Tobber életblogja

Kapok ilyen bókokat mostanában a szokásos tizet letagadhasz, meg te nézel ki a legjobban a korosztályodból mellett, hogy ez az egész túl szép, hogy igaz legyen, hogy sűrűbben kéne hozzád járnom, vagy hogy verném a fejem a falba, ha ezt a kétségeim miatt kihagytam volna. :D

Napi 6-7 erős kávét ittam mostanában, erőtlen voltam, meg a vérnyomásom is xar, rövid távon használt. Viszont talán ettől fáj a hasam, úgyhogy leálltam.

Láttatok már huszonöt éve koffeinhez szokott embert blokkra leállni? :D

Kollégák kitöltik az értékelésemet. Erősségeim, kommunikációm, precizitás, megfelelően alkalmazkodom-e az üzleti szituációkhoz, ajánlana-e másoknak, bla-bla.

Egyik vezetőnk maximum pontokat ad:

„Tobber úgy jó, ahogy van.”

<3

...hogy miért barátkoznak még velem emberek, ma sztem tizedszer marad el a találkánk Bével idén.

Meg akit egyáltalán nem kedvelek kolléganő, az felajánlotta, hogy menjünk együtt nyaralni, mert velem jó lehet.

Meg egy másik, hogy ritkán érzi, hogy úgy megölelgetne embereket, ahogy meglátja, de engem mindig.

Meg van egy másik, aki meg is szokott.

Ezek tök hülyék! :D

De a lényeg: Besüt a nap az új céges kuckónkba!!! Rám pont nem, de a helyiségben fény van, és nyitunk ablakot és tíz évig dolgoztunk ablaktalan, neonfényes, levegőtlen asztaloknál, és ez valami csoda élmény.

Na megyek megfulladni a náthámba.

Már este is kihívás volt a járda és az úttest is, szépen elsimította az eső a hepehupákat, így még jobban csúszott minden utcaszéltében. Járda, úttest.

Úgy 25 perc alatt totyogtam a metrótól haza a recés, bokafogós fiúbakancsomban (irtó cuki ám 37-esben! :D ), fenének hiányzik egy negyedik térdműtét meg lábadozás (ehhe).

Ha otthonról a másik irányba megyek, úgy 5-600 méterre jár busz, évek óta nem jártam arra, kerülő is, időben sem jobb, amilyen ritkán jár és dugóba kerül a BKV, de most minél kevesebbet akartam botorkálni.

Így csak két hatalmas csúszásom volt, a kerítés tartott meg, bocsi, ha egyik helyen leszakítottam volna a borostyánt.

Nem sűrűn káromkodom utcán.

És még mindig szeretem a telet. Olyan mély undorral tölt el a gondolat, hogy jön az a k.b.szott tavasz egy hónap múlva!

De ha végiggondolom, hogy hány színházat, koncertet hagytam ki az állandó betegeskedés miatt. Tegnap is egyet. :’(

Hétvégére Té és Pé hívott magukhoz iszogatni, inkább alszom. Meg I koncerten bandázni. Mikor gyógyulok már meg?

A cégünk egy pandémiás tanulmányfilm tökéletes helyszíne. Január elejétől körbe- és körbemegy mindenkin a köhögős, a hasmenős, meg a lázas fertőzés, majd kezdődik előről. Az igazgatók hiányoznak, a kisemberek, egy tüdőosztályon nincs ennyi köhögés hetek óta. Új épületben vagyunk. Tele open space-ekkel. Mit is vártunk?

Bánatoldónak rendeltem az Orsayből fehér és rózsaszín blúzokat, sálat, veszek pár fülbevalót, ennyivel feldobom a maradék szürke napokat, ezer éve nem költöttem ruhákra.

Kolléganőm elhozta a fodrászomtól a rendelt spéci hajkefémet, imádom, a (maradék) hajam szuperfényes tőle, ha azzal szárítom be. Mert egyébként ebben a párában egy mocsárban elkóborolt birka szőrére emlékeztet.

Nem jó ez, mennék már kulturálódni, mozogni, bandázni, pasikázni. Végigvettem, ki az, aki hetekig csak csetelni akar, de valahogy sosem ér rá, ezeket szépen leépítem. Utálok csetelni. Randizni szeretek.

Szedem a sok vitamint, nyomelemet, próbálok egészségesen enni, ha nem is fogyókúrásan, de rég éreztem ennyire, hogy most jól s.ggbe kell r.gni magamat, mert betegen elmegy az élet mellettem…

Mennyire király már az IKEA új PS dizájnja?

Ezek a színek!

Több itt: http://akicsihaz.hu/2017/02/bemutatkozik-az-ikea-ps-2017-kollekcio.html

Hajlamos vagyok kimaxolni dolgokat, de ettől a betegeskedéstől szabadulnék már!

Munka sok, főnök újra az aurámban, de az nem zavar.

Négy napig aludtam, meg takarításon, mosáson túl nem sokat csináltam, aludtam két fulladozás közt.

Egy nap voltam erősebb, akkor bevállaltam a randit egy új édesbogárral, jaj, hát csodaszép zöld szemei vannak, szőke, meg szálkás, meg nagyon szép az állkapcsa és azt imádom. És nem egy problémás alkat, csacsogós, közvetlen, gondtalan, kedvelem a típusát.

Aztán megint szarabbul lettem.

Közben a cégnél pitiáner dolgokat simítok el más helyett, megdöbbentő, kit rúgunk ki a héten, rákaptam egy kézműves hamburgeresre, amit eddig is imádtunk, most 8 percre van az új irodánktól, aztán rádöbbentem, hogy akkor Bétől sem kerültem olyan messze és újra ebédelgethetnénk együtt, mint amikor még egy házban dolgoztunk, aztán a profi sminkesboltban rossz színű alapozót adtak, pedig direkt bevittem az előzőt, ami nem is tudom, hány év alatt fogyott el, Bé, még veled vettem anno, ez az egyetlen, ami kb. 10 évet fiatalít a barnás bőrömön és litere 65 000 Ft, és hiába elég egy deci sokáig, luxus ekkorát tévedni. Persze otthon vettem észre, bíztam a tudásukban. Másnap visszavittem, három eladó nyüzsgött, hogy ez nem is lehet, meg kerülgettek, hogy ők ilyet nem csinálnak. Nekem volt irtó kellemetlen, helló, én vagyok az ügyfél, nyilván nem akarom átvágni őket, ha visszahoztam! Vonakodva kicserélték a helyes színre. A l.f. a fenekükbe. Gyorsan felírtam a dobozról az üvegen nem lévő színkódot, legközelebb neten rendelek, máshonnan.

Aztán gizdultam Békának, hogy megyek végre vasárnap sportolni, de lebuktam, mert oda akart jönni a terembe, én meg a fulladásom miatt lógtam, szal azóta kerül, és inkább futárral kéri el a nálam lévő ruháját és utalja a tartozását. Meg volt egy határozottan fülledt álmom (köszönet, Rhinatiol!) BéZséjével. Aki sosem volt sem esetem, meg ugye barátnő férje. Igaz, álmomban 20 éves élsportoló teste volt csokibarnára sülve (Zsé pedig nem csokibarna és lövésem sincs, milyen az alakja). Jeleztem Bének, hogy a tudatalattim miket akar csinálni a férjével, de Bé nagyvonalú volt.

Lemaradtam a hétvégén arról a színházi előadásról, amiről lemaradtam ősszel is, akkor is beteg voltam. Nem mentem suliba. Visszautasítottam egy koncertjegyet és egy bulit. Szerdán ismét színház, egyelőre nem látom, hogyan nem fulladok meg addig. Cimbikkel szervezzük a következő bulit, nálam lesz, de minimálmódban kiadtam, hogy hozzon mindenki, amit enni-inni szeretne. Sorban térnének vissza az exszeretők, Műegyetemista, akit fél éve untam meg egy év után, mert mindig arrébbpakolászta a randijainkat, hogy másokkal találkozzon. Erre belemegyek egy hete: ismét arrébbtette aznap. Úgyhogy ismét elküldtem. Építész hasonló okok miatt, most újra ír. Ememás is. Kismacska. Nem tudom, mi itt a beceneve srác. Pincérfiú. Mindenkit visszautasítottam. Jogászhallgató végzett a vizsgáival, de nincs kedvem hozzá sem, pedig ő nagyon ragaszkodó másfél éve.

Én tök jól ellennék hosszú távon Rosszfiúval, Hokissal, meg ezzel az újjal...

Egy hónapja beteg vagyok.

Tököm kivan!

Irtó fárasztó így dolgozni, szétfagyok az utcán lázasan, meg gondolom, a gyógyulásban sem segít, a metrón is mumus lehetek, hogy könnyesre köhögöm magamat. Stressz, kapkodás, a fejemben van tíz feladat, koncentrálnék egyre, közben a többit terelgetve, közben öt percenként beesik pluszban egy tízperces SOS, fúrnak alattunk két hete, beszélnek hozzám non-stop, telefonálnak mellettem, zsong a fejem és szétrobban a belem a fájdalomtól, mára megszerveztem egy búcsúztatót, mert ki más, túlórázom, ajándékot intézek a szabadidőmben, sosem tudok nyugodtan hazamenni, mindig marad félbe ezer dolog, elájulok.

A többi bajomat nem is ecsetelem.

Úgyhogy utánam a vízözön, kiveszek két nap szabit. Négy napig csak menstruálni aludni fogok. Hazaviszem a gépemet, mert pár határidőm van, de kíváncsi vagyok, akik szívességekkel terhelnek non-stop, vajon képesek-e megoldani nélkülem. Kénytelenek lesznek. A főnököm elengedett, más nem is adhatna feladatot nekem.

A spanyolt hanyagolom, nem jön be a tanár módszertana sem. Négy órát vagyunk a suliban hetente, mégis egy nyelvtankönyv kimásolt oldalait a végén adja oda, tanuljuk meg otthon(!). Értelmezzük magunkban a nyelvtani magyarázatokat spanyolul, majd írjunk leckét belőle. Azzal foglalkozunk kb. tíz percet, aztán majd' 4 órán át videókat nézünk, meg beszélgetünk. A szövegértésem hatalmasat nőtt, de a nyelvtant szeptember óta alig-alig értem, meg ennyi erővel magam is tanulhatnék otthon. Meg akkor minek vetettek meg velünk másik könyvet, ugye.

Nem tetszik, na. A tanár szimpi, de nem otthon akarok bonyolódó nyelvtani részeket elemezgetni, arra kéne a tanár.

Úgyhogy döntöttem, megismétlem ezt a szintet. Befizetem újra és aznap megyek, amikor nyelvtanközpontú tanár lesz. Nyilván egy szint felett nem fontos a tökéletes nyelvtan a társalgási szinten, de az alapok legyenek már rendben. Épp a felszólító mód, a feltételes mód és a kötőmód alapja maradna hiányosan.

Legalább új könyvet nem kell vennem, meg nyilván 60-70%-át már tudom majd, de. De ez az én hobbim, ne legyenek belőle keserű órák a lecsípett szabadidőmben.

Ebben a hónapban sport nem is volt (egy tánc), cimbiket tán kétszer láttam, fiúkból csak Hokist kétszer, meg Rosszfiút.

Meg beugrott egy tavaszi randim, és egy új, aki azóta is hivogat, de nem tudok neki mit ígérni. Pedig 3 percre lakik tőlem, jó pasi, de semmi erőm hozzájuk. Ja, és ő az időközben vidékre költözött Létra öccsének legjobb barátja, ők is ismerik egymást.

Merthogy kicsi a világ. Egy városból, egy haveri körből, és ugyanazt a környéket választották lakóhelyül is.

Hát, egy kicsit redőny le.

Na vajon hányan tippelnétek arra, hogy a délutánomat lázasan fekve töltöttem és a spanyolfüzetembe rajzolgattam szivárványpónit Bével közös új vállalkozásunkhoz, amivel nagyon meggazdagszunk?

...amikor felszáll a bkv-ra egy gyönyörű pasi és gyorsan új keresést indítasz a tinderen.

Ha kekszet akarok, akkor nem találhatok kifogást a 3-4 hete hanyagolt sportra sem, pedig egy csomó eszembejut! Hétfőn este az öt centi vastag egybefüggő jégpáncél miatt nem indultam neki, tegnap már le kellett menni táncolni. Mondjuk a jég a környékbeli utcákban változatlan, nagyon óvatosan vezettem este, egyébként a napi 2*15 perces sétám a BKV-ig/tól 2*20 percre hosszabbodott.

Plusz a metróm egy hónapja döcög, meg-megáll és vesztegel az állomásokon, kimarad*, tömegnyomor, amire pedig átszállok, az néha nem is jár.

G**, I és J jött velem (H nevű cimbim nincsen), nagyon ránkfért, meg sem álltam 2,5 órán át.

Rosszfiúval romantikáztam egyik este, hát az igazán cukiságra sikeredett. A pasi szép, édes, bújós, bókolós, lazán reagál az én erősen pikírt humoromra, és olyanokat mond, ha meglát, hogy húbameg, egyre jobban nézel ki, meg amikor a fogyásról beszéltünk, azt mondta, hogy régen is bomba voltam, de most p.rn.sztár testem van (ehhe), meg élete nagy élménye, amiket csinálunk, és kis szerelmemnek hív, és megbeszéltük, hogy irtó kövér gyerekeink lennének, meg olyanokat ír következő nap, hogy gyönyörű vagyok és nyilván helyén kezelem, de jólesik.

Tanuljatok, pasik, fontos a hiteles(nek hangzó) visszajelzés.

* Bár rinyának tűnhet, mert 3 percenként jár, de tömve 200 emberrel. Ha csak 12 percig marad ki, akkor egy 100 méteres szerelvényen 800 ember (meg laptoptáska, hátizsák, retikül, kutya, babakocsi) akar bezsúfolódni csúcsidőben. Képzeljük el.

**Gé (egyébként hetente lát):

- Hú, mekkora a változás?

- A fogyás? 10-12 kg, de izmosodom is.

- Nem, a hízásodra gondoltam, a 10-12 kg látszik is.

Ha kihullik a hajam negyede, le is vágatom rövidebbre, és óvatosságból nem használok puhítós balzsamot, akkor reggelre megszáradva tökéletes megázott balázs pali frizkóm lesz.

Bő két hete nem kekszeltem, már nyomasztott.

Végszóra hívott Hokis, a legkevésbé problémás szeretőm, rövidrezártuk, átugrott.

Szeretem, hogy jó érzékkel tudja, mikor akarom látni, meg hogy nem igényel sok óra lelkizést.

És nála jobban senki nem tudja lefordítani nekem a szakkifejezéseket! :)

És hetek óta jelentkeznek be a skacok, úgyhogy kimazsoláztam a kedvenceket, este átugrik egy, holnap randizom mással, meg Rosszfiú akar "romantikus estét", nem tudom, mit ért alatta, de egy párhuzamos életben mi ketten biztosan szerelmesek vagyunk és bébinek szólítjuk egymást. Ja, így is bébinek szólítjuk egymást.

Nuku sport. Nuku kultúra. Nuku buli, barátok, tánc, pasik.

Kollégák kétszer mennek bele az estébe jövő héten. Nélkülem.

Suliba sem volt erőm elmenni. A nyelvtant úgyis otthonra adják fel, heti 100-150 szóval meg van elég szókincs, ha ma ki is marad.

Csak a munka van. Mondjuk az sok. Év eleje óta két megdöbbentő nagy bejelentés volt és ketten mentek el a környezetemből.

Pihenek.

Nincs diéta. Csak gyors főzések. Élvezem a nagy felfedezésem: mindig van sütésből kimaradt őrölt mák lefagyasztva, ami ugye nem fagy tömbbé egyáltalán, úgyhogy maradék durumtésztára rákanalazok egy adagot, édesítő és kész a mákostészta. Nyami!