Tobber életblogja

Aki ismer, tudja, hogy ételben két dolgot nagyon nem bírok, a középszintű ázsiai ételeket és a rosszul elkészített szárnyasokat, ez nálam kb. 95%-a a mindenféle szárnyasételeknek.
Ezért mentem kétkedve ma este egy szülinapi vacsira egy indiainepáliautentikus étterembe, ami berendezésében mindenképpen autentikus lehet, tisztaságában is kérdőjelek merültek fel, de a kaja remek.

Magam is meglepődtem.

TáncosTé meg jósolt nekem, amin nagyon röhögnöm kellett, de zseniálisan ködösít! :)

A hajam iránt izgulóknak üzenem, hogy ma hullámosan hagytam és ismét elveszett benne egy hajcsat, úgyhogy két hét múlva levágatok úgy 20 cm-t belőle. Baromi szép, meg így is lapockáig ér, de kezelhetetlen ennyi mozgás mellett, a copfot meg unom és az kerekíti az arcomat.
Vajon érdemes azt eladni?

A héten jártunk még újszülöttlátogatóban, próbákon, hétfőn lekéstem a mozgást, de holnap egész nap bepótoljuk, vasárnapra bébinézés, táncnézés, valamikor egy táncest is becsúszik, jövő hét tele, megyek is aludni.

Vagyok, dolgozom, túlórázom, néptáncolok próbán és sikeres fellépésen Nagyfesztiválon és Kisfesztiválon és nagyjából hazaájulni van energiám, félálomban megnézni a setboxra rögzített édenhotelt, hogyaztán reggel röhöghessek sixx-en a hogyvolt-on, ennyi örömöm van mostanában. Egyébként meg tavasz van, a szeszélyes hónap és hangulat korszaka, próbálom átvészelni a strandszezonig.

Túl vagyok a legnehezebb koreográfiánkon, felléptünk, hatalmas siker, az országban a legjobbak közé sorolnak minket.

Hurrá.

Csak épp villongások, TáncosTé kötözködése, TCsV hisztije (jó, az konstans, csak engem

A legnehezebb koreográfián túl vagyok. Tegnap felléptünk, aztán hajnali egyig táncoltunk.
A Papírkutya Különítményt szórakoztattam a csípőfájdalmaimmal.

Tavasz van és egy hete fáj a fejem, émelygek és szédülök és a kávé egy óra nyugalmat ad és ha d.u. négyre kell éhgyomorra mennem a céges orvosi vizsgálatra, akkor üres kávéval is alig produkálok vérnyomást.

És az új főnök szereti a lelki terrort és eddig talán először nem voltam képben, hogy hány órakor mi és hogy is van lefoglalva (mivel egy vidéki kolléga csinálta és egy kanyi szóval nem szólt róla és továbbra sem tudok igazán gondolatot olvasni távolból), és akkor csak nézett feddően. És kikérem magamnak, ne nézzen, amikor más ilyen fejgörccsel már rég otthon/dokinál lenne.

A hat hét alatt megtanulandó 3 koreográfia is egy fullasztó teher, úgyhogy már a szombati próbán is összeomlottam és csak álltam, hogy hol is vagyok és mit is kéne táncolni, de ma, amikor azt állították, hogy ez megy nekem, amikor konkrétan álltam a csoport közepén és meg sem mozdultam, az sok volt, elbőgtem magamat. Ilyenkor nem kéne emberek között lennem, de most van fellépésszezon.

Elgondolkoztam, hogy kiállok a tánccsoportból, nekem az nem megfelelő szint, ha tőlem nem várják el a maximumot. Mert akkor nem is tudok maximumot teljesíteni. Úgy meg nem is kell nekem valami, ha az nem tökéletes.

Egyébként hullámzó a kedvem, naponta könnyesre nevetem magamat a kollégákon, vagy épp Békán, vagy meghat egy öthónapos kissrác, ahogy hozzámbújik. Furcsa, a kollégák talán észre sem veszik, hogy néha csak testben vagyok ott.

És tudom, hogy szeretnek az emberek és tudom, hogy nem vagyok egyedül, de ez az érzés szétszakít! :(

Kézimunkázni kéne, lógok Bének egy pink kulccsal ezüstdrótból, lógok Békának egy téli(!) táskával, még egy babának egy fityegősorral, olyannal, mint a másik kapott, a fejemben millió műbőr ötlet, amit sosem láttam másnál, kinyomtatva közel 300(!) oldalnyi kézimunkatrükk, amit el akarok sajátítani, a csipkekötéstől az organzaformáláson át a horgolt figurákig, ami technikákat elsajátítva jöhetnének az ötletek hozzá, hogy eredeti legyen. Lehet, hogy nem varrógépet kéne kérni szülinapra, mert akkor ezek száma csak nőni fog.
Babaruhák tervei a környéken született kisklampóknak, húsvéti dekók. Millió könyv, kinyomtatott cikk, sorban álló magazinok. Át nem ültetett növények. Meg nem sütött sütik.

És nincs egy nadrágom, amit felvegyek, viszont a harisnyához kezd meleg lenni, anélkül meg még hideg van.
És levágatom a hajam, mert a hátam közepéig ér, és hiába irigyek rá többen, mert tényleg nagyon szép, de képtelen vagyok ennyit reggelente kihúzni, a hullám meg kinyúlik már a súlya miatt. 25-30 cm-t levágatok belőle.

Nem megy minden egyszerre. A fogyókúrát lelassítottam, mert 3-400 kcal-ra csökkentettem le a kajaadagomat, vagy el is felejtettem enni, és nem akarok megint visszaesni. Ennem kell, min. 1200 kcalt. De akkor meg jön a másik véglet. Áh, sok ez most.

Hosszú és remek hétvége.
Pénteken összedobtam egy sütit ami sztem túl édes, de nekem minden az, aztán elrohantam TCsV-hez beöltözni a bolondok napi maszkabálba, onnan át a buliba, ahol remekül éreztük magunkat.
Reggel el is késtem a szombati különpróbáról, ahol elég hisztisen veszem tudomásul, hogy a kezdő csapatból kilógok, mert gyorsabban tanulok, ezért kezdő próbára nem hívnak, viszont a régiek már tudják, ezért nem is tudom, nekem honnan kell megtanulnom a most már hat hét alatt megtanulandó három koreográfiát. És csütörtökön(!) bejelentették, hogy szombat d.u. fellépek az egyikkel. Ez elég érzékenyen érintett, aztán még ki is tettek minket a próbateremből, így bosszúból a parkolóban próbáltunk tovább. :)
Aztán mivel spórolok a benzinnel és bkv-val járok napközben, át kellett volna bkv-zni a fellépés helyszínére és ott bekapni egy hamburgert az egész napos ugrálás örömére, de beugrott, hogy Anyuék szeretik a vendégeket, úgyhogy odaszóltunk, hogy nétív táncoslányunk kocsijával odaugrunk páran rántotthusozni, meg akkor már ott zuhanyozunk a szüleimnél.
És mielőtt bárki felhördül: komolyan örültek nekünk, apám végre angolozhatott, tárlatvezethetett, Anyu tyúkanyózott, jól elvoltak.
Aztán át fellépésre a tűző napon két másik tánccsoporttal, az öltözőben TáncosPével előadtuk a táncduónkat, ő alsóban, én bézs harisnyában-melltartóban, aztán ottragadtunk a többi csapattal órákat bandázni, fűben finomságokat enni és napozni, majd hála egy bombariadónak egy étterem teraszán folytattuk estig.
Másnap Békával kielemezhettem a dinnyetermesztés fortélyait, ülhettem formaegyes autó anyósülésén(!), elmentem táncházba, dalversenyre, szórakoztattak a tinédzserek és TáncosGé, megkaptam, hogy mennyire fotógén vagyok a múltkori anyagokon.
És lehet, hogy ennyi mozgás után sem kellett volna éjfélkor még 10 minipogácsát, fél liter kakaót ÉS fél liter tejet lenyomnom, mert nagyon rémálmodtam.
Most várom a következő napos délutánt, amikor véletlenül ráérek és beültethetem estikével, pillangóvirággal, porcsinrózsával az erkélyt, beültethetek apu telekről hozott sziklakerti szépségeivel és kollégám pampafüvével pár szép ládát.

Ja, élek, jól vagyok, a látszattal ellentétben csak olyasmin húzom fel magam, mint az ELLE magazin étkezési ajánlatai, napjaimat a néptánc és zumbázás néptáncosokkal tölti ki, ma bolondok napi beöltözős buli lesz (hol lehet óriás nyalókát kapni?), holnap fél nap próba, majd fellépés, majd táncháztartás, majd táncháztalálkozó, majd inno-reuma krém.

Ezenkívül ma kaptam egy szép rajzot egy kislánytól, nem mellesleg pedig keresztanyja leszek egy kiscsávónak, ami nagy örömmel tölt el, megtisztel a felkérés. :)

Utálom a tavaszt!!!! Már kirohad a szemem, úgy fáj, pedig nem lencsézem hetek óta. Folyamatosan orrot fújok, ami élvezet szemüvegben!

Reggel szétfagyok, ha tavaszi ruhában megyek, délutánra rámizzad.

Már megint fáj a torkom, pedig sálat hordok május végéig.

Jesszus, de gyűlölöm ezt a pár hónapot! :( Akkor már legyen nyár és tópart és úszás a tavakban! :)

Tudom, hogy nagy cégnél dolgozom, kivédhetetlen, de annyira utálok butákkal dolgozni! :((

Persze a fél épület benn van a levélben, amiben a drága feltételezi, hogy bunkó vagyok és neki célozgatok egy körlevelezésben, amikor csak cécében van és a többieket próbálom rávenni, hogy ne álljon náluk 1-1 ügy hetekig, szóljanak, megyek érte, csak oldódjon meg, mert 15 nap után a cég automatikusan 5e ft kötbért kell ezekért fizessen, nem mellesleg megszüntetjük a szolgálatást a kallódó anyagok feladóinál, az meg bunkóság, meg nekünk két kiszállás, meg megy a fogyasztóvédelemhez, aki hatszámjegyű büntetést ver ránk. pedig csak egy telefon, hogy menjek át érte.

Az meg magára veszi, akinek semmi köze hozzá. Kolleginával hatszor átolvastuk, hogy olyat írjunk csak, ami nem sértő senkinek, erre magára veszi. Áááááááááááááá!!!

Bét idézem: túl kedves vagyok mindenkihez.

Ezer éve nem voltam görög táncházban, lementünk kis tánccsoportunkkal bandázni. És millió régi ismerős jött örömködve, hogy végre lát. Talán ha két táncot táncoltam, a többiben csicseregtem.

És persze jólesik, ahogy 19éves áttör az aula tömegén, hogy magához ölelhessen, de sok ember apró gondjai már nem izgatnak. És nem 3-4, hanem 15-20 emberre gondolok. Sok. És nem akarom magamra venni. És megint kedves voltam, de ilyen helyre még ritkábban fogok menni pont ezért. :)

Viszont az nagyon jólesett, hogy sokan Anyut keresték rajtam, ő nagy kedvenc arrafelé!
(És hazaérve a tegnapi koncertjükről csak annyit írt, hogy még egy Liszt szimfónia és felmond. :D)

Anyu eleinte nem értette, hogy az ő receptjeit én miért tudom finomabbra sütni nála.

A sütőm. Imádom! Szóval azóta Anyu hozzám jár át sütni, amíg én dolgozom. Ami rendben is volna, ha 1. hagyna itt a sütikből, de nem, 2. ne használná el a lisztemet, mert most nekem nincs.

Képzelhetitek, milyen, amikor friss sütiillatra érek haza, de a sütinek csak hűlt helye. Nem mellesleg diétázom, és semmi finomat nem eszem így.

Az erős gyógyszerek miatt ennem kellett februárban, ettől visszajött 4 kg, abból ledobtam hármat, erre több sűrűn látó ismerős csodálkozik most, hogy mennyit fogytam. Ennyit számít, hogy már nem a vastagpulcsis időszak van...

Ba kedden a próba előtt ott várt a sötét parkolóban. Kicsit megijedtem, hogy mit keres ott, valszeg körbepsilte a területét, mert felment TCsV-nek köszönni. Még mindig féltékeny rá.

Nem örültem különösebben, nem akarok járni vele.

Aztán tegnap késő este felugrott, a szemembe hazudott, majd beismerte, hogy hazudik, előfordul, aztán elküldtem a fenébe. Örökre.

Sajnáltam, nagyon kiakadt, bár amiket a fejemhez vágott, ismét nem voltak igazak. (Ismét megkaptam, hogy hetek óta nem jut el úszni pénteken. 1. nem tudtam, hogy pénteken más dolga van, ha velem találkozik és nem szól, hogy máshol van elfoglaltsága, 2. előtte héten TCsV szülinapját ünnepeltük pénteken, ahová én voltam TCsV sofőrje, előtte egy héttel TáncosKá bébisóherbuliját szerveztem TáncosGével, ott voltunk hajnalig, nem is láttam). Szal jogtalanul bunkó.

Valszeg most megint bosszútállt! :((((

...mármint az én teljesítményértékelésem lett 105%. :)

Miután beletörődtem, hogy elmém tovább nem fejleszthető kapacitásbéli hiányosság miatt, testemre fordítom az időt. Kap sok mozgást, szolit, krémeket, kényeztetést, amitől még több erőm lesz takarítani.

Olyannyira, hogy 50 éves főnököm, látván, hogy minden virágot átültetek, megmentek másokét a kidobástól és közben még mindig rend van a környezetemben (szombat óta!!) megjegyezte, hogy most már megértem a férjhezmenésre.

Az új főnökben szerintem felmerül, hogy nekünk nincs elég munkánk, mert egész nap röhögni hall minket.

A félszavas kommunikáció meg mindkettejüknél működik már, az egyik két szava után mondtam a nevet, amire rá akart kérdezni, az újnak benyögtem, hogy a feladat, amit adott kicsit gyógypedagógiai fejlesztő gyakorlat mire hevesen bólogatott, de azért 105%-os lett a tavalyi évem teljesítményértékelésem.