Tobber életblogja

Most mondhatnám, hogy régen kezdtek ki velem az utcán, de az épp tegnap történt utoljára, troliról leszállva, szal nem mondom.
Apu kölcsönadta a Zeneakadémia-bérletét, így Sosztakovicsért cserébe (jöhetnek a kövek, imádom őt!) el kellett vinnem Anyut és havernőjét is ugyanoda.
Várok a ház előtt, csicsergő madarak, halk petőfirádió, amikor hallom, hogy füttyögnek nekem. Nem nézek oda.
Anyuék nem érkeznek, további füttyök igen. Felnézek: Dris, drága exem füttyög nekem az erkélyről, bajsza alatt somolyogva! :))
Udvaron és emeleten átkiabálva megbeszéltük, ki hogy van, azt nem árultam el neki, hogy sztem meghízott és sokat kopaszodott, mert ő sem mondta nekem, hogy sokat híztam.
Koncert után rábukkantunk Apu belvárosban parkoló autójára, amire rátűztem egy fenyegető levelet, de meg sem nézte! :(
Még átrohantam táncra, ott szervezgettem Ess meglepipartiját (jaj, ez gyorsan olvasva melegpartinak tűnik), összeismerkedtem kettővel ezelőtti exével, aki jófej, és tanácsokat oszt nekem, hogy hogyan kezeljem a pasast.

Egyik főnököm elutazik 5 hétre külföldre. Ettől még munkám van és másik főnököm, tehát itt kell legyek, de talán napi 2-3 óra pihenősebb belefér. Abban reménykedtem, hogy puccoshotelben lévő garázshelyéhez esetleg megkapom a belépőkártyát. De ő pont ott akarja tárolni a kocsiját! :((((
Pedig élveztem volna, ha legalább pár hétig nem kell békávézni. Annyira utálom!!!!!
(Mondjuk nem nagyon ismerek olyat, aki szívesebben tömegközlekedik, mint kényelmes autóban háztól-házig jön. :) )

Ma van. Mivel az utóbbi egy évben heti átlag 3-4-5 estémet a tánc foglalja le, ezért most ünnepelek.

(És Zeneakadémia után rohanok át táncolni egy fél maradék órát...)

meg a fejsze. Kicsit aggódom is: Ess születésnapja vasárnap lesz, egy haverjával meglepetésbulit szervezünk.
Vagy 20 főnek, nálam. 40 nm-en csak elférünk!

Nem a szervezéstől félek, hanem attól, hogy a táncosok kb. fele nem tud rólunk. Vajon Ess bátran felvállal? Nem az önbizalmammal van bajom, hanem a kapcsolatunk erőssége kérdéses szerintem nem csak nekem.

Na mindegy, izgulok.

Amikor harmincmúlt emberlányai unatkoznak a húszperces táncszünetben, és épp a kellékes szobában álldogálnak az ideiglenesen felcsavart szőnyegek között, egy pillantás elég, hogy harc vegye kezdetét:

Ki tudja a tekercsen szembenállva hamarabb legördíteni a másikat. Kézzel nem lehet segíteni.
Húsz perc, mondom.

...lemosattam végre az autót, tele volt virágporral, szirommal, este vendégülláttam a most 21 éves Szöszkehuszonévest, kapott gyertyás tortát, meg alkoholt, és nálam aludt, és ha Ess nem olyan tündér, akkor nemcsak azt. De így ennyi.
Vasárnap kiszortíroztam a ruhatáram közel 3/4-ét, nagyjából kb. 100 ruhadarabot! Minden nadrágot, ami 40-es méret fölött volt és minden felsőt, ami 42 fölött! Fájt a szívem, de nem akarok én már visszahízni akkorára! (Igen, 1-2-t eltettem terhesség idejére, bár Béká szerint annyit már akkor sem fogok hízni. :)) ) Ezenkívül vagy 30 cipőt is átvittem anyunak. Válogasson magának, nagyinak, nagynéninek, hisz nagyrészt 1-2 éves csini ruhák, csak a méretük miatt kuka...
Anyu azonnal fel is próbálta a felét sikongatva, majd kirohangált apuhoz a teraszra, hogy nézdpisti, nézdpisti, amit apám közepes rezignáltsággal konstatált. :)
Belerejtettem egy olyan blúzt is, amit rólam mindig lenéz, annyira tetszik neki és már nem kapni a boltban, hát megkapta az enyémet.
Utána átmentem Ess-hez, nála töltöttem az estét, éjszakát. Kikérdeztem, hogy mi is van közöttünk, ő sem igazán tudja, kutyát sétáltattunk, főzött nekem vacsorát, reggel a már szokásos kávé az ágyba, azóta hívott...

Aztán ma M írt, hogy felvett nekem egy műsort, odaadhatja-e holnap táncon, igen-köszönöm válaszomra visszaírt, hogy azt remélte, inkább felmegyek hozzá megnézni.
1. táncról nem mondok le ilyenért, 2. nem is hívott oda, minket írtam volna magamtól??
A közhelyünket idézve: M hülye.

Kiderült közben, hogy Ess nagylánya csíphet engem, az apja hűtőjében úgy hagyott ott egy sütit, hogy egy cetlit tett mellé, add oda reggelire Tobbernek, örülni fog. Örültem.

Egyik anyuka rákérdezett, hogy ugye pedagógus vagyok, úgy csüngnek rajtam a gyerekek.
Nem vettem sértésnek.
(Felvonulók kérték, Gálvölgyi paródia: - Úgy látom, Ön értelmiségi. - Nem kérem, én tanár vagyok.)

Csütörtök este is jó érzés volt Essnél a kandalló tüzét nézve pityeregni egy kicsit, tegnap már felpörögtem: Ess rendezett grillezést, ismerősök, lánya és barátai, szomszédok, finom húsok, Ess külön készített nekem salátát, mert nem sok zöldséget eszem meg... :)
Először egy hétéves kislány lógott a nyakamban (szó szerint) egy órát, édes történeteket mesélt, majd kiderült egy ötéves kisfiúról, hogy szuperminiben hokizik, úgyhogy egy percen belül előkerült az ütője, az enyém is a csomagtartóból egy görhokilabdával együtt és a füvön ütöttük a labdát fél este. Kialakították a kapukat, egy kiskamasz volt a bíró, a hétéves sikoltozta a nevemet, mert szurkolt. Azért a nagyok meccsének végét is meglestük, majd a kissrác kifejtette anyjának és Essnek, hogy jó lenne, ha Esshez költöznék, hogy többet játszhassunk. :D
Ess örült.
Reggel is összefutottam a kölyökkel, ismét kifejtette, hogy mindig játszanom kell vele...
Azért Ess is szórakoztató volt, nomeg a lánya, aki exnőről isteni sztorikat mesélt, nem nagyon csípte, sőt! :)))
Reggel ébredve pedig finom napfény várt, amint megcsillant az ágy mellé tett üveg kávéscsészén, benne gőzölgő kávé, mellette isteni túrótorta friss eperrel körberakva.
Ess szeret gondoskodni. Jó alanyt talált hozzá! :)

Paul Ruddot eddig is imádtam, most már Timberlake is jópontot kap:
Ezért.

Este táncon Szöszkehuszonévessel bújtam és sutyorogtam, és valahogy olyan természetes vele minden. Az illata, ahogy átölel. Nem, nincs köztünk semmi egyébként.

És Ess sem nyugszik, hiányzol smseket ír, meg olyanokat mond, hogy jó a napja, mert este látni fog, meg hogy megtöltöm őt energiával... Miért?? Eddig annyira férfias volt!! :)

Asszem a cégnél is észrevehették, hogy nem vagyok sugárzó jókedvemben, mert több kollegina ideállított egy nagy tál meleg, frissen pattogtatott kukoricával, amiről tudják, hogy imádom, illetve egy levélkével, hogy:

Tessék mosolyogni! Mi nagyon szeretünk! :-)

...ismét elpityeredtem.

Kevés az, amit Ess nekem nyújt. Ez kiakasztott a táncon, ahol kicsit sok volt a most a bújós-romantikus pár.

Vagy csak hazafelé vezetés közbeni pityereghetnékem volt.

És itt idéznék Zé2 mai leveléből:
"férfi szemszög: nő eccerű? Igen= köll, Nem= 'szom se fogja ezt hosszútávon elviselni"

...azaz inkább börleszkre hasonlított a tegnap estém a mindenütt felbukkanó Ess főszereplésével. Lehetetlen elmesélni, látni kellett volna, mindenki rajta vigyorgott! :)))

Táncolni mentem este, mikor Ess boldogan hív, hogy meglepetés!! Nem, nem vett nekem autót, de jön táncházba. Odaérve épp M és Szöszkehuszonéves között táncoltam pár táncot. Amíg Ess fel nem tűnt mögöttem, egy egész sort maga után húzva, hogy álljak át hozzá. Jó, majd a következőnél. Nem, azonnal. Nem.
Következő próbálkozása jobban sikerült, átálltam, majd szünet. Én kedvenc fotósommal (KF) felmentem csacsogni, kitárgyaltuk egymás magánéletét, mint jóideje havonta egyszer, amikor felbukkan egy kopaszodó fej mellettünk: Ess. Lazán körülnéz, hogy XY-t keresi, aki pont ott volt, ahonnan jött, szal összekuncogtunk KF-fel. Rá is féltékeny volt.
Még odaszólt, hogy most már legyek kedves vele táncolni, kötelezően csak mellette. Aham. Ezt nem tettem meg.
Később ismerősökkel beszélgetek, odajön lelkesen, hogy elmesélje nekik, lent jártunk a déli határon, miket látunk. Ennyit arról, hogy nem utalunk a liezonunkra senkinek, mert mi sem gondoljuk túl komolyan.
Kicsit úgy éreztem, valaki rámhajtott.
Leültem a hátsó sarokban Szöszkehuszonévessel sutyorogni, főleg arról, hogy hogyan ünnepeljük a születésnapját (nálam, kettesben, whisky-vel és nem várhatom el, hogy éjjel messziföldre hazabékávézzon, uuuugye ;)  ), amikor Ess maga után ráncigálva szerencsélten táncos-sorát egyszercsak felém tart, és hív, hogy most már álljak be. Csak nem féltékeny? :)
A vicces csak az volt, hogy a táncosokkal be tudott ugrándozni arra a szűk helyre a székek közé, viszont zsákutca, kifelé már nem volt hely, elállta az útját a saját sora, így csak azt hallottam, hogy mindenki szídja őt (meg magukban nyilván engem, mert csak a vak nem látta, miért jön megint) és megáll a sor... :)))
De neki értem kellett jönnie, nehogy Szöszkehuszonévessel maradjak.
Azért még kiálltam párszor, úgyhogy olyankor sort megtekerve felém tett egy kurflit, hogy meglessen, én meg mindig épp komoly beszélgetésbe mélyedtem valakivel.
Végül fáradtan-rosszkedvűen néztem magam elé két óra ugrálás után (gyanítom, hogy az egy hete tartó pityergés nem a pms, hanem a néha bekopogó tavaszi depresszió enyhe tüntete (diagnózis by Drpr)), amilyennek igazán ritkán látnak, ezért külön odajött ölelgetni a Péktáncos, hogy vidáman még szebb vagyok, később Szöszkehuszonéves fogta a kezem és simogatta, majd KF nagy öleléssel szorított magához, Újtini sutyorgott utána a fülembe, Szöszkehuszonéves nagybátyja megmasszírozta a hátamat közben, Gézabá sem hagyta ki, hogy megpuszilgassa a fejemet, csak hogy felvidítsanak. Mindezt Ess szeme láttára.
Képzelhetitek, hogy reagált! :D
Állandóan rohant hozzám (háta mögött a tekergéstől kipurcant sor vánszorgott), hogy álljak be inkább vele táncolni.
A végén pakolászva még odarohant, hogy nehogy randirahívás nélkül menjek el, elkísért a kocsiig (féltékenyen csillogó szemmel nézve, hogy Szöszkehuszonévest és KF-et szokás szerint elhozom), majd még utolért a hídon, de nem dudált volna, mi meg nagyban röhigcséltünk, csak ma derült ki, hogy le sem ... szegényt.
Mai randit lemondtam vele, mert fáradt vagyok, még felhívott most, hogy nem gondoltam-e meg magamat, mert főz rám. Áh, nem kell Esst elkényeztetni... ;))
Kebelbarátjától már jött ma email, hogy jól csinálom ezt a távolságtartósdit, azóta csak rólam beszél...
Hihihihi.

Pénteken további zeneakadémia-közönség élményeket gyűjtöttem, egy néni kizárólag a halk részeknél köhögött, illetve nyugodtan üldögélve egyszercsak éreztem, hogy egy cipő nyomja a fenekemet. A mögöttem ülő pasi feltette a lábát a székem ülőkéjére a támla alatti résbe, és konkrétan a fenekemet nyomta. Szépen csendben visszatoltam, mire eleresztett egy halk, ám ingerült nemár-t! Mi van???
És van ott egy óriási tükör, azt szeretem, mert olyanom itthon nincsen, ezért ott tudom megvizsgálni, tényleg fogytam-e. Most már én is kezdem elhinni, hogy látszik némi fogyás, csak az a fránya 6-7 kg menne még le! Azt viszont már kaja mellett (most iszonyú sokat eszem két hete), célzott formálással.

Szombat mérhetetlen evéssel telt, ezért este elmentem táncolni, megérte, lemozogtam és stréberen megtanultam három olyan táncot, amit sosem hittem volna. Viszont nem mentem el ifjúsági projekt főszereplőnk részvételével tartott buliba, ezért sok pénzt és májsejtet megspóroltam. Büszke vagyok.

Ma elkísérem a Kölyökre bukó gyereket játszani sportolni, én addig fűbenheverést akarok. Aztán család, majd Szöszkehuszonévessel tánc, és ha még valami hasonló édeset ír, mint irogatott ma éjjel, akkor megint bőgni fogok a karjaiban. Azaz sztem mindketten mást szeretnénk, ha már egymás karjaiban...

Tegnap este Ess. Kutya visz minket sétálni. Ess vacsorát főz nekem. Hajnalban kelés. Három óra koncentrálás cégnél, most szimpla munka. Este hangverseny. Hétvégére elfogyott a pénzem a nyaralásbefizetések és sok ruhaköltés miatt, szal nem lesz kocsimosatás, alkoholizálás koncerten, tánchoz nincs is kedvem, max. konditerem, család, Szöszkehuszonéves és talán Ess.
Hetek óta nem volt időm egy oldalt sem olvasni az ágyamban heverő és minden ágyneműhúzáskor optimistán otthagyott könyvekből. Erkély, nap, nyugalom.
Azért felhívhattok, ha ráértek.

Ha nem húzom ki egyenesre egy kiló balzsammal, akkor csomósodik a hajam. Ezt fontos volt tudatnom mindenkivel. Mint ahogy azt is érdekes, hogy tegnap milyen remek napom volt.

Léleknyugtatás előtt már felhúztam magamat ifjúsági projektünk töketlenségén, majd utána azon, hogy Táncossal lefixáltuk, hogy táncon találkozunk, ahová egyszerűen nem jött el. Én meg őt elküldtem szép tájakra smsben. M meg romantikus smsek hegyeit írja, amire nem válaszolok, régen kértem, hogy hagyja abba, és ciki lenne, ha Ess meglátná.
Aztán tánchoz most először nem volt kedvem, így Szöszkehuszonéves izmos karjaiban pityeregtem egy órát arról, hogy kövér vagyok és nem szeret senki, amiből a második a tegnapi fényében azért nem így látszik, ott simogatott, meg bíztatott, ami nem csak pletykákra ad okot (alaptalanul), hanem túl jólesett (alaposan), és köztünk nem lehet semmi, mert nem szabad. (És ezt az smst küldte éjjel: "Ne szomorkodj, hidd el, minden jó lesz és hogy nincs miért. Mert nincs semmi gond a külsőddel. És ne haragudj rám, ha megbántottalak valamivel (nem), nem akartam. Nagyra becsülöm, amit csinálsz és amilyen ember vagy, és senki mástól nem kaptam az utóbbi időben ennyi pozitív dolgot, ami jólesne. Ezért vasárnap megpróbálom viszonozni és felvidítani téged, amennyire csak tudlak! Puszi")
És vígasztalt, közben odajött még pár szintén nemlelkestáncos lelket önteni belém, amitől persze pityeregtem, hogy miért is szerettek ti engem, aztán Zé2-vel vicces beszólásokkal dobtak fel.

Összefoglalva: jó ott pityeregni.

Aztán további igazságosztás miatt éjjel még átmentem Ess-hez, neki azt bőgtem el, hogy miért nem vagyok fontosabb neki és miért nem foglalkozik velem, amire azért visszakérdezett, hogy szerintem a napi három telefon, meg hogy most is azonnal mécseseket gyújtott az összes szobában, mire odaértem, az vajon nálam mit jelent. Azért ott is sírtam kicsit, majd hazajöttem.

Béká életem drámai történéseire válaszul néhány :D-val tűzdelt mondatot írt. Sztem nem vesz komolyan.