Szélsőségek. Politika. Valahogy egy életképes ötlettel indul. Aztán átcsap humorból elvadultságba, talán mert jobbérzésű szélsőségi nem áll már ki mellette. Ez érződik pl apámon. Most, a tévéostrom óta kezd kiábrándulni abból, amitől mi már pár éve borzongunk. Megtört, csalódott. Vagy Tomcat, akinek remek humora volt a polgár(heh!)pukkasztáshoz, és tálalható formában adta elő a nézeteit. Igenis szórakoztató is volt. Ijesztő, hogy mennyire radikalizálódott.
Nyilván szélsőséges érzések sérült lelkekből származnak. Haloványan vagyok freudista, de sérült szexualitásból is. Az önmagunkon nevetni tudás képessége nélkül. Kitalálják az eszmét, hangoztatják, aztán ha már nem jön be, nem gyógyítja a hegeket, akkor magukba zuhannak.
Lásd Bácsfi Dianát, akiben nem a gondolatai voltak félelmetesek, hanem hogy mennyire boldogtalan lehet az a lány... :(
Már nem hisz a régi tanaiban...
Át kéne szervezni a képviseleti demokráciát is. A politikában is a hivatástudat helyett csak a hatalmi harc maradt. Közhelyek? Igen. Van jobb rendszer ennél? Talán.
Hogy miért hoztam elő? Magyar Gárda alakul. Olvassatok utána. Reméljük, ez is csak egy erőtlen röpke pille lesz.
Vitaindító? Igen. Ismerek végsőkig mszp-pártharcost, fideszpolitikust, 64 vármegye-hívőt, októberben utcándemonstrálót és jópár liberális arcot. Érdekel a véleményük, hiába is hevertünk mi már ki népjóléti szövetséget, stbstb., valamiért ez felüti a fejét. Milyen eredeti sérelmek lehetnek mögötte?
