forrás: homar.blog.hu
Nekem is volt idegbajos főbérlő nénim. Első év a főiskolán, nem ismertem olyat, akivel társbérelnék, hát nénit kerestem. Nem voltam egy bonyolult bérlő, mindig fizettem, hétfő estétől csüt. estig voltam csak ott, de inkább a főiskolán vagy a városban, későn keltem, csendben voltam, heti egy este értem csak későn, néptánc után. Na jó, ha beültünk valahová, akkor is tízkor végeztünk.
Először ebbe kötött bele. Majd turkált a cuccaimban, mitöbb, elpakolászta azokat. (Nekem, aki a saját arckrémes dobozához is csak mosott kézzel nyúl.) Aztán a párnám fölé tett a falra virágokat és úgy locsolta, hogy a párnám sáros volt. Ezt már nehezebben tűrtem, mint a papagájai rikácsolását. Aztán a nagyritka egyik főzésem alkalmával hozott egy kis nejlont, benne pici barna kövekkel. Én kavargatom a kaját, mire hosszasan kifejtette, hogy nézzem meg, ezek az ő kiműtött epekövei. A műtétet még elmesélte, a következő hónapban már nem nála laktam...
