Vállalatcsoportunknál egy céges nap úgy néz ki, hogy 3 db ezerfős sátorban minden sarokban 2 óránként ingyen étkezés, sörfogyasztás és töménytelen üdítő/kávé, mellette 73, igen hetvenhárom helyszínen felnőtt- és gyerekjátékok, sport- és főzőversenyek, vidámpark, arcfestés, smink, jóslás, Soma (akire inkább hasonlítok), Bálintgazda (akire nem), Ranschburg (rá csak arcepilálás előtt) éssugarloafésélőfenyőmikikocert, vagy 10 féle kézműveskedés (amit erőszakkal próbáltam elkerülni, mert magamat ismerve akkor egész nap üvegdarabokat pingálok antiszociálisan egy sarokban).
Az ingyenbusz indulásig reggel nem volt kedvem felkelni, ezért kocsival mentem utánuk, az utcanevekkel úgy jártam, mint azonos helyszínre igyekvő Mucianyuka <-- link, csak én oda 2 km-re nyaraltam minden nyáron a nagyszüleimnél, úgyhogy cikibb, majd egy és tizenhárom év közötti gyerekek és ritkánlátott kollégaházastársak színezték az amúgy is pörgős* programot.
Egyik munkatársam biztos benne, hogy ez a pasizási technikám: mellmagasságban ezüst csillagmintájú póló volt rajtam és a karombavett egyévkörüliekkel mindig rá akartam mutattatni, hogy hol látnak csillagokat.
Nem, felnőttektől nem kérdeztem ugyanezt.
Kollegina kislánya meg oda-vissza favorit, vele még a rendezvénysátort is körbekocogtam, mert nem hitte el, hogy akkor nem fog fázni (addigra szerzett az anyja egy kardigánt neki). De megmutatott nagyjából mindent, nem maradt családi titok sem...
Aztán élvezni is akartam a tájat, főleg a sok nagyszülői emlékes látványt a túlpartról, ugye, leültem meditálgatni.
Ismeritek az érzést, amikor valaki néz, odakapom a fejemet: egy batárnagy kamera oldalról engem filmezett. A rendezvényről többkamerás film készül és az operatőrnek úgy megtetszettem, hogy lefilmezett, majd még szórakoztatott jódarabig. Aztán (pörgést illusztrálandó) kiálltam a dodzsemsorból, mert győri kollégák áthívtak monstrehajót hajtani, ott egy srác mellémkavart és kikérdezett, hol és ki vagyok, szerdán hív, mert nálunk jár majd. Jó.
Aztán mégis az öntiltott kézműves-zóna felé sodródtunk, ottmaradtunk mozaikolni, ahol a cégcsoporton belüli, ám debreceni kollégákkal ismerkedtünk meg és perceken belül a közös ismerőseinket fikáztuk. Node végül megérdezték, hogy én mivel is foglalkozom, és amint kiderült, hogy mumusigazgatónk tőlem két méterre ül és én tegezem és már néptáncoltunk együtt, egy kanyi szót nem jetettek többé a cégről. Már azt sem értem, őt miért tartják mumusnak, dehogy én mumuspozícióban lennék??
Aaaztán, volt a mozaikolásnál egy kedves fiú, aki mindig csak nekem segített és csak az én kezdetleges Rákóczi-portrémat virágomat dicsérte. Majd a cserépfestésnél is tanácsokat adott és nagyon szépen nézett. És Kollegina biztos volt benne, hogy ismerem, mert úgy jött utánam és beszélgettünk már. És ő is ismer szerinte valahonnan.
Őőőő, én tudom a közös pontot: abban az utcában lakik, ahol Ess is, bakker! Az egész utcában százan sem lakhatnak, tuti látott ott kutyát sétáltatni.
Telefonszámcsere, gáláns meghívásom az ingyenkávéra, majd ő tovább foglalkozott a rendezvényével, de mégis felhívott, menjek arrafelé megint, mert maradt ideje, ne induljak haza.
Még sosem hívott pasi kavicsot dekupálni.
Miután gyógyterápiás kézművestevékenységeink végére értünk, már remek hangulat kerekedett, és édesen beszélt Kollegina kislányával (is), ami nagy pluszpont.
Holnap délután találkozunk.
*Van olyan posztom, amiben nem szerepel ez a szó? Nyereményjáték!
