú lettem. (Vagy csak az a fszom tavaszi depresszió, már alig várom!)

Holnap együtt megyünk lőni, ez egyelőre megmaradt közös hobbinak. Ezt már a szakítás után fixáltuk le. :)

Jé, ritkán volt ilyen, egyedül vagyok. Nincs pasim, nincs szeretőm. Légüres tér. Letörő érzés.

Vaspasi lelkesen hív, de nem kell igazán. Más sem kell. Ritkán érzem így, most ez kell. Megint.

A jég (jegek) lassan bezár, a városligetben majd csak tócsák fájó tükrei jelzik a szép napokat, a korcsolya lekerül a csomagtartóba "hátha egyszer melegünk lesz és elugrunk valamelyik jégcsarnokba"...

Áprilisig nincs nagyon más, csak a táncház.

Onnantól pedig irány a görkori, igazán lelkes Békával, BSöcsivel, Atibával. A többiek halovány ígéretével és hogy hoznak magukkal még egy embert.

Legyen ez a cél. Jólmegtanulni görkorizni. És úgy egyáltalánmegtanulni biciklizni.

 

Van, amikor az ember egyedül érzi magát a világban. Ha elmondja a problémáját, akkor a világ csak kineveti.
De akkor jön Bé, és elárulja, hogy hajkihúzás közben már neki is törött bele hajkefe a hajába!!! :)))

Jelentem, az új alapozóm megérdemli a tartós címkét, bár lehet, hogy a lerobbantanisemlehet a helyes jelző. :) Tegnap este négy órát (2x5 perc megállással) végig görögtáncoltuk, a bugyink is átizzadt, de az alapozóm kitartott végig! :)

Illetővel nem szakítottam, mert elfelejtett szólni, hogy nem fogunk tegnap randizni. Erről MA értesített, addig elérhetetlen volt.
Kettőre lerendeltem kávézni a menzára és kiosztom. Pont.