Tobber életblogja

Talán életemben először találtam jó indokot a ruhavásárlásra, mert vagy kilátszik vagy nem fér bele: két vászongatya, kb. 2 számmal nagyobb, de dereka összehúzható, 2 maxiruha, imádom, már most ezer ruhadarabommal sikerült fejben összeraknom, ehhez nem szorosan kötődően vettem egy táskát és egy cipőt, a válltáskát, hogy jobban egyensúlyozzak a szabadon maradó kezekkel, a cipő meg nagyon kényelmes.

Ezren írtak emailt, facebookon üzentek, sokan hívtak, unokatesómmal rájöttünk, hogy a részeges szó miért illik a helyzetre, Szomi hívott, mit tud segíteni, az összes kolléga hoz enni, inni, kávét, Kollegina ma fél órát szkennelt helyettem, egy srác visszacipelt valamit helyettem, tényleg hálás vagyok a segítségekért.

És már megint elérzékenyülök, hogy ennyien szerettek!!!! :)

Ezt csúnyán beszptam.

Leállított a sors, vagy Jóisten, most lesz min. 4 hetem pihenni, utána vagy műtét, vagy további pihenés.

Felírtak napi két fájdalomcsillapítót, akkor biztos jogos a fájás, bár eddig hősködtem, hogy kibírom anélkül.

És 6 hét múlva bizonyíthatnék.

És itt nagyon szeretném megköszönni Müzlinek, hogy leállított, hogy fél éve megírta a saját történetét, hogy én ne essek ebbe a csapdába. Nem fontosabb egy pünkösdi királyság az egészségnél.

Megyek, bőgök kicsit, mert fáj. (És nem vettem be gyógyszert.) És mert tehetetlen vagyok.

A sokadik bejegyzést törlöm ki innen mentés nélkül. A vidámabbik arcomat a gondok pozitív ecsetelésével a facebookon megtaláljátok, szomorúsággal meg nem terhelek másokat.

Bátran be lehet jelölni, ha nem tudod a nevem, a tob nlc kukac jahú komon meglelsz.

Amit szegény Drpr-nek nem sikerült végrehajtania, megtette a Jóisten, leálltam pár napra. Két napra még táppénz is befigyelt, ami lehetett volna több, de nem bírtam volna itthon fekve.

Na jó, nem bírtam volna még egy ilyen sokkoló rádöbbenést: újranézegettem a Farm, ahol élünk sorozatot és összeomlott egy illúzió.

Jesszus, ami tinikoromban bájos és édes és tanulságos tündéri történet volt, az így érett fejjel borzalmas igénytelen giccs, az émelygést fokozandó minden mozdulatot hangulaterősítő hegedűnyekergéssel kísérve. Csak az járt a fejemben, hogy szegény hegedűs mennyivel többet dolgozhatott ezen, mint az Alienen például.

Mindenkit óvnék ettől a közhelyes unalomtól, ahol nincsenek árnyalatok és a jellemábrázolásban még a Buci-maci magazin is megelőzi. Remélem, valakinek megmentettem egy délutánját, ha már az enyémet kicsit elrontotta, hogy nem napozhatok a teraszomon, mert az utcát felbontják és a betonfúró zaja még

Holnap felmegyek a marketingre és megkérdezem, hogy érdeklődnek-e az ügyfélnél a telefonos menürendszerűnk felől. Elégedettek-e, megtalálják-e azt a menüt, amiért telefonáltak.
A bankomat akartam felhívni. Nem akarom, hogy konkrétan intézzenek el valamit, egyetlen kérdésem lett volna. Általános, de tudnom kéne.
És mindenféle problémára vannak nyomógombok, de mindhez szükséges a telefonos beazonosítás. Nekem meg nincs olyanom.
Netes van, de azt még nem könyvelték le, tehát ott sem találtam választ.
És akkor itt állok, hogy emberi hang nuku, kijátszani nem lehet, pedig csak egy kérdésem lett volna!!!!!

Kb. 15 éve vagyok ennél a banknál, de érik, hogy elhagyjam.
Szóval a mi ügyfeleinkre is kíváncsi lennék.
Vajon miért telefonált ma is dühödten egy ügyfél, fenyegetőzve, anyázva? (És a recepciós lányok szemében mi vagyunk a bunkók, hogy nem segítünk. Nem is értünk hozzá, kb. mintha az Opel könyvelőjét csesztetnék, hogy miért zörög a kardántengely.)
Valszeg elveszett a menüinkben.

TáncosGé 15 éves öccse is rámkattant, már nem merek online maradni. :)
Nem is maradok, rohanunk fellépni. Szabadtér, eső.
Képtelen vagyok megtalálni az egyensúlyt a kézimunkázás, a mozgás és az olvasás között. Azaz utóbbi még mindig hanyagolva. Másnak hogy fér bele mindez még gyerekek mellé? Miből vesz el*? Vagy nekem annyi időt elvesz a rekonstrukció, hogy kinézzek valahogy?? :)

*És itt beugrik a kép, amikor kézimunkatalálkozón iszonyú sok (nálam is) kövér(ebb) nő mutatta a szépségeit...

Na jó, egy estére szabira megyek az életemben. Már megint túlpörgök, meg hajnalban keltem Őszhalánték miatt. Munka után semmi eltervezett dolgot nem teszek, nem megyek szoliba, nem ültetek növényt (még lógok két cseréppel), nem megyek táncházba.
Ellenben gyógytornázom, mert a derekam nem bírja a tempót, fekve kézimunkaleírásokat szortírozok és max. varrogatok*.

Lógok most valakinek olyannal, amit ígértem (Béká kötött táskáján kívül)?? Help!

Ha nem, eper alakú fülbevalókat fogok varrogatni és az mérhetetlenül infantilis lesz!

*Tettem fel facebookra néhány kézimunkámat nézegetni. Bár rendelhető is, mert volt, aki megtette, de inkább csak mutogatnám. :)

A szerdai táncházban vigyorogva üdvözöltek, rég láttak ott, a zenészek puszilgattak a szünetben, TCsV-vel elemezgettünk. De ismerős nélkül egy nap sem maradhat, a mai fellépésünkön a nézők között észrevettem egy másodunokatesóm feleségét és három gyerekét, ő fel sem ismert kalapban+kendőben, erős sminkben. :)

Mostantól csak a hímzésre koncentrálok, vasárnap reggelre kész kell legyen.

Ritka az olyan családi összejövetel, ahol csak az én generációm és gyerkőceik gyűlnek össze, a mai igazán felvidító volt! :)
Tudom, hogy hat órát nem illik szoptatós babás háznál lógni, de a kiscsávó remekül elvolt az ölünkben, jócskán elkényeztetjük! :D
Sem a keresztelőt, sem a többi családi összejövetelt nem beszéltük át, lesz, ahogy lesz. :)

Tegnap a vesztes hokicsapat kántáló szurkolótáborának vokálozása mellett megbeszéltük Bével, hogy egyikünk sem vágyik már húsra, viszont a bacon bármikor jöhet. Itt áll többféle sonka a hűtőben, és egyiket sem kívánom. Csak a libatöpörtyűt mellette.

Pedig a céges orvosin minden eredményem remek, csak kevesebb vöröshúst és alkoholt kéne fogyasztanom. Az alkoholt ennél nehéz kevesebbre csökkenteni, mivel mindig én vagyok a sofőr, szinte sosem iszom (kivéve szerdán Szominál, de őt csak így lehet végighallgatni :D)

A libatöpörtyű viszont nem vöröshús...

Boldog húsvétot, kinek sonkásat, kinek baconöset! :)

Bár antibölcsész vagyok és Nádasdy sem szívem csücske, vitaindítóul küldeném Békának ezt a cikket.
:)))

A túl sok embert ismerek a városban állításomra bizonyíték, hogy míg kb. 15 perc alatt egy kietlen úton TáncosTéékig értem, láttam egy néptáncos ismerőst, egy exem baráti párját, rádudáltam a fogorvosomra...

De itt a cégnél ma folyamatosan legalább ketten beszéltek 3 méteres távolságon belül, kis tekintettel sem Kolleginára, rám. Képtelen vagyok figyelni, telefonálni, számolni, könyvelni, semmit.

Egy ideig szépen kértem őket, de semmi hatás.

Vannak kolléganők, akik hosszas illemkódexet lógattak ki, hogy miért kéne csendben hagyni a másikat dolgozni. Nekem ez túl durva, de valami lépésre el kell szánni magunkat.

Tegnap jártam meccsen, ahol nekem is szurkoltak, az nagyon jó volt!

...és akkor TCsV útbaejtett, de onnantól nekem kellett vezetni az ő autóját, majd hazahozhattam magamat vele, autót váltottam, majd amikor elugrottam TáncosTéékért, TáncosPé vezette a kocsimat, mert kis helyre csak ő tud parkolni. Láttunk érdekes táncosokat, a mosdóban szóbaelegyedtem egy lánnyal, őt összepárosítottam TCsV-vel, aztán kiállni már könnyű volt, mert kiparkoltak mögülem.

Holnap torna helyett hokitorna, azt meg csak nézem.

Rohanás, rohanás, rohanás. Most összedobtam két virágágyást, de elfogyott a földem, átfutunk bandázni, aztán van egy órám, akkor veszek még földet, aztán táncbemutató, bandázás egen, este be kell fejezni az ültetést, mert addig nem műkörmözhetek.

Mozgás, keksz, kevesebb ember meghallgatása szokott segíteni. Nem, a tegnapi sokórás próba nem segített. Utána a csapat átugrott a szüleimhez lángosozni, édesek voltak, Anyuval kölcsönösen imádja mindenki egymást.

Várom TCsV-t.

Hangulathullámzás a szélsőségekig.
De ebben a pozitív nagyon pozitív. :)