Tobber életblogja

Ja, 2016. összefoglalójából hiányzott, hogy őőő, a negyvenedik szülinapom előtti héten eléggé őőő eleresztettem a gyeplőt, kiéltem magamat, durván.

Az igazán jó volt.

...Békával esti csetelek.

...a magyar hokiligáról magyarázok cseten.

Spanyolul.

Mert olyan meccsen még nem volt és menni akar.

Pont Pesten.

Nem bírom lebeszélni.

De élőben is spanyolul kell beszélnünk. És a meccsen elmagyaráznom neki a szabályokat, mert nem ismeri.

Spanyolul.

Szeretem a kihívásokat.

Megyek szótározni a korong, üt, ütő, túl, vonal szavakat.

Úgy egyébként b.szott szarul vagyok, már bocsánat a kifejezésért.

Karácsony után lejájultam a szteppadról, azóta minden elért, ami eddig is volt, meg ami még sosem.

Úgyhogy ezerféle vitamint tolok, amitől a bélgyuszi nem lesz kafább nyilván, de a többi talán, hajszesz, gyógyszer, krémek, ritka legyengültnek érzem magamat hetek óta.

27-e óta nincsen kondi, nincsenek fiúkák, nincs esti program és kultúra, van otthon kuckózás, kávézgatás, befejezett hatalmas horgolás, meg karton applikációk. Legalább a lakás megszépül.

Valami ilyesmi színű most (a stílus nem). Amikor Bével (lány, alacsony és negyven kiló, mert én meg tudom választani a segédemet, véletlenül sem magas Békát, vagy Gét kértem, esetleg a fiúkat) kifestettük a lakást, és tévedésből ezt a zöldet keverték be nekem a festékboltban (jó, kicsit halványabb), nagyon megörültem, bevallom, szeretem. Tudom, hogy nem trendi a színes fal, nekem kuckós a sok-sok sötétzöld növénnyel,  fával harmóniában, sok fehér kiegészítő, kanapé, fotel, kisszőnyeg, kaspók, dekor, apró rózsaszín árnyalatok, ici-pici rezes csillogás itt-ott, letisztult, de vidám.

Most van időm bámulni is.

(design-seeds.com)

Kreatívkodni tanítottam az ünnepek előtt a cimbiket, most jönnek a fotók a végeredményekről.

Tehetségesek. Vagy tehetséges vagyok.

Ha szar a kedvem, csak megnézem csodaszép és nagyon férfias Rosszfiú kamaszkori képeit és percekig röhögök.

Fel a fejjel fiatalok, van remény.

Nem sok mindennel lehet jobban felbosszantani, mint a "neked könnyű" lenézéssel.

Amikor valaki összehasonlítja a saját helyzetét vagy elért eredményeimet a saját kudarcával és degradál.

A való életben nem szokásom rinyálni (csak itt meg a cimboráimnak :D), ezért úgy tűnhet, nekem minden egy szivárványos pónigalopp.

Nem sajnálom magamat, de nem érzem könnyűnek az életemet. Mondjuk azt szeretem, hogy tudatosan élem. :)

Nem, nem könnyű nyelvet tanulni munka, túlóra mellett éjszakába nyúlóan magolva, szótározva ennyire szar memóriával. Fogyni, mozogni négy műtét után. Manőverezni a válaszott "szingli" utamon. Egyedül intézni, felelősséget vállalni, "férfi feladatokat" elvégezni. Költségeket egyedül fizetni. Kiszolgáltatva lenni. Néha egyedül hozni meg nagy döntéseket. Betegen is elmenni a patikáig, mert nincs kit küldeni. Az intenzív szerelmi életemet gondozni, tele kockázatokkal. Meg mindenki mást, mert nekem úgyis van időm.

Most épp az egészségem omlott össze durván karácsony után, minden év végére kimerülök, feküdtem majd' egy hétig, irtó xarul voltam/vagyok. Nem maradt erőm a szabim alatt kondizni járni, nem randizgattam és a nyelvtanuláshoz sem volt energiám. Még hajat mosni sem.

Tudom, hogy kik azok az ismerőseim, akik hogyvagy kérdésére tilos őszintén válaszolni (bár ő maguk non-stop sírnak a saját gondjaikról nekem), mert azonnal lecsapnak, hogy az semmi, nekik mennyivel rosszabb.

Most ecseteltem unokatesómnak kérdésére, hogy mennyire omlott össze az immunrendszerem, hormonrendszerem, erre a válasza, ezt figyeljétek: ő mennyire irigyel, mert neki meg egy idegesítő kamasza van. He?

Ja, az összehasonlítható azzal, hogy beájulok a konditeremben, lázasan fekszem napokig, nem ecsetelem, mi mindenem gyulladt be, vérzik, hullik, okozott/okoz kínokat, amikkel dolgoznom kell járni.

Ő meg egészséges, eltartja a férje és nem kell dolgoznia, nincsenek szemétkedő kollégái, határidejei, marad ideje magára, csavarog, pénzt költ és filmeket néz, nincsen létbizonytalanság és csekkekkel sakkozás, de főleg nem fáj mindig valamije, és a kamasza egy szorgalmas, kedves, udvarias és jó humorú kislány, egy ritka értékes kis ember. Ja, csak 13 évesen már van önálló akarata. Mint például hogy több időt akar a tanulással tölteni. Unalmában néhány ember nem tudja, hogy mivel hívja fel a figyelmet magára. Ezért lenézi mások gondjait.

Ez tényleg vicces volt:

http://ramequin.blog.hu/2016/12/31/evertekeles_218

A hogyan ismerkedj a tinderen külföldiekkel kurzus részlete.

Azért szeretek külföldiekkel ismerkedni, mert az angolomat szinten tartom, spanyolból meg sok olyan kifejezést tanulok a fiúktól, ami őőőőő... nem az irodalmi tananyag része, és amikor a vicces spanyoltanárunk ránksandít egy-egy kétértélműen fogalmazott mondata után, akkor egyedül én vihogok fel.

Eddig a gyári füldugóval hallgattam a metrón zenét mobilról.

Mindig kirántottam a zsinórt a fülemből a kabátujjammal, táskával, csomaggal, hirtelen fejmozdulattal, lefagyott a kezem a telefon tartásától, úgyhogy megleptem magamat egy bluetoothos fejhallgatóval.

És vannak benne új hangok! Hallom a népzenében a nagybőgőt! Imádom.

Meg melegít.

A kertvárosban viszont az úttesten szoktam battyogni, de ez annyira hangszigetel, hogy még én sem hallom meg a bicajt, kocsit. Ezt újragondolom.

És a 90-es évek RunDMC klipjeiben a kisfiúknak tuti nem volt bedugós fülbevalójuk! Az agyamig nyomja be.

Remélem, van ott valami akupunktúrás pont cserébe.

Ledobtam egy tizest két hónapja. Mondjuk szedek vitaminokat, de hatalmas csomókban jön ki a hajam, leülök a kanapéra és csubakkát vedlem le.

Alig marad hajam, irtó fura érzés. Meg ijesztő.

Rákerestem, ezt találtam:

"A hajhagyma gyorsan osztódó sejtjei különösen érzékenyek a szervezetbe vagy a fejbőrre kerülő különböző mérgekre (például hajfestéskor, daueroláskor alkalmazott szerekre), valamint a tápanyaghiányra. Nem szándékosan, de sokan a kilókkal együtt a hajuktól is megszabadulnak. A vitamin- és nyomelem-hiány nem azonnal bosszulja meg magát, hanem a hiány beállta után mintegy két hónappal. Bizony sok rejtélyes eredetűnek tűnő hajhullásnak lehet okozója a helytelen fogyókúra. Az, aki szakember nélkül egymaga akar úrrá lenni hajhullásán, híján maradhat e fontos információnak, fejbőre pedig a hatékony kezelésnek, a megfelelő tápanyag-pótlásnak."

Forrás

Mindig kiderül, hogy akik vonzódnak Spanyolországhoz, a spanyol néphez, kultúrához, azok kedves és segítőkész emberek.

Tetszik. :)

Szeretnék egészséges lenni. És szeretném, ha a környezetemben is egészséges lenne mindenki.

Szeretnék anyagi biztonságot.

Meg lelkit.

Szeretnék ügyesen nyelveket beszélni.

Szeretnék újdonságot tanulni, ami hasznomra válik.

Szeretnék nyitott maradni, de kizárni a körülöttem hemzsegő energiavámpírokat.

Szeretnék egy élvezhetőbb élettempót.

Nem ülök gép elé, úgyhogy most csak röviden. Viszonylag.

40 éves lettem idén.

Ezért elhatároztam, hogy egy kicsit végre magamra, a saját igényeimre és fejlesztésemre figyelek.

Tudatosan. Nem sodródva.

Azt az életet élném, amiről álmodom. Kétségtelen, most azt élem, amiről 20 évesen álmodtam (mínusz férj, gyerek), de kell a változás, a még jobb.

Nem akarok már sokáig egy lelketlen nagymultinál rabszolga lenni. Barátságos emberekkel akarok élni, tengerközeli nyüzsgő mediterrán nagyvárosban. Egy pár évig biztosan. Még nem tudom, melyik városban. Anyu meggyőződése hosszú évek óta, hogy Madrid az én városom. Imádom azt a várost. Csak ott nincs tenger.

Addig eszembe sem jutott Spanyolország, jobb szeretem a germán rendezettséget, osztrák/bécsi szemléletet.

Aztán rájöttem, hogy ott u.azt a multi irodai határidőparás életet folytatnám, amit húsz éve nyomok. Kiégve.

És hogy a spanyolok egy irtó vidám, dilis népség, aki nem görcsöl mindenen poroszosan, mint én teszem. És egyre szimpatikusabbak lettek. Csak háromszor jártam náluk, meg ismerek itt élőket, de én is ezt akarom! Nem vagyonokat keresni, hanem békésen, vidáman, nyitottan élni.

40(!!!) éve élek görcsös konszolidált polgári életet, stréber a suliban, két diploma, nyelvek, szorgalmas munkaerő, egzisztencia és kulturális tudás fejlesztése, gyerekkorom fehérharisnyás kakaókoncertjei a Zeneakadémián, vasárnapi istentisztelet és konfirmálás A Legjobb Templomban, munka- és tanulásmániás család nagy könyvtárral, felemelő beszélgetések tudományról, művészetről a vacsorákon. Kihagyhatatlan kiállítások és városnézések. Mindig okos és higgadt viselkedés, elfojtott valós vágyak.

Soha nem élünk igazán!!!!!!!!!!!!! Egy aranykalitka valódi élvezetek nélkül, high society unalom. Grr.

1,5-2 évet adtam magamnak. Megtanulni a nyelvet B1-B2 szinten, egy kis tőkét félretenni, felkészülni.

Nem rágörcsölve, majd úgyis alakul. Ha nem, hát hazajövök, a lakást megtartom, munkát csak találok.

Idei évben kitalálom, milyen munka tetszene kint. A diplomáimmal nem akarok kezdeni, 2017-ben/től megtanulnék valami más szakmát.

Az estéim idén magolással, szótározással teltek, heti 4 óra suliban, még legalább 2x ennyi otthon, metrón, várókban, ha volt szabad időm, tanultam. Nyáron intenzív tanfolyam volt, munka mellett, volt hét, hogy heti 16 órát daráltunk le. Na az igazán kemény volt!!! B1.1-et fejezem be most, amikor tavasszal elkezdtem, nem hittem volna.

Nyaralni sem mentem, spórolok. Egy napra ugrottam el Londonba, két napra Békával wellnessezni, szülinapi ajándékom volt.

Na és a másik cél idén, hogy újra formába jövök. Letelt a két év a gerinc-, térdműtétek után, el is híztam a kényszerpihitől. Kerestem egy paralimpikonokkal is foglalkozó edzőt, mert a fél lábfejem béna maradt, a megerőltetéstől könnyen sérülök.

Heti 3-4x megyek terembe nyár óta, egy hónapja a kaját sem figyelem drasztikusan, nagyon szépen formálódom. Jövőre még 8 kg, de úgyis popocicis típus vagyok, meg a srácoknak bejövök, úgyhogy csak megfontoltan folytatom. Így élvezem.

10 éve dolgozom a multimnak. Megünnepeltük. Fárasztó, idegesítő, sok gonosz frusztrált kolléga és tucatnyi kincset érő, akik miatt nem adtam még fel.

Idén költöztettük az irodaházat, na az egy hosszú tortúra volt munka mellett, ki is nyiffantunk utána!

De elég. Csak ki akartam húzni a 10 évet, magamnak bizonyítva, hogy kitartó vagyok.

Pipa.

Idén életem legszebb fiatal pasijaival szeretkeztem, a két judós, Úszó, A Test Aki, és a többiek. Tinderen találom őket, és ha már nekem nem jó, azonnal leépítem, nem várok rá, hátha változik.

Ha csak egy döntés fontos egy kapcsolatban, az az, hogy ha nem jó (nekünk) az ágyban, hagyjuk a fenébe. Nem lesz soha sokkal jobb. És ez megkeseríti az egész lelki részt is.

Volt szülinapi meglepetésbulim, ahová még Békát is átcsábították, volt sok jó főzős bulink a cimbikkel, társasozások, közös kreatívkodás fele fiúkkal, néhány tánc, strandolások, koncert, színház, nagy ebédek, közös spanyolozások. Két remek tanár, jófej diákok, szórakoztató órák és piálások velük.

Megtanultam nemet mondani vonzó programokra is, ha fáradt vagy túlterhelt voltam. Erre büszke vagyok.

Gyere, 2017, kíváncsian várlak!

BÚÉK nektek!

UPDATE:

Ja, 2016. összefoglalójából hiányzott, hogy őőő, a negyvenedik szülinapom előtti héten eléggé őőő eleresztettem a gyeplőt, kiéltem magamat, durván.

Az igazán jó volt.

T.köm kivan, magolom itt a spanyolt március óta.

Szóltak, hogy megy a tévében spanyol kezdő tanfolyam.

Én mindig setboxról, felvételről nézek tévét, ha nézek. Valaki felhívja a figyelmemet egy érdekes sorozatra, vagy utazós műsorra (imádom a tengerpartra költöztünk Belizebe a stresszből típusú műsorokat!), beállítom felvételre, megnézem főzés, takarítás közben, reklámokat áttekerve.

Hát volt spanyol mondat, amit ötször visszatekertem, mire megértettem.

A felvevő az utána leadott orosz oktatófilmet is rögzítette.

22 éve nem tanulok és beszélek oroszul.

De bakker azt hibátlanul végig meg tudtam oldani!

Ááá!

Az öregek csak a régi dolgokra emlékeznek.

És leírtam az edzés szót, pedig csak kondizni voltam. :D

Majd kitalálom a 2017-es terveimet és beleveszek egy versenyt, vagy keresek sportot hozzá. :)

Az idei terveket nem írtam le, de kipipálhatnám azokat. Majd írok évösszefoglalót, amit 3 éve nem publikálok, ezt majd meglátom.