Tobber életblogja

A főztöm Ba szerint nagyon magas szinvonalú. Jippí.

Arra is rájött lassan, hogy miért nem áll a konyhámban kézre nála semmi, balkezesre van kialakítva.

És megtanítottam fokhagymát pucolni, mert ő olyat még nem csinált.

Tegnap voltam még korizni, aztán néptáncolni pár órát, meg TCsV-vel jégereztünk és pont akkor álltunk neki melegszenyát felezni, amikor Ba értemjött és ugye ő féltékeny TCsV-re. De azért kaptam rózsát és raffaelot is.

És imádja, ahogy táncolok és TCsV szerint is sokat fejlődtem.

Reggel egyik tévén táncos műsor volt azzal a néptánccsoporttal, akikhez hívtak, de nem mentem, mert helyette a mostaniat választottam. Fura érzés volt.

És ennek a nemválasztottnak a vezetője ismét érdeklődött egy ismerősnél, hogy mikor megyek már hozzájuk.

Óh, bárcsak...

:O = Jéééé, tényleg?, nemár

:)

Ba megkapja a negyedéves bónuszát, kéztördelve mondja este a konyhában, hogy ő ezt akkor félretenné.
Jó, mondom és keverem tovább a vacsorát a tűzhelyen.
De ő ezt az esküvőre szeretné félretenni, hátha kelleni fog.

:O

Nagy nyilvánosság előtt szeretnék köszönetet mondani Békának, hogy a pasija kedvenc receptjét megosztotta velem.

Istenire sikeredett és csak apró gond, hogy dupla adagot készítettem, maradjon mára mindkettőnknek ebédre, viszont az utolsó falatig mind elfogyott még este.

Mocskosul kövér pár leszünk mi.

No, kezdek hátradőlni, otthon sosemlátott rend és szanálás és tisztaság van, pedig már szinte naponta főzök, az jó sok kupi, holnaptól akár a számítógépen lejátszott youtube-videókat (naná, néptáncok ezerrel!!!) is nagytévén láthatom majd, mert Ba ma áthozza a kilencvenakárhány centis tévéjét, OTP-t elintéztem, mehet újra a levonás, dokimat hívtam, csütörtökön felülvizsgál és akkor már nyúzni fogom további okos kérdésekkel ugye, a munkámban most dolgozok fel 1-2 elmaradást, fogyni kezdtem megint, a kocsimat is lehet, hogy kicsit újabbra tudom majd cserélni, dolgozok rajta.

Ba elég sok lendületet hozott az életembe, úgy tűnik. Pedig egy csendes, szerény fiú. Lassú víz...

Az utcánkban lakik egy macska. A sarki házhoz tartozik, de mindig kószál. Onnan lehet felismerni, hogy nincsen farkincája.

És ő lélekben egy kutya. Ebben biztos vagyok.

Régen lakott vele egy öreg kutya is, barátok voltak, a kutya már elpusztult, nem bírta az egyik telet.

A macsek, ha kocsival leparkolok, odajön, nyávog párat, valamit nagyon kommunikál. Figyeli az utcát, nincs mozgás, amit észre ne venne.

Tegnap pedig a kocsiban maradtam, amíg Ba felugrott a lakásba valamiért. Amint Ba bement a kapun, a macska rámnézett, majd bátran elémugrott a szélvédőn túlra és kényelmesen elhelyezkedett a meleg motorháztetőn. Rákérdeztem az anyósülésről, hogy nem érzi-e ezt pofátlanságnak, amikor ott vagyok tőle fél méterre, de csak benyávogott párat az ablakon és onnan figyelte a többi macskát, a kutyákat, gyalogosokat.

Azt hiszem érzi, hogy csípem.

Remek egy hétvége volt, kezdem élvezni Ba-val a hosszabb együttléteket is.

Pénteken Müzli látogatása után néptáncoltam éjjelig, egy rámhajtó srácot elhívtunk a tánccsoportba, olyan tehetséges, majd szombaton takarítás, további pakolások, aztán Ba kérte, hogy főzőcskézzünk közösen, ami így vicces, mert nem tud főzni.
De együtt életem legjobb főztjét dobtuk össze!

A leves isteni lett, sűrű és ízletes, a hús omlós, a többi cucc hozzá kifogástalan, a süti ismét egy kreatívkodás eredménye, Ba kérte, hogy mik legyenek benne én meg felturbóztam. A maradékból vittünk szülőknek, szóhoz se jutottak.

Vasárnap szereztünk tévének konzolt, és megvettük életem első mikróját!! :)
Már nagyon kellett, olcsóbb/kényelmesebb így maradékot melegíteni és most már el is fér ott.

Anyuékhoz még beugrottunk tesztelni az almáspitét, majd elégedetten olvasgattunk este egy kis forralt borral az ölünkben.

Kezdem megérteni Ba elképzeléseit a családi házról és hogy miért berzenkedik a társasházaktól.

A mi házunk egészen normális. Jó, van füves gyerek, meg néha sáros cipővel mennek fel. Senkit nem izgat.

De odaköltözött egy bő ötvenes fickó és halálra okoskodik. Szombaton (aznap, amikor Ba beköltözött!) Ba-t találta meg azzal a lépcsőházban, hogy miért nem húzta ki senki a kukát. Ba köpni-nyelni nem tudott, egyébként a takarító húzza ki, nem a lakók.

Aztán neki morgott, hogy rajta kívül senki nem lapátol havat. Legutóbb mi ketten tettük 2 hete, azóta most vasárnap volt hó, mire leértünk lapátolni (vasárnap 10 órakor!), addigra már eltolta ő.

Mégis mit kell még tennünk? Rohanjunk vasárnap hajnalban, hogy megelőzzük? Ez hülye.

A szembeszomszéd pedig béna beállni a kapuján kocsival, ezért rendszeresen cetliket, feliratokat hagy a szemben parkoló autókon. Nekem is hagyott már pár éve, azóta nem állok oda. Pedig nem kérés volt, hanem kioktatás. De félek, hogy meghúzza a kocsi oldalát.
Évek óta figyelem, mindig mindenkinek kitesz egy kis cetlit, ha ott áll, most már csak annyit, hogy 40-es paragrafus, 5,5 méter.
Tök jó, csak az nem vonatkozik oda.
Senki nem tud neki visszaírni, mert nem írja alá. Mondjuk engem nem izgat, de Ba ablaktörtőjét már többször felhajtotta, irogatott.

Ba is hülye, hogy odaáll, bár amikor ő jár haza, nem sok más üres hely van az utcában.

Áh, nekem is kezd betelni a mindenem.

Bocs, hogy eltűnt a blogom, hétfőtől még 2-3 napot nem lesz, aztán megint.

Jelentem, Ba hozzámköltözött.

Áthozta sok ruháját, a szerelődobozait, meg a kávéfőzőjét. Hozza majd még a tévéjét, hogy mégse az én mákos tizensok éves minitévémen nézze a hiradót. Más adó úgysem nagyon jön be...

A lakást teljesen átpakoltuk, kényelmessé tettü két ember részére, már ami 38 nm-be belefért.

Év végén jártam Ba másik testvérénél, aki őzsülttel várt minket valamint négy gyerekével, akiktől tartottam. Sütöttem sütit, mégse menjek üres kézzel (csak elégetettel, ha nem nézek oda, amikor forró olajba pakolászok). A végére a legkisebb az ölemben üldögélt, a nagyobb elmesélte, hogyan lesz nagykorára túrókopasz (értsd gyúrós-), mégnagyobb elhívott a szülinapi bulijára, a legnagyobb meg amikor megjegyeztem, hogy örülök, hogy megismertem, akkor zavarában, de nagyon udvariasan annyit nyögött ki, hogy szivesen. :D
Aztán az elmúlt napokban folyamatosan pakoltam (ismét sikerült leírnom, hogy paskoltam), szelektáltam, kilenc nagy zsák szemétnél tartok.
Divatújságokért még lehet jönni, külföldi, 1995-2006 közötti, angol, olasz, német, nemtommilyen.
Ha nem kell, kidobom.
31-én nem mentünk külföldre a tánccsoporttal népzenét gyűjteni, és végül az itteni táncos hb-ba sem, Csipet-csapat átjött barátnőstül, volt virsli és pezsgő és stílusosan tiramisu és hajnali három felé meneteltek haza. Csak mi Ba-val aludtunk majdnem be.
Aztán Ba-val is pakolunk két napja, mindent megbütyköl, átszerel, 21 pontos listát állítottam össze magunknak, mit kell megoldani. Még 6 hátravan, de a nagyján túl vagyunk.

Ami idén emlékezetes marad:

- Lefogytam 69 kg-ra, előtte egy éven belül voltam 89 is. Jó, azóta visszajött 2 kg, de majd lemegy, meg valszeg izom
- Srác rántottája Düsseldorfban, és a slumdog millionaire zenéje (<- link) ugyanitt, ugyanazzal
- A lekésett premier a Gyilkos-tó partján, Erdélyben, Csipet-csapattal
- A görög tengerparton nyolcvanan a homokban táncoltunk minden éjjel élő zenére, néha belefutottunk a tengerbe lehűlni, csillogó állatkákat lesni
- Az átlátszó, fehérsziklás tengerben tizenméteres mélység tátongott alattam, mégis szabad tüdővel jó mélyre leúsztam tengeri állatokat, képződményeket nézni, órákig nem lehetett kiszedni a vízből, azóta előttem a villózó kék fény
- Tüzijátéknézés a hegyről, bográcsban gulyással, fotónézegetéssel
- Karlovy Varyban Ba megfogta a kezemet, miután évek óta ezt szeretné, Prágában már készült rá
- KedvencFotósom hosszas győzködés után lemehetett egy gőzhajó gépházába, amikor kijött, sikoltozva megtapsoltuk a Moldva partján, turisták lesték, ki ez a celeb
- Két zánkai hosszú hétvége a világbéke szellemében kirándulásokkal, stranddal, hajnalig beszélgetésekkel és bográcsozásokkal
- Néptánc-csoportokba megtisztelő meghívások, egyikben két hónap alatt három koreográfiával fellépésem, végtelenül nehéz és élvezetes munka heti hat órában
- Minden fellépés előtt a színpad/függöny mögött várakozva azzal próbáljuk oldani az izgalmat, hogy a beszűrődő népzenére táncolunk, legtöbbször magyart, vagy más népek zenéjére, de remekül nézünk ki teljes viseletben, főleg amikor jazz-re sikerült ráznunk
- Az előszilveszteri fellépésünk remekül sikerült, a felkészülést végignevettük, a főpróbát egy üres üzlethelyiségben ünnepeltük sültkolbásszal

Felléptünk. Többszáz ember előtt, vicces koreográfiával.

Tarka-barka csíkos miniszoknyában, hozzá illő fejpánttal, sztreccs fehér felsőben (hangsúlyoznám, még mindig 80F-es méret vagyok), konverzben. A cipő mármint.

A siker a vártnál is nagyobb.

Majd ott nem volt kedvünk táncolni, ezért átmentünk a közeli művházba egy másik néptáncos eseményre.

És nem öltöztünk át. Elképzelitek, ahogy magyar és vegyes néptáncos emberek egyszercsak döbbenten veszik tudomásul, hogy közéjük vegyült tíz tökéletesen összeöltözött ám tájidegen (bizarr) ruházatú ember, és még táncolni is tudnak?

Mi csak röhögtünk az elképedt fejeken, a zenekar vezetője azért elmagyarázta az idegen arcoknak, hogy a fura ruhások egyébként egy néptánccsoport, csak felléptünk másutt és ebből is látszik, hogy siettünk. És hogy lehet hozzánk csatlakozni. Képzelem, mit gondoltak, senki nem akart. :D

Aztán vissza az előző helyre, ott a többiek még táncoltak, majd Ba hazavitt párunkat. És le a kalappal előtte, ő csak a fellépés miatt jött, de azt alig látta, mert videózott, ami nem is sikerült, aztán csak álldogált és várt hajnalig. Na jó, két csipet-csapattag is szórakoztatta.

És ismét kaptam vörös rózsát. Nagyon szépeket hoz, rendszeresen. Főleg mióta megkértem, hogy a felváltva hozott raffaelo és rózsa közül most csak a másodikat, mert fogyózom. Lement 3 nap alatt 2 kg, ennyi elég, helyreállt a szokásos súlyom, ami a betegség alatt mozdul felfelé.

Bocsi, kicsit eltűntem.

Pedig volt itt mindenféle, 23-án Ba az anyja okozta karácsonyi stressztől robbant velem is, de szereztünk fát a sógorától, aztán anyáéknak felvittük a garázsból a kicsit túlméretezett földlabdás fát, láttunk a földjében gilisztát is, de apu nem engedte kivenni, így most ő is ott díszeleg valahol a szüleim nappalijában.

24-én teljes nyugiban nálam díszítettünk fenyőt, majd sokadszori könyörgésemre Ba befestette a hajamat, bár végig azt hallgattam, hogy ha ezt a haverjai megtudják...

Aztán átment mindenki a saját szüleihez. Az enyémek az este során min. 4x küldték el egymást a p*csába a legcsúnyább szavakkal, dehát ez nálunk hozzátartozik a karácsonyhoz, nem tudott izgatni. Főleg azért nem, mert mire kiszálltam a kocsimból, a szemem előtt fehér vibráló karikák jelentek meg, majd szédülni kezdtem, mire odaértem. Biokémikus apám első reakciója, hogy kimerültség és ebből mindjárt migrén lesz, úgyhogy mire beadott egy fél nyugtatót(!), addigra megjött a fejfájás is. Pedig ideges tényleg nem voltam.

Na mindegy, ledöntöttek aludni, jót tett.

És nem vagyok kimerült.

A másnapi templomot lazán kihagytam, mert elaludtam, azóta is álomkór van rajtam.

A család viszont kitett magáért, volt nálunk tucatnyi rokon, haza sem akartak menni, a nevetésünktől harsogott a ház. Először leleményes módszerekkel kávét próbáltunk kicsikarni, aztán egyik unokatesó elővett egy Beugró játékot, úgyhogy improvizáltunk estig. Ba hamar beilleszkedett a családba, remek összejátékkal nem nyertünk. :)

Aztán mivel Ba ivott, én vezethettem a kocsiját. Viszont estére olyan villámlás-dörgés-zápor kerekedett, ami nemhogy karácsonykor ritka, de nyáron kívül bármikor, csak néztük döbbenten, én így nem vezetek sötétben, idegen autót.

Végül átjutottunk előbb hozzám ajándékokat bontogatni, mármint ő, mert készítettem neki közös fotóalbumot, meg ő tárgyi ajándékokra vágyott, míg én arra, hogy vigyen el 4 napra az Alpokba egy rejtett kis faluba pihenni, max. sielni.
Aztán irány Ba szüleihez, ő ott is végigette a menüsort, megbeszéltük az anyjával, hogy dühösek vagyunk rá, amiért nem ad át üzeneteket. Megismertem egy tesóját és annak két gyermekét is, csevegtünk estig. És megünnepeltük, hogy 2 hónaposak lettünk.

A 26-ai látogatást nagynéniék betegség miatt lemondták, ezért szüleim lementek a telekre. Reggel mi is úgy döntöttünk, utánukmegyünk, +12 fok és napsütés, ideális erdőben kirándulásra. Még jól bepálinkáztunk a telken, ettünk mindenféle nemkarácsonyi ételt, úgyhogy a puccos ebéd helyett kacsatöpörtyű volt a teraszon ovis teával, kabátban, sapkában. Kikapcsoló élmény.

Hazafelé az éjjel-nappaliban a srácok sütivel kínálgattak minket, akkor jött meg az igazi ünnepi érzés. :) Majd kifelé összefutottunk Dris-sel, exemmel, bemutattam neki Ba-t. Sokat hízott Dris, nem néz ki jól...

Vasárnap 4 órás táncpróbánk volt, mert készülünk az előszilveszteri vicces fellépésre. Nagyon mini a szoknyánk és nagyon szűk a felsőnk, és nagyon sokat fogok inni, mielőtt szinpadra lépnék... :D

Ma masszázs volt és bevásárlás és Ba-t várom étellel.

Az aputól ajándékba kapott ágyaspálinka félóránként kilövi a parafadugót az üvegből itt mellettem, vidám ez az évvége.