...és egy dekát nem fogytam a tegnapi 3 óra táncpróba és utána kb. másfél óra táncház alatt, nem lötyög a nadrágom sem.
Titokban egy műanyag váz vagyok belül sok-sok nutellával és baconnel kitömve.
Viszont rájöttem, mi lesz a baj.
Nem fizikailag nem bírom a próbákat (sőt), hanem aggyal. A harmadik óra végére a három koreográfia, lépések, ritmusok, kéztartások, lábtartások, irányok teljesen összekeveredtek a fejemben.
Ha lenyugodtál, kedves Olvasó, hogy eldöntöttem az Év Dilemmáját, hát nem.
Imént hívott fel A. együttes vezetője, hogy nem fogadja el a leírt indokomat (más elfoglaltságom van abban az időben, ezért nem tudok most sajna), és ő reméli, hogy menni fogok, olyan jó lenne.
Két hét haladékot kértem, hogy eldöntsem, van-e helyem és tehetségem a jóval nehezebb B. együtteshez, vagy...
Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!
(És innét is szeretném üzenni, ha már felmerült a kérdés, nem szedek semmit, sokat eszem, onnan az energiám.)
:)
Úgy tűnik, holnap is B. együttes táncpróbájára megyek, meggyőztek.
Ma táncon kikérdeztem néhány gurut, meg zenészt, B. marad.
Egy lány örömében a nyakamba ugrott és már tárcsázta is a vezetőjük/nk számát, belesikította az örömhírt. Átvettem a telefont, tényleg ujjongott a fickó. Aztán lányka elárulta, hogy agyonaggódta magát a vezető, mert nagyon meg akart szerezni engem és félt, hogy A. együttes elszipkáz. Annyira édes az a pasas!!!
(Egyébként nem csak táncházban szúrt ki magának (csak engem, mást nem is hívott, igeeen!), tánctáborban tanított már régebben.)
Ma munka után hangulatos beszélgetésbe merülve üldögéltem Drpr-rel, szépen magázva csacsogtunk, ahogy szerintem orvos és gyógyult betege között illik. Diszkréten elválasztja saját életét az enyémtől, de ma kijelentette: ha két hónap múlva fellépek, ő ott lesz és megnéz.
De jó, legalább megismerkedik Anyuval!!! :)
Baaaaakker!
Az a reményem, miszerint a döntésben jelentősen segíteni fog a sok bénázásom, háát nem jött be!
Ment. Jól. Nagyon. Bármit, azonnal. Pedig tökismeretlen mozgások voltak.
A vezetőjük nem győzött dicsérni utána, meg önmagát is, hogy ilyen jól kiszúrt a táncházas tömegből. A többiek is mind egyenként odajöttek, sztük mintha mindig is velük táncoltam volna.
Őőőőő, ez tök jó. Kis együttes, tehát szinpadra kerülnék azonnal. Megosztottam velük a dilemmámat, hogy megnézném A. csapatot, de állítják, ott sok a széthúzás és évekig esélytelen egy fellépés.
Nem tudom, hogyan döntsek, a társaság édes. Elmenjek egyáltalán megnézni a másik csapatot?
Az fel sem merült, hogy fizikailag nem bírnám, pedig 2 óra nonstop ugrálás, rohanás, holnaptól ugyanez csak 3 órában.
Vázoltam a helyzetet Drprnek emailben, rákérdeztem, hogy Esst, Mr Hisztériát hogyan kellene kezelni, mert új taktikája szerint hozzám kb. két szót szól, de másoknak azt terjeszti, hogy én megbántottam őt. Meg ki tudja, mit.
Az válaszolta, hogy "a sas nem fog legyet". Percekig röhögtem... (Na jó, írta azt is, hogy legyek közönyös, akkor elunja. Dehát ezt kb. mindenki mondja.)
Ma elmegyek B táncosok próbájára, sztem csúfos szégyennel fogok két perc után lelépni onnan. :(((
Nem kishitű vagyok, ezek a táncok nem mennek. A együttesé igen, de még nem kezdenek.
Szerintetek tényleg maximalista vagyok? :)
Hogy mégse legyen teljesen alaptalan a belém vetett bizalom, ma a nappalimban fél este a titokos (jelszót kérésre küldök) táncos blogról gyakoroltam az adott népekre leszűrt táncokat. Egyik sem megy olyan tisztán, mint A (nevezzük így az első ajánlatadót) táncegyüttes népének táncai. Közel sem.
Holnap még csak a B. (nevezzük így a tegnapit) együttes kezd, elmegyek megnézni.
Hurráoptimista egy vezetőjük lehet, ha bennem lát fantáziát...
...akarom mondani soha senkinek ne legyen nagyobb problémája az életben, de nekem ez most tényleg nagy, bármennyire is húdebazmeg!
Ma este táncon odajött hozzám egy profi táncegyüttes vezetője és miután agyondicsért, hogy mennyit fogytam és micsoda kisugárzásom lett azóta, kifejtette, hogy nagyon szépen táncolok és hogy mindenképpen az együttesében van a helyem. Ááá, dehát én ennek a népnek a táncát még csak másfél éve táncolom! Nem, nekem mennem kell! Kevés az ember? Nem, de nagyon profi vagyok, nem szabad kihagynom, és milyen jól nézek ki, jól mutatnék a színpadon.
Jó, mikor lennének a próbák? Kedd és csütörötk este.
Pont, mint a másik együttesé.
MELYIKRE JÁRJAK EL??????????????????????????????????
A profibb együttes népének táncait csukott szemmel is tudom, ha én megtanultam 1,5 év alatt, akkor nem lehet kihívás. De ott nem ismerek senkit, és már öreg vagyok 33 évesen nagyonprofinak állni.
A mostani táncai meg sokkal nehezebbek, de kisebb és kicsit amatőrebb csapat és mivel alig páran vannak, több szerepem jutna majd.
Te jó ég, mi a fenét csináljak???
(Azért csendben megjegyzem, hogy mázlista egy dög vagyok. :D)
Ja, a randi. Kedves pasi, családot is akar és legyőztem a nem értelmiségivel nem kezdünk elvemet, de nem.
Az én kis tisztán magyar, ám(?) liberális lelkem hülyét kap a magyarkodó, a zsidók már lakóparkokat építenek ide, hogy elhagyják a Szentföldet, mert az kiszárad elméletektől és a tudod kinek a kezében van az internet és nem mellesleg Ákos dalszövegeitől, amiről nem gondoltam, hogy valaki még emelkedettnek hiheti azokat.
Én meg szeretem a homoszexuális, a biszexuális és a zsidó barátaimat is.
Na jó, nekem a magyarság mást jelent. Nem mellesleg nem tudnék bárkit utálni a szexuális beállítottsága miatt. Többek között ti is tudjátok, miért.
Bár, valaki szerint (2:26-tól):
:)
Vállalatcsoportunknál egy céges nap úgy néz ki, hogy 3 db ezerfős sátorban minden sarokban 2 óránként ingyen étkezés, sörfogyasztás és töménytelen üdítő/kávé, mellette 73, igen hetvenhárom helyszínen felnőtt- és gyerekjátékok, sport- és főzőversenyek, vidámpark, arcfestés, smink, jóslás, Soma (akire inkább hasonlítok), Bálintgazda (akire nem), Ranschburg (rá csak arcepilálás előtt) éssugarloafésélőfenyőmikikocert, vagy 10 féle kézműveskedés (amit erőszakkal próbáltam elkerülni, mert magamat ismerve akkor egész nap üvegdarabokat pingálok antiszociálisan egy sarokban).
Az ingyenbusz indulásig reggel nem volt kedvem felkelni, ezért kocsival mentem utánuk, az utcanevekkel úgy jártam, mint azonos helyszínre igyekvő Mucianyuka <-- link, csak én oda 2 km-re nyaraltam minden nyáron a nagyszüleimnél, úgyhogy cikibb, majd egy és tizenhárom év közötti gyerekek és ritkánlátott kollégaházastársak színezték az amúgy is pörgős* programot.
Egyik munkatársam biztos benne, hogy ez a pasizási technikám: mellmagasságban ezüst csillagmintájú póló volt rajtam és a karombavett egyévkörüliekkel mindig rá akartam mutattatni, hogy hol látnak csillagokat.
Nem, felnőttektől nem kérdeztem ugyanezt.
Kollegina kislánya meg oda-vissza favorit, vele még a rendezvénysátort is körbekocogtam, mert nem hitte el, hogy akkor nem fog fázni (addigra szerzett az anyja egy kardigánt neki). De megmutatott nagyjából mindent, nem maradt családi titok sem...
Aztán élvezni is akartam a tájat, főleg a sok nagyszülői emlékes látványt a túlpartról, ugye, leültem meditálgatni.
Ismeritek az érzést, amikor valaki néz, odakapom a fejemet: egy batárnagy kamera oldalról engem filmezett. A rendezvényről többkamerás film készül és az operatőrnek úgy megtetszettem, hogy lefilmezett, majd még szórakoztatott jódarabig. Aztán (pörgést illusztrálandó) kiálltam a dodzsemsorból, mert győri kollégák áthívtak monstrehajót hajtani, ott egy srác mellémkavart és kikérdezett, hol és ki vagyok, szerdán hív, mert nálunk jár majd. Jó.
Aztán mégis az öntiltott kézműves-zóna felé sodródtunk, ottmaradtunk mozaikolni, ahol a cégcsoporton belüli, ám debreceni kollégákkal ismerkedtünk meg és perceken belül a közös ismerőseinket fikáztuk. Node végül megérdezték, hogy én mivel is foglalkozom, és amint kiderült, hogy mumusigazgatónk tőlem két méterre ül és én tegezem és már néptáncoltunk együtt, egy kanyi szót nem jetettek többé a cégről. Már azt sem értem, őt miért tartják mumusnak, dehogy én mumuspozícióban lennék??
Aaaztán, volt a mozaikolásnál egy kedves fiú, aki mindig csak nekem segített és csak az én kezdetleges Rákóczi-portrémat virágomat dicsérte. Majd a cserépfestésnél is tanácsokat adott és nagyon szépen nézett. És Kollegina biztos volt benne, hogy ismerem, mert úgy jött utánam és beszélgettünk már. És ő is ismer szerinte valahonnan.
Őőőő, én tudom a közös pontot: abban az utcában lakik, ahol Ess is, bakker! Az egész utcában százan sem lakhatnak, tuti látott ott kutyát sétáltatni.
Telefonszámcsere, gáláns meghívásom az ingyenkávéra, majd ő tovább foglalkozott a rendezvényével, de mégis felhívott, menjek arrafelé megint, mert maradt ideje, ne induljak haza.
Még sosem hívott pasi kavicsot dekupálni.
Miután gyógyterápiás kézművestevékenységeink végére értünk, már remek hangulat kerekedett, és édesen beszélt Kollegina kislányával (is), ami nagy pluszpont.
Holnap délután találkozunk.
*Van olyan posztom, amiben nem szerepel ez a szó? Nyereményjáték!
http://presurfer.blogspot.com/2009/09/how-to-make-pear-shaped-buddha.html
A maim:
- Azért örülök, hogy Somára jobban hasonlítok, mint Bálint gazdára.
És ezen még öten-hatan nevettek is.
Abszurd párbeszédekbe keveredek mostanában. És erősen koncentrálok, hogy csak értelmiségiekkel beszélgessek, mert kezdek agyfrászt kapni pl. az Ess-sel folytatott beszélgetésektől. És tudnék mesélni arról, M mi alapján meggyőzött politikailag.
Áh, miért nem szóltok rám, hogy ne kezdjek nem értelmiségivel? Egy évet rájukpazaroltam abban a hitben, hogy ez nem számít. A fenét.
Mivel nem engedtem, hogy Ess idejöjjön istentudja mit mondani, és a kulcsát sem akartam személyesen visszaadni neki, hanem jótét lényként futárral küldtem el egy csoki kiséretében (amit a fuvarokhoz hasonlóan nem köszönt meg), ma törölt az iwiw ismerősei közül (Anyu azonnal észrevette).
Hát nagyot szúrt a szívembe, nem hat meg. Csak azt nem értem, ha semmire nem reagálok, nem provokálom sem pasikkal, sem beszólásokkal, ezoterikus műmosoly a fejemen, csakhogy ne legyen támadási felület, akkor milyen gondolatok munkálkodhatnak benne, hogy mindenre úgy reagál, hogy bammeg medve a fűnyíródat?
Sőt, igazából az sem érdekel. Az zavar, hogy nincs kedvem táncra menni, mert tuti beszól, vagy bántani fog.
Miért állok én össze mindig komplett hülyékkel? Azt meséltem már, amikor M elbújt az ikeában, 20 percig kerestem? Úgy látszik, keveset foglalkoztam vele aznap és figyelmet akart...
Barom mindkettő és sikeresen elrontják a mostanában kialakult egyensúlyomat, a fenébe.
Kéne egy új hobbi, de nem akarok én lenni az, aki menekül.
Tegnap délben csörög a telefonom, EK-nak elmaradt egy megbeszélése, itt áll a ház előtt, elmehetnénk ebédelni. Azt már megtettem, egy kávé belefér a munkaidőbe.
Eszmételtenül jó ízléssel, divatosan de mégsem ficsúrként öltözik, huh.
Nem, nem lesz köztünk semmi, a táncról beszélgettünk.
