Ma felugrott Anyu, segített a teraszt rendbedobni a télre, meg az asztalos előtt.
Gondoltam, úgy egy óra lesz. Dehát Anyu az előszobájukat fél óra alatt söpri fel! (Nem, nem kastélyban laknak.)
5,5 óra lett belőle. Igaz, egész szép lett a végeredmény. Mivel nekem tilos poros dolgokkal foglalkoznom (és operákat énekelnem, komolyan, ezt a kettőt tiltotta a doki még hetekig, mondjuk egyelőre beszélnem is xar), ezért csak utasítgattam, meg tologattam a tárgyakat, mostam a rongyokat.
A 2 méteres óriáskanapét szétszedjük, hátha egy elemet ki lehet venni a közepéről, mert így nagyon nem fér majd el, úgy meg ideális mérete lenne. De közben beugrott apu a telekről (Anyuval önmagában is megfelelő kussbanmaradással lehet hosszabb ideig konfliktusmentesen, de apám pluszban hozzá elég idegölő), aki hosszan kifejtette megint, hogy mekkora barom vagyok, hogy macskám van (nem is értem az ellenérveit, a cicám meg a világ legkevésbé problémás macskája!), úgyhogy visszavágtam, hogy szerintem meg a telekre kétnaponta leautóznia felesleges és környezetszennyező és egy csomó pénz (2x60 km, át a fővároson, mert apám bizony átmegy csúcsidőben is a Körvasútsor-Kerepesi-Rákóczi-Kossuth-Erzsébet híd-BAH-csomópont-Osztapenkon! plusz sztrádamatrica, benzin), miért nem Csömörön van telkük itt a szomszédban. Szóval inkább elhallgattunk.
Felcsesz, hogy 42 évesen még mindig mindenhez hülye vagyok és megkérdőjelezik, nekem mi a jó. Ha kettejükön múlna, mindent helyettem döntenének el az ételemtől a lakásomig. Mivel így neveltek, ezért bőven felnőtt koromban kellett elhinnem, hogy a saját életemben jogom van saját döntéseket hozni mondjuk a kerti bútorom színéről.
Meg hogy ne tartsam magamat hülyének.
Szerintem a pár évtizedes tréning miatt vagyok jó alázós munkahelyen, pozikban. Csak a fizetésre kell gondolnom.
Anyu ma rámkiabált, hogy milyen ragtapaszt teszek fel, nem azt kéne és már indult is a másikért. (Valójában semmilyet nem kéne, meg ugye a tapaszallergiámtól sebes körben a varratnál, de a pakolgatásnál szállt a virágföld pora, és az tiltott.)
És a szapulást persze nem csak én hallgatom, hanem a fél családnak mesélik, így ők is totál elcseszettnek tartanak. És mivel minimális infót szivárogtatok magamról, ezért a nagyrészét apám hozzákölti a maga übermensch stílusában, ergo ha most megkértem Anyut segíteni: akkor háziatlan vagyok. És akkor az évente négyszer látott rokon bácsik megjegyzéseiből esik le, hogy rólam az terjeng, hogy nem vagyok házias, nem főzök/takarítok, EZÉRT nem vagyok férjnél. Ja igen, az is terjeng, hogy nagy ivós vagyok, főleg töményet. Én. Még egy pohár bort is havonta egyszer, egy-egy jéger dettó, dobálom ki a félig ürült üveg piákat vendégségek után, amikor megunom kerülgetni. Az sem tűnik fel nekik, hogy autóval megyek (és szállítok) minden családi bulira??? Azt meg inkább hagyjuk, hogy a munkámról mit gondolhatnak, apám sem tudja. Aztán mindig úgy kapok cserepes virágot rokonoktól, hogy direkt olyat választottak, amit még én is életben tudok tartani. Egy időben szép balkonkertem volt és a fél lakásom egy dzsungel, milyen életképtelen hülye kép terjedhet rólam?????
Néha hallom, ahogyan viccesen beszélnek rólam teljesen alaptalan dolgokat, de sem eszközöm, sem energiám felesleges harcokhoz, gondoljanak, amit akarnak.
---
Mint kiderült, apu a volt kollégás találkozón mesélte el mindenkinek a műtétemet meg a részleteket (nem is tud részleteket!!!), Anyu a tágabb családot hívta körbe, meg a barátnőit. Ezerszer beszéltem velük, hogy ne osszák meg az életemet mindenkivel. Pont letojják, én mit kérek, vagy mi lenne etikus.
Néha úgy érzem, mintha a bábjuk lennék, ami jó alap, ha kifogyna a beszédtéma.
---
Rokonok. Mindig örömmel emlékszem egy 3 évvel ezelőtti rokoni esküvőre, ahol odajött kb. az összes 70+ néni és megdicsért, hogy okosan teszem, nem házasodom, mert az öregedő férfiak, háááát tudom...
Aztán odajött egy bácsi, hogy miért nem megyek férjhez, megy az idő blabla. Én meg elég jól bírom a lealázást, meg a hülyének nézést, úgyhogy elcsodálkozott, amikor visszakérdeztem, hogy miért, mi a jó abban? És nem tudott válaszolni. :) Jóóó, persze, hogy van jó benne! :)
De nekem a szabadságom ritka fontos, megéri plusz erőfeszítést, ami az egyedüléléssel jár.
---
...és ha most minden bejelentkező jönni fog a karantén után, akkor nem is leszek egyedül egy darabig. :D :D :D Igaz, közülük csak Kócos hiányzik, de úgyis zh időszaka van.
---
Már tegnap is tépázta az idegeimet az Anyuval összezártság, a 4 óra várakozás, nem evés, két hét kekszhiány, a pms ÉS hogy a prof felkapta a vizet, miért kérdezem, amit kérdeztem (KETTŐ kérdésem volt össz-vissz, 1. mikor kondizhatok, 2. miért így alakult végül a műtét <- na ezt nem értette), hiszen a kollégái már mindent(!) elmagyaráztak nekem!
Hát a lófszt.
Most hallottam először, hogy mi is történt a műtétnél, senki nem magyarázott róla. Megjegyzem, ő sem eddig!
Sőt, az altatóorvosommal nem is találkoztam, azt sem tudom, ki volt. Amikor már nagyon motyogtam az ápolóknak műtét előtti este, hogy tuti senki nem kérdez ki az altatás előtt, akkor beküldtek egy éjszakás altató orvost (vagy beöltöztették az éjszakai portás bácsit, passz!), hogy az kérdezzen ki.
Nem igazán ez a protokoll.
Gyanítom, az igazgató úr (=aki műtött) ezekről nem tud. Végül elmagyarázta egyébként.
Szóval közhelyesen bedobtam egy fél Snickert utána. És tényleg segít, ha éhes vagy.
---
Az általános, hogy az embert bejelöli az egyik ápoló a facebookon? :D Én mondjuk a vezetéknevét sem tudtam...
---
Ma két futárcucc is megérkezett, hurrá.
---
Ha már net: bejelentkeztem egy amerikai iparművész itthoni mesterkurzusára pár hét múlvára. Megérkezett a fizum a táppénzem, ja.
---
Na, ki szokott még macskás háztartásban horgolni? :D
Cica. Guruló pamutgombolyag. Fityegő fonalak. Csillogó mozgó horgolótű.
Megbabonázva nézi, majd odakapkod, beleharap, tépné a fonalat. :D
---
Eddig két csillagot meghorgoltam a téli ablakdekorhoz, de nagyon nem tetszik. Átnéztem a rajzos leírást. Úgy csináltam. Átnéztem a szövegest. Dettó. Jó a tűméret. De nagyon béna.
:D
(https://knowyourmeme.com/photos/1216152-how-to-make-sushi)
