Tobber életblogja

Finom muszakát betömtem, megint ez jön:

http://www.nosalty.hu/recept/toltott-padlizsan-6-fustolt-tarjas

Nem diétás, mert még fáj a fejem, addig eszem, irtó laktató és nagyon nyami!

Bekerül a recepteskönyvembe.

És ha egyszer errejárna egy aranyhal és csak egyet kérhetnék, nem tudnék dönteni, hogy a hányingert szüntesse már meg (ez független a kajától), vagy hogy legalább néha-néha ne ébredjek fel az éjszaka közepén a váratlan fájdalomtól. Kialvatlan vagyok ettől...

A szobabicaj nem megy, annyira még nem hajlik be a lábam, ma megint megpróbálom a gyógytornász iránymutatásával, hátha.

A gyógytorna még mindig jó. A lányka kemény, de vicces, a bordásfal-sorstársakkal végig beszélgetünk, gyorsabban elmegy az idő. Meg bíztató, hogy a legtöbbnél nekem jobban megy, kevésbé fáj, pedig én vagyok a legfrissebb műtött.

Juj, nagyon fáj sokaknak, főleg a csonthártya amit megtépünk minden tornán, meg a gyakorlatok megfeszítik a kapcsok körül, meg a fel-felszakadó letapadások, a csontbafúrt lukak sem gyógyulnak hamar, ez az időjárás sem tesz jót állítólag a gyulladásos betegeknek.
Az meg gyulladni fog pár hónapig, amíg szépen helyrekerül minden. És már csak harmadöklömnyi a bemélyedés a combizmom helyén, bíztató.
Nézegetem a neten, hihetetlen a szervezet, a beültetett szalagot mostanra már be is fonta erecskékkel, van benne-körülötte vérellátás. Izgalmas. :)

Közben beindult a szociális életem, élvezem, csak még nem sok erőm van hozzá. De kafa!

Pizzázós, muszakázós, sajtospadlizsános (és ezekből csak a kávékat készítettem én), kakaós-céklaleves író titkát kinyomozós, hajbodorítós, műjégnél ismerősöket vadászós-sétálós, babacuccokat kötős, öten egyetlen szobabicajt összeszerelős téli hétvége.

Köszi lányok a hullámoshaj készítő videókat, a legcikibb című tinis "hogy legyünk jó nők" videó remekül bevált. Gyors és nagyon dögös.

De hogyan fixáljam, hogy reggelre ne legyen szénakazal mint szokott?

:)

Tegnap estére megint vibráló folt vette át a tévé helyét a szememben, gyorsan lefeküdtem aludni. Reggel szép hnyással indítottam.

Meddig kerülget a szemét?

Úgy egyébként jól vagyok, már izomerőből beljebb tudom húzni a lábamat, nem kell karral emelni. Olyan mintha új izomzatot kéne betanítanom, tök érdekes. :)

De végre kezdődik a csajos hétvége, igen! :)

Változatos az életem.

A keddi tornán elszédültem, le kellett üljek. Ebből okulva csütörtök reggel már vittem a zsebemben szőlőcukrot, azt majszoltam. Kiderült, hogy a többiek is szédülnek, nem sok arrafelé a levegő.

A héten már egész órán állva dolgozunk páran egymás mellett a bordásfalnál végig vihorászva mindenféle hajlításokkal, sosem gondoltam, hogy ennyi feladat van 1-1 izomcsoportra. Ösztönző az összehasonlítás, egyelőre én vezetek a legmélyebbre rogyasztásban, tempóban is, de erős a harc. Unatkozó sztk-s öregek, tudom.

A szédülést megúsztam, pedig előző nap elfelejtettem ebédelni, uzsonnázni, vacsorázni, késő este kapcsoltam, hogy legalább egy zsemle nem ártana.

Tegnap délelőtt az irodában a gyerekei farsangi jelmezén ötletelünk Kolleginával, amikor feltűnt, hogy nem látom őt.

Csak egy nagy fénylő pacát középen, tisztán csak a perifériát.

Bizony, évek óta nem látott, tinikorom óta előtűnő migrénem első jele. Még semmi fejfájás, csak a látás foltokban eltűnik órákra. Ilyenkor nem sok választási lehetőség van, már ismerem.

Fincsi élmény, benyomtam három kávét, egy gyógyszert, oldalra fordulva még elolvastam, mi fontos, azt elintéztem, aztán szabit vettem ki, taxiba vágódtam mire igazán megfájdult, egész nap sötétben, csendben feküdtem otthon és ettem is rendesen, rámfért.

Ma már ott voltam tornán.

Megj.: Ha bárki mer sajnálni, azt hókon vágom! :) Nem, nem várok sajnálatot. Azt rühellem. Szórakoztató vendégeket várok. Az már jót tesz. Jövő héttől tervezzük is az első koncerteket, esti kimaradást. Ha már a pórnép télen ért rá mulatságokat tartani, ezért a város tele jobbnál jobb népzenei programokkal.

--------------

Pár hete fogalmazom az ismerősök reakciójának kategorizálását a sajnálótól a jobb mintha levágták volnáig, majd egyszer megírom. Addig elmesélem kicsit sem fordulatos életemet, de felfogom, hogy ez nem mindenkit érdekel, ő ugorjon 5-6 hónapot, a veteránok szerint addig ez lesz a középpontban.

És nem tudom nem élvezni, hogy férfiistennek kinéző TáncosPé a csajok láttára búcsúzott hosszan tőlem. Olyan szép! :)
Nem, nem leszünk együtt.

Megvan a mindennapi kiakadásom mára is a szokásosak* mellé.
Mivel a vécére még nem tudok rendesen ülni és továbbra is napi 3 liter folyadékot iszom, háát, naponta többször pisilek félre, takaríthatok fel.
Ha meg lehajolok a földig takarítani, meghúzom a lábamat.
Ááá!
Apró korlátok, de lelkileg nem bírom már ezt a gyűrődést!!
ELEGEM VAN!!!!!!!!!
:(((((
*szokásos, h. kádbaszálláskor beütöm a bokám. már egyedül próbálok zuhanyozni, sínben, nejlonzsákokba bújva, csúszik.
hogy állandóan leszakad a derekam mellesleg.
hogy nem tudok melegen felöltözni. tudom, piti annak, aki most felhúz egy pótharisnyát, meleg csizmát vagy tud gyorsan menni.
holnaptól kockáztatok, nadrág fölé próbálom a sínt felvenni. Doki megtiltotta, majd óvatos leszek.
a hajam gáz, nem jutok el fodrászhoz, copfban hordom mert nem tudok addig állni, míg beszáritom.
ápolatlan vagyok. harisnyába beakadna a sín. csizmát nem tudok felvenni, nem fér el a síntől. csak lapos bokacsizmában járok. foresztgamp, ja.

5,2 kg fogyás 3 hét alatt. Lassítani kell. Lassulni fog.
Jó lenne sportolni mellé.
A tornával jól haladunk, 10 percet már állva izmozunk, popsi már izomlázas.
Gondolom, a combom is az lenne, ha lenne benne izom. :(
A térdem kb. 80 fokban hajlik ha erőszakolom, tehát már majdnem tudok szabályosan ülni.
A járásom kívülről tökéletesnek látszik, csak nagyon sérülékeny az ín, és nem tudok 5 percnél többet állni támasz nélkül, menni sem többet.
A fájás néha gyilkos, néha elfogadhatóan fáj. A zsibbadás átment olyan összezúzott tompaságba.
Ami még új, a lila foltok a jobb vádlin.
Na, mitől?
Kocsiból kiszállás.
Jobb lábbal kilépek, aztán azon távolodva ugrálok, h. kiemelődjön a nem hajló lábam. Ilyenkor szoktam a kocsiküszöbbe bevágni a vádlit. Már nem oszt, nem szoroz...
Fáraszt minden, állandóan alszom.
Kivéve péntek estét, amikor a meleg fiúk feljöttek tehetségkutató válogatón röhögni. Aztán egy felvett tinihorrort néztünk éjjelig, nem féltem utána egyedül! :)
Másnap 2-ig aludtam. Mmm.

Azt jósoltuk Kolleginával, hogy két napig annyit, de annyit röhögtünk mindenfélén, hogy ennek meglesz a böjtje, sírás lesz belőle.

No, az megvolt estére.

Aztán összedobtam egy kicsit az itthon haldokló számítógépemet, remélem, mindenki levelére válaszoltam, két ma érkezett kivételével.

Kicsit lemaradtam, sok érkezett. Vagy máskor gyorsabb vagyok. :)

Megvan a mindennapi kiakadásom mára is a szokásosak* mellé.

Mivel a vécére nem tudok rendesen ráülni, és továbbra is napi 3 liter folyadékot iszom, hááát, naponta többször pisilek mellé, takaríthatom fel. :S

Ha meg lehajolok a földig takarítani, meghúzom a lábamat. Ááááá!

Apró korlátok, de lelkileg nehezen bírom már ezt a gyűrődést.

Elegem van!!!!

:(

*Szokásos: kádbaszálláskor beütöm a bokám. Már egyedül próbálok zuhanyozni, sínben, nejlonokban, csúszik.

Állandóan leszakad a derekam mellesleg.

Nem tudok melegen felöltözni. Tudom, apróság, ha tudnék harisnyát hordani, vagy csizmát felhúzni, vagy gyorsabban járni. Egyiket sem.

Holnaptól kockáztatok, nadrág fölé veszem fel a sínt. Doki megtiltotta, majd óvatos leszek.

A hajam gáz, de nem jutok el fodrászhoz, copfban hordom mert nem tudok addig állni, míg beszárítom, pláne kivasalom.

Ápolatlan vagyok.

Harisnyába beakadna a sín, marad a leggings. Csizmát nem tudok felvenni, mert nem fér el a hosszú síntől. Csak lapos bokacsizmában járok.

Foresztgamp, ja.

5,2 kg fogyás 3 hét alatt.

Lassítani kell. Lassulni fog.

Jó lenne sportolni mellé.

A tornával jól haladunk, 10 percet már állva izmozunk, popsi már izomlázas.

Gondolom, a combom is az lenne, ha lenne benne izom. :(

A térdem kb. 80 fokban hajlik ha erőszakolom, tehát majdnem tudok szabályosan ülni.

A járásom kívülről tökéletesnek látszik, csak nagyon sérülékeny az ín, és nem tudok 5 percnél tovább állni támasz nélkül. Menni sem többet.

A fájás néha gyilkos, néha elfogadható. A zsibbadás átmet olyan összezúzott tompaságba.

Ami még új, a lila foltok a jobb vádlin.

Na mitől?

Kocsiba kiszállás.

Jobb lábbal kilépek, aztán azon távolodva ugrálok, hogy kiemelődjön a nem hajló lábam.

Ilyenkor szoktam a kocsiküszöbbe bevágni a vádlimat.

Már nem oszt, nem szoroz…

Fáraszt minden, állandóan alszom.

Kivéve péntek estét, amikor a meleg fiúk feljöttek tehetségkutató válogatón röhögni. Aztán egy felvett tinihorrort néztünk éjjelig, nem féltem utána egyedül! :)

Másnap kettőig aludtam. Mmm.

Nem, kifinomultabb blogokat is nézegetek, amikor úgy fáj már a hátam ettől a hülye ülőpóztól, hogy gépelni képtelen vagyok, de a szkrollozás még megy.

Fél éve előjegyeztettem a bookline-on még egy horgolós blokkos könyvre, telistele csodaszép blokkokkal. Nem mintha az előző könyvet már végighorgoltam volna (kötésrész is van, de abban nem láttam kihívást, az megy), szóval egyszer majd kész lesz a sok apró virágos nagyitakaróm is. Ez most löketet adott, igaz, este csak nézegetni van erőm, a horgoláshoz még semmi.

Biztosan normális, hogy még erre sincs energiám?

A mai gyógytornán (ja, reggel hétkor) a háromnegyed óra fekvő szadizmus után végre állva is végezhettem gyakorlatot! Igeeeeeeeeeeeeeeen!

Elképesztően örülök neki. És jót is tesz. És viccesebb is, mert lehet csacsogni a bordásfal-szomszédokkal, nem csak némán a matracon hemperegni míg a többiek kis sortban fölémmagasodva ugrálgatnak.

Naszóval azt a tíz percet még élveztem is. A többit még mindig nem.

Az erőm viszont fogytán. Tegnap is, ma is elbőgtem magamat itt bent apróságokon.

De szép! Ezt is felveszem a félszázas to do listámra, majd egyszer...

Úgyegyébként megvagyok, fáj, meg gyenge vagyok változatlanul. Továbbra is hoznak-visznek dolgozni, máshová sem erőm, sem lehetőségem eljutni, örülök, ha tetűtempóval összedobom a háztartást, önmagamat.

A levél meg nem válaszolásokat, kérlek, ne vegyétek magatokra.

A torna egyre kegyetlenebb, most a sláger a földön fekvés, sarok alatt egy nagy ülőlabda imbolyog, térd között egy kis labda akar kiugrálni, egyenes lábbal medence felemel, megtart, láb behajlít, megtart, kinyújt, majd lerak a csípő.

Mintha csípőfogóval tépkednék a beültetést.

És tök elégedetlen vagyok, képtelen vagyok szabályosan megcsinálni, mindig el akarok dőlni.

De valszeg másnál is ez lehet, mert a gyógytornászt nem zavarja.

A mai nap remek, Ba behozott dolgozni és elmesélte, hogy hétvégén elugrik síelni. Mire felértem az irodába, már bőgtem. Hetek óta síelni akarok menni, egy éve erre várok!

Ráhasaltam a kézimunkaoldalakra, tonnányi a readeremben.

Ehhez képest az otthoni számítógépem már működésképtelen (eladó asztali gépet részletekkel a kiadóba!), a cégesen nem jön be a reader rendesen, az okostelefonomon meg pláne.

De ezt sikerült elcsípnem. És meg kell varrnom. Kicsit más színben, meg mintával, de meg kell.

A háziorvosom mindig érdeklődik a hogylétem felől.
Oszt elment síelni.
Keresztszalagszakadása lett.
Ismerős?