Tobber életblogja

Köszi mindenkinek a lélekegybentartást!!!! Hú, mennyien jelentkeztetek, hogy találkoztok velem, vagy hogy hívjalak titeket akár éjjel is... Kár, hogy ilyenkor kicsit sem vagyok szórakoztató (egyébként sem...) :-), a telefonotok meg lemerülne, ha csak a sírást hallgatnátok!! :-)

Na jó, már nem sírok annyit, kivéve, hogy extrasemmirebeképzelt kolléga rendszerint hülyét csinál belőlem, és képtelen vagyok kitaktikázni... Kis köcsög. De nagyon nagy autója van, meg nagyon rondán elégetett bőrű festettszőke macája, tehát tuti kicsi a farka...

Pasival próbálok beszélgetni, már amennyit este 10 (hazaérése) és este 10.15 (elalvása) között lehet. Nem konkretice, csak kedvesice... Hétvégén költözöm, vasárnap délutánra elhozom a mozgathatóakat, a szekrénykém meg marad hétfő estére... Addig dobozolok.

Bárcsak már egy hónappal később lenne!! De legalább az időjárás szeret, nekem ez a hűvös és esős nagyon bejön!!!

Nyau.

Szia Blog!
Azért nem írok ide, mert kb. minden ismerősömnek nyávogok most, neked már nem is maradt min!! Összetört egy illúzió, egy berendezett életforma, amin nagyon nincs kedvem változtatni... :-(
Vasárnap-hétfőn költözöm el Pasitól az új lakásba... Mennyit álmodoztam, hogy most már vége a lakáshitel stresszének, az izgalomnak, hogy korrekt lesz-e az építőcég, épp rendbejönne a kolléganő lelépése miatti válság, végre el lehetne hagyni a csótánytanyát, a kutyakakis utcákat, ahová mostmár nemhogy futni, de kimenni sincs sok kedvem...
Arról álmodoztam, hogy az új lakásban whiskyzgetve nézzük az erkélyről a naplementét, nem lesz hőség a légkondi miatt, nem lesz télen egy fűtőtest az egész lakásra, nem kell mosogatni, mert a gép elintézi helyettünk, nem kell csutkára halkítani a tévét, mert van másik szoba, ahová elmehet, aki aludni akar...

Ezekre már nem lesz szükség. :-( Nem akarok egyedül maradni!!!!!!

Talán megkockáztatom ezt is: nem akarok A Pasi nélkül maradni...

Nahát, ha mélypont, akkor legyen pokoli! Pasi nem akar velemköltözni. Rákérdeztem egyenesen, mert nem mert beszélni, de látszott rajta, hogy baja van. Túl jól ismerem.
Mert tudja, hogy én már (öt év kapcsolat után) gyerekeket is szeretnék lassan. Ő viszont most kezd karrierbe a következő években, és nem akar olyan apa lenni, aki csak aludni látja a gyerekeit. Pedig szerinte jó anya lennék, helyes értékrenddel. Meg szeret is. Meg tisztel. Meg sokra tart.
Megkérdeztem, hogy hallott-e már olyanról, hogy a baba jó időben érkezett? Hisz most lakás, aztán saját tulajdonú iroda, aztán autó, aztán nagy utazások... Persze ő ráér akár 20-25 évet is várni. És tudja, hogy én nem. És nem akar feltartani.

Nem fog... Épp említettem pénteken, hogy majd kifejtem, mi lenne velem pasi nélkül. No most majd kiderül! :-(

(Első gondolat: nem fogom kibírni. Hatalmas támasz volt a hidegen gondolkozó fejével, a reális meglátásaival. Ha magam lennék, akkor tuti beleőrülök a saját hülyeségeimbe!!!)

Na ja. El kéne húzni pszichiáterhez, S.O.S., a múlt hétre ez már sok volt betetőzésnek. Itt bőgök a monitor előtt. Meg tegnap fél éjjel a mosdóban. Meg a szokásos gondolataim támadnak. Pasi meg sajnál. Kedves tőle.