Tobber életblogja

Végre vége a karácsonynak és a kriminálisan xar kajáknak (miért a Nagy Ünnepen kell ezeket főzni nemzetszinten?), még a hal is pocsékra sikerült, így kényszer-sütievés lett belőle, volt Horthy, Maléter, Gyurcsány (más-más kontextusban), 3 nap család, apám olyan, amilyen, bántó, durva, sértő, utcán hisztériázó.

Pedig előtte pár nappal együtt kávéztunk és elragadó volt (kivéve, amikor Anyut neuraszténiásnak nevezte és szidta, dehát azért Anyu elég ideges típus!)

Keresztfiammal poénkodtunk, lovagolt a hátamon (hat éves masszív kölyök, úgyhogy itt fejezném ki hálámat a gerincemet műtő sebésznek és a gyógytornászaimnak, edzőmnek). Remekül eltaláltuk a gyerekek ajándékait, nyomoztam is náluk előtte! Babáztunk újszülöttel és poénkodtunk, hogy felrakjuk a közösségire a közös képeket, mit reagálnak a tavaszi szeretőim, de kegyetlenség lett volna. :) Nagynénitől jegyzeteltem a régi családi recepteket (de miért nem azokat főzik meg???).

Anyu két nővérét, családjukat kb. 25 év után összehoztam nyáron, most megismételtük, az jól sikerült (minusz kaja).

Tegnap este egy ritka kellemes fiú járt nálam, humoros, széparcú ÉS élt Az Országban, Ahová Költöznék pár évre. Mindent kiszedtem belőle, bürokráciát, árakat, mivel hogyan kalkuláljak.

Meghát azt is csináltuk.

Éjjel eresztettem haza, rég nem beszélgettem ilyen érdekes, szórakoztató sráccal.

Én egy alkalomnak gondoltam, ő már írt, hogy mikor találkozunk ismét.

Jelentkezett a tavalyi erasmusos külföldi fiú, akinek mutattam ezt-azt, hogy bárcsak látnám, milyen profi már. :D Hát elhiszem inkább. :)

Ma újra edzés, saláta, magok, csirkemell. Hiányzott!

Az a legjobb karácsonyi ajándék, hogy önmagamhoz képest baromi szép vagyok a mostanában készült fotókon hogy a szüleim befizetnek a következő, immáron negyedik 60 órás spanyoltanfolyamomra.

(Oké, kevesebbet adtak, mert anno kíméletből kamuztam az áráról, de így is mekkora már?!)

:)

Nem, a f.b-n cukin kompromittáló fiú Kismacska.

De higgyen mindenki, amit akar, igaza lesz.

És az új, ememás pasi simán felkap és ölben hordoz.

Na ENNYIT nem fogytam.

Mikor nyugszik le az ember, ha túlpörgött hónapokig?

Nem élvezem a bulikat (volt most cégespuccos, haverkollégás, cimbiskreatív, gyerekzsúr), a sportot (heti 3-4x két óra személyi edzővel), a kalandokat, kreatívkodást, főzést, tanulást, még az utolsó négy órát is ellógtam, olyan gyenge voltam. Én.

Semmit nem élvezek, nem bírok.

Állandó a feszültségem, gyomoridegem. Keresem a teendőket, pedig aztán tisztaság van, karácsonyra nem készülök. Dekorálni nem akarok, fát sem. De azt mindkét szülőm akar nekem (22 éve nem velük élek!), úgyhogy beígérték külön-külön, hogy megveszik a fenyőmet, csak legyen (ne). Három sütit bíztak rám, Anyu kedvenc habkarikája, valami csokis, valami citromos, ezeket kisujjból is!

Ajándék felnőtteknek nem lesz, gyerekeknek rég megvan, kinyomoztam, minek örülnének. Max. a ruha/cipő/táskaszelektálás van hátra, de az meg ráér! Szóval nem értem magamat.

Még a tegnapi szürreális randi hatása alatt vagyok. Na ezt pláne nem értem.

Mivel Rosszfiú imád éjjel csetelni és épp rámírt a következő találkánk miatt (a legutóbbi vele az Év Randija volt), őt kérdeztem, jól látom-e. Azt nem tudja, de kifejtette, hogy minden huszonéves lány béna és ha 22 lennék*, velem járna, mert minden fantasztikus velem. Majd hosszan imádott.

Annyira kis hülye! :)

És gyönyörű.

*Vagy ha ő lenne 40. De akkor szerinte offolnám.

.

Van ötletetek a lelassításra?

De durván.

De utálom ezt az időszakot!

Nagymulti zárás minden területen, én vagyok a főcsicskás.

Olyan ügyek esnek az inboxomba, amiket más már nem tud megoldani, á! Mindenki azonnali megoldást vár a szívességkéréseire, és lecsesz, ha nem az ő dolga az első, sikítani tudnék, amikor t.mponcserére nincs egy percem egész nap!

Mindegy, lezártam, amit tudtam, akiét nem, az úgyis mószerolni fog, és kivettem a két hét szabimat. Én is megérdemlem ugyanúgy, mint aki nyáron sütteti a hasát és én helyettesítem.

Aztán valaki egy problémás, kirúgott ügyfélnek kiadta a privát számomat, azon zaklat, hogy intézkedjek neki. Kiborultam, hogy a többmillió ügyfélből hány kapta meg vajon! Fenyegetőzik, zsarol, nem tudom lepasszolni (bele sem látok ügyféladatokba, áll. félmillióval lóg a cégnek fél éve!).

Már fel sem veszem, szerintem nem vagyok köteles a magam fizette számon hallgatni az alázását, mellesleg nem is tudnék segíteni.

Utolsó csepp volt, egy fél órát bőgtem az utca közepén kisszoknyában.

Na mindegy. Szabin lesz ezer elintéznivalóm és persze a gépem is nálam van.

Az egészségem romokban, eddig is nyolc nap volt a mensim, most megjött utána négy nappal ismét.

Kimerültem, elegem van!!!!!

Utolértem a szombat reggeli forgalomban apám kocsiját (ők fenyőfa, én nyelvórák), ledudáltam dumcsizni egy kicsit, meg is lepődtem, hogy meghallotta.

Azt mondta utána Anyunak, hogy milyen szép vagyok.

Békának szelfit küldök a konditeremből, mert ugye csak úgy edzés az edzés, ha van róla fotó, szerinte vékony vagyok és szép.

Bével meg láttunk egy 120 kg-os, gülüszemű és elálló fogsorú menyasszonyt a karácsonyi vásáros ebédünk során, és Bé szerint nála azért jobban nézek ki.

.

.

.

.

Tegnap, ma és holnap is két órát fogok gyúrni.

Hónapok óta nem veszek ruhákat magamnak, mert fogyok vissza a régiekbe. Csak farmert, meg cipőket.

De vasárnap jött a sugallat, hogy bemenjek a szomszédos plázába. És vettem egy fekete ruhát. Dzsörzé, jó lesz csini csizmához is, meg a céges karácsonyi vacsira is. Átvetős felsős, öves, kényelmes, csajos.

Már hiányoztak a szoknyás-ruhás napok.

U20 hoki div. 1-es VB van a fővárosban.

Egy közeli hotelban szállásolták el a 18-20 éves hokisokat.

Elszabadult a Tinderem.

Egyébként letudtam az ajándékokat tegnap.

Kivéve a szüleimét, ők nem kérnek semmit, én nem akarok semmit, úgyhogy patthelyzet.

És erre a cipőre vágyom (H&M), de 1. nem használnám ki, mert van pár hasonló tűsarkúm és abban sem loholok egész nap a havas kertvárosomban, csak a cégnél és gálaalkalmakkor ( ;) ) 2. 15 000 Ft-ot csak Tamarisra költenék, azokban a tűsarkúkban rohangálok stabilan, 3. 17 000 Ft-ra leárazva megvettem ma egy 32 000 Ft-os bakancsot náluk, bélelt és recés talpú, mert a kertvárosban battyogok minden reggel-este, lásd első pont.

Hetek óta év végi fejetlenség a cégnél. Kiborító.

Kapkodás, hirtelen huszan utasítgatnak, hogy haladéktalanul az ő parancsaikkal foglalkozzak.

Erős vagyok a sok dologra koncentrálásban, de idegölő. Pisilni nincs időm, mire t.mpont cserélek, már 3 új feladat vár, 10 sorbanáll!

A bkv egy hete az én vonalaimon ÉS menekülő útjaimon omlik össze. -5-ben embertpróbáló!

Végre volt egy szabad estém ajándékokat vadászni, mert a szerda esti egzotikus fiú kondi után órákkal ért volna rá megint, én meg hulla voltam, tegnapra tettem át.

De közben megjött. :'(

Így munka után elmentem a postára a lencsémért, de nem bírtam kivárni a tömeget. A patikában nincs a gyomornyugtató herbateámból.

Átmentem a régi kedvenc fehérnemű boltomba, sokszázezret hagytam már ott.

Neten láttam, hogy van az imádott bébidollom, kell!

A régi lányok kedvesen elmondták, hogy rosszul látszik, de nincs már, csak egy kicsike, nem is gyártják már.

Épp kérni akartam, hogy mutassanak más izgit, amikor addig nem ismert idős eladónő odajött és elkezdett kioktatni, miért vagyok béna, amiért nem szűrtem le a méretet, és hogyan kell egy webshopot használni (tényleg nem működött a méretválasztó, és nem vagyok hülye), majd kétszer megpróbáltam leállítani, hogy most itt vagyok és nyitott bármire, de a csaj annyira nem hagyta abba a mantrázását, miért voltam béna szerinte, és megszakította a célratörő párbeszédet, hogy a másik két lánynak megköszöntem és kiviharzottam.

Ritka mód utálom, ha egy harmincezres melltartókat áruló boltban ott akarok ismét hagyni ötjegyű összegeket, és idiótának kezelnek, közbeszólnak, lehurrognak!

Nem nagyon van más ilyen bolt, de majd megoldom ebay-ről.

Átszálltam a 4-6-ra.

Tömeg, bűz.

Majd egy méterre tőlem egy undorító hajléktalan maga alá vizelt a villamoson!!!!!!!

Baazmeg!

Alig várta a tömeg, hogy kinyíljon az ajtó, mielőtt a cipőnkig csurog!

Hazaértem este, beálltam a zuhany alá és csak bőgtem a kimerültségtől.

Ma is kezdődik.

Végre eljutottam fodrászhoz.

-15-16 cm, most lapockáig ér. És rózsaarany tincseim vannak.

Ilyesmi.

Szép.

Hetek óta túlórázom (most is még bőven), tréninget tartok, búcsúztatok, mikulásozom és csokikat osztogatok, régi ismerősökkel újra akarunk bandázni, millió feladat este, kilenc után esem haza, sőt, fázom, a bélrendszerem egy roncshalmaz, és iszonyúan fáj.

Még 1,5 hét és elmegyek két hét szabadságra, de most hajtás van, éjjelig.

Magamra, a mozgásra, a tanulásra és a pasikákra nincsen időm hosszú hetek óta. Ez eléggé lelomboz, de túl kell élni.

Közben az a gondolat foglalkoztat, hogy tizensok embert alig bírok lerázni, mert találkozni/beszélgetni/randizni/kreatívkodásttanulni akar azonnal, miközen engem szerintem senki nem titulál a "barátjának/barátnőjének".

Ritka szar érzés.

Kimondottan olcsón dolgozik a fodrászom nekem, mert odavittem egy sereg vendéget, kollégákat, Anyut, barátnőit..

Már egy hónapja szólt, hogy fenntartott nekem egy helyet a céges karácsonyi bulink napján, hogy fel tudja tűzni/sütni a hajamat. Annyira cuki!

Kicsit felröhögve köszöntem meg és utasítottam el a lehetőséget, egyrészt a hajam a decemberi párában azonnal összeugrana romlott vattacukorrá, másrészt na nehogy azoknak a kollégáknak csípjem ki magamat, akik rendszeresen látnak kócosan, félálomban, másnaposan, végigszexelt éjszakák után elkenődött sminkben...

Copf, alapsmink, szép naci, magassarkú, ez is több, mint igénylem. Szerencsés vagyok, úgyis a melleimet nézik.

Jaj hát az elég vicces, hogy más okok folytán levelezni kezdtem egy lánnyal, aki szintén tinderezik.

És akinek szintén megvolt Úszó, de mint kiderült, Építész is, miután én kidobtam. Illetve egy halom közös tinderes udvarlónk van. Én alkatom, közelben is lakik.

Úgyhogy összehaverkodtunk neten keresztül, nekiálltunk kibeszélni őket, a lány például nem tudta, hogy az egyiknek komoly barátnője van, megmutattam neki a barátnő profilját, tele csókolózós romantikus fotóval. A srác oldalán nyoma sincs, hogy ő kapcsolatban lenne…

Megleptem.

Fura egy vadidegennel ilyenről csetelni, de annyira vicces ez az összetalálkozás, hogy rendszeresen irogatunk egymásnak, kivel milyen kalandok történnek.