Tobber életblogja

Felemelő örömmel tölt el, hogy néhányotok szintén nem bír már bejglire nézni és fagyasztgatja a maradékokat.

Van, akinek egy big mac volt a megkönnyebbülés. ;)

Akkor jön a következő problémám, kérek együttérzést:

Ti is non-stop takarítotok, portöröltök? Mintha egy forgácsműhely közepén élnék, állandóan por van, kosz, pedig nem járok be cipővel, nincs nagy forgalom, ha én nem is takarítanék olyan precízen az ágy mögött, hathetente ott is kiporszívóz a taktónéni, így is szinte naponta törlöm fel a parkettát.

Ha lenne szőnyegem, milyen tömegű port szedne az magába? :S

Na, ma két óra alatt rendetraktam, fél óra alatt fürdő, konyha, égőcsere, majd kb. másfél óra alatt a konyhaasztal. Ott van a varrógépem. A karácsonyi varrásdömping irtó halom fércet, cérnát, szalagot, kapcsot, cippzárt, vázlatokat, szabásmintákat, jegyzeteket termelt. Dobozokba rendeztem mindent, szortíroztam a karácsonyi anyagokat és lezárható nejlontasakba tettem, hogy ne porosodjon egy évig, a kis textildarabkákat szintén, hátha kell egy kisvirághoz, kis folthoz, a filceket összehajtogattam, nincs sok helyem az anyagoknak, meg is telt minden polcom, úgyhogy varrni kéne belőlük, hogy fogyjon.

Na, mit varrjak?

Persze nyilván most is én voltam a hülye néhány apai megnyilatkozás szerint, és nem sok szóhoz jutottam, ha kérdeztek sem ma, de itt örülök, ha épp nem rasszisták, vagy politizálnak, vagy mondják azt többek között az én cégemre is hogy mindet falhoz kéne állítani.

Jó, hát nem sok tekintettel vannak rám, mit is várok, Anyu totál első osztályú sütijeit nagybácsi harmadosztályúnak nevezte Anyu anyósáéhoz képest.

Namármost én nem vagyok sütis, de Anyu zseniális sütiket süt! A barátaim csak a sütije miatt képesek lejönni a telekig.

Viszont én vagyok a még mindig nagyon helyes és jólnevelt kislány, ha már untam a témát, leterítettem az asztalról, vagy segítettem kávét főzni, úgy békénhagytak. És ugye nyilván helyes vagyok, még az antiszoc kutya is bír. :D

Ja, Anyu egyébként haladóbb a családjánál, ma elhangzott egy ilyen mondat, hogy az unokatesójuk kisebbik gyereke ezt-azt dolgozza itt-ott, figyeli a fészbukon. :D

Meg kell állapítsam, hogy bár a családom mindig is szeretett engem (ezzel sosem volt gond szerencsére, inkább a seggembemászással túlzásbavitellel), de egyre világosabb, hogy a gyerekeket és a kutyákat nem bírom levakarni magamról.
Tegnap a kilencéves ült állandóan az ölemben, pedig nagylány már, az öccse meg szatellitként bolyongott körülöttünk, ma egy 40 kg-os kutya tapadt rám rajongva nagynéniéknél, a végén már azt megengedte, hogy a két első mancsát felemelve táncoljak vele, és még élvezte is. Csodájára jártak.
(Kicsi koromtól ilyen hatással vagyok a kutyákra, nem tudom, mit látnak bennem, szeretem, de nem tudom elképzelni, hogy saját kutyám lenne...)

Azért a családi öregek nagy mesélők, volt ma Horthy sofőrje, villanyszerelője, Szálasi, Orbán felmenői (mármint nem szidva, hanem sztorizgatva róluk), wehrmachtos távoli rokon (erről eddig nem is hallottam!), úriszabók és angol szövetek, békebeli idők egy kisvárosban körbejáró borbélyokkal, jazzelő kispapokkal, exfőnököm gyerekkorával, ahogy az kell. Anyu vonala nosztalgiázósabb középpolgári, apué (a tegnapiak) sokkal modernebb, nyitottabb, tervezgetősebb, maibb értelmiség.
Dehát kellett ma a rántotthús zsírban sütve a tegnapi avantgárd ételek után.

És meghorgoltam egy fél sálat az ünnepi asztalok mellett töltve.

Továbbra is utálom a karácsonyi kajákat, mintha valaki egy listát írt volna, miket nem eszem meg, a káposztától a szárnyasokon és linzeres tésztákon át a mézes-édes szörnyűségekig. :)
Ilyenkor direkt tilos finom főzelékeket, lecsót, főtt tésztákat, kelt tésztákat vagy csokis bármit csinálni? Vagy legalább egy jó szendvicset? :))

Megkerestem a neten, hogyan lehet csökkenteni a hát és vállfájdalmakat, ami a sok varrástól, tehát munka után is folyamatos üléstől, fel-felugrálástól (él levasalgatások, szabások) és állandó előrehajolástól ismét előjöttek.
Szerintem sokkal kényelmesebb lehet állva varrni, találtam ilyeneket is, nem egy földtől elrugaszkodott ötlet...

Megjegyezném, hogy a fbookon a képeim alatt sokat kommentálgató pasi egy kollégám, a hasonlóság ellenére sem azonos Nikoval.

Niko nőtlen, gyermektelen.

Csak hogy rövidrezárjam. :)

Sok éve dolgozom azon, hogy a karácsony kicsit békésebben teljen a szüleimmel. Nálunk az őrültekháza, szüleim úgy ölik egymást mintha kötelező lenne. És persze engem is eltalálnak a repülő késekkel. Általában karácsony előtt egy-két héttel kezdik, a készülődés végéig tart, csendben szoktam tűrni, akkor hamarabb vége.

Idén két dolgot eszeltem ki.

1. Szétválasztom őket, amíg lehet.

Apámat megbíztam az erkélyem fényfüzéreinek kitalálásával, megadtam az elvárásaimat, ajándéknak is jó, feladata is van olcsón levadászni, meg amíg órákig szerelte 24-én nálam, addig sem voltak együtt. Apuval kettesben meg jókat lehet beszélgetni, kávézni, így elment a délután.

A vacsora már rendben zajlott, volt hal, nem haltam (bocs!) éhen.

2. Gyp feladatok. Keresztfiamnak kisautótárolót kértek, ahhoz applikáltam utacskát, lásd fbook, ha felteszem majd, ahhoz viszont kellettek filc tereptárgyak, kisház, fa, templom.

Rákérdeztem a szüleimre, hogy van-e kedvük a bejgli mellett vagdosni. Apám örömmel igent mondott, persze akkor már Anyu is akart. Úgyhogy a karácsonyi asztalnál üldögélve az általam kivágott sütőpapírsablonokkal mini filcdarabokat vagdostak, tetőket, lombokat. Nagyon vicces volt, máskor is kapnak majd ilyen feladatot, csak ültek csendben, boldogan vagdosva és versenyeztek, ki vágja ki szebben! :)

(Tök ügyes mindkettő, lásd még kreatív családom fejezet lejjebb. :) )

Apu szeme egyre rosszabb, úgyhogy én olvastam fel a Bibliából, aztán zenéltem, énekeltünk.

Ma templom után nagycsalád (a templomban mindig elszórakoztat a presbiterbácsik nézegetése, engem ott nem sokat látnak, de azt figyelték, hogy kívülről énekelgetem az énekeket), a családból mindenki elemében volt, a gyerekek, az öregek, az én generációm is, harsogtunk a nevetéstől egész délután. Rég volt hasonló.

Varrt cuccaimnak mindenki örült vagy jól színészkednek, pipa. Én meg tátott szájjal csodáltam keresztanyám mini horgolt karácsonyi figuráit, azt mondta, tudta, hogy értékelni fogom! :) Naná, olyan gyönyörűek. Biztattam, hogy varrjon is többet, úgy szeretem a dolgait, neki is a helyhiány a baja, nekem most kb. az egész lakásom egy nagy kupac textilhalom.
Aztán unokahug is olyat készített mint egy profi, nő az újabb kreatív generáció, lásd még családi hajlamok lejjebb, blabla... Ő már nem csak kézügyességben, hanem szövegírásban is jó, olyan műsort összedobott, hogy hajaj!

Egy ideig nem akarok semmi aprólékosat csinálni, mondjuk úgyis tizes tűvel horgolok épp sálat, ahhoz nem kell a szemem, ami lassan két hónapja van begyulladva és nem tesz túl jót nekik az esti-éjjeli apró szöszök varrogatása a céges neonfény-monitor nappalok után...

Addig nyúztam Anyut meg nagyobbik nővérét, hogy végül évek után újra összejövünk holnap, azért belvárosban összefutni egy kávéra nem ugyanaz mint együtt karácsonyozni. Kedvenc nagynénim, leboltoltuk, hogy semmi trakta, Anyu kb. annyira válogatós mint én. Nagyon.

Nagyi környezete influenzás, őt később látogatjuk meg.

Ha jól emlékszem, az elmúlt 20 év egyik legvidámabb nagycsaládi bulija volt a mai, keresztfiam a nappali közepén produkálja magát olyan mint a keresztanyja, a tesója meg hozzámnőtt, helyes kislány lett belőle... És tudok táncos infókat a tanítónénijéről, erősen szűrve azért meséltem neki ezekről. :)

Évek óta nem jelentett ennyit nekem a karácsony.

Helyzetjelentés:

Kaja épp elég lesz mindenütt, nálam csak kétféle süti van. (Csak??) Meg puncs és forraltbor alapanyagok. Nem bírom a karácsonyi kajálásokat.

Az ajándékok egy része már átadva. Így már kaptam én is.

Anyuval lebótoltuk, hogy semmit nem veszünk egymásnak, majd elmegyünk együtt shoppingolni, ha lecseng a forgalom. Maga az élmény is ajándék. Kettejüknek adventre varrtam, azt ki is tették már akkor.
A többiek pipa, még be kell szögelni, ragasztani, húzni, vágni, csomagolni, egyedül a kisautótartó van még csak fejben kész, de már nem akartam varrógépezni éjjel, így az betűzve, azzal lesz még kb. 3-4 óra munka, plusz a dekorálása, az már mehet holnap este, mert keddre fog kelleni.

És ami nehéz döntés volt: nem lesz fám. Ilyen nem sok évben volt, mert szeretem az illatát, az esti fényét. De pénzkidobás, környezetkárosítás, cécó a befaragása, a tetőtérbe fel-, majd lecipelése, takarítani utána, nem nagyon fér be, mert a szobabicaj még nálam, nincs hozzá megfelelő színű függőm (ez a legkevesebb), nem sokat leszek itthon, akkor is vagy alszom, vagy varrok, vagy pasizok, nem fogok gyönyörködni a fában.

Pedig hiányozni fog, tudom.

Fény lesz az erkélyen, aputól azt kapom ajándékba.

---

Ma reggel Jr korán kelt, így kitaláltam, hogy elugrok boltba, kényelmesebb kocsival. Aztán elkezdett esni a hó. Terv módosítva, kényelmesebb gyalog cipekedni, mint kocsit takarítani. Hazafelé bedobtam a cekkert és nekiálltam a ház előtt járdát söpörni. Hátráltam, majd egy másik seprű hangja tűnt fel, egyik szomszédpasi a másik irányból szintén hátrálva sepergetett. Olyan jóízűt beszélgettünk végül a seprűre támaszkodva, hogy addig újra behavazódott a járda.

Ezek a beszélgetések megfizethetetlenek.

Mondjuk az is, hogy Szomi elsétál közöttünk, és egy kanyi köszbammeg, hogy megcsináljátok nem hagyja el a száját. Ő egyébként nem is tudja, hol vannak a hóeltakarító cuccok a házban. Közös feladat lenne.
Rámfért a hidegben mozgás, hetek óta a gép fölött ülök csak.

Megvan a válasz: kell szeretőnek ajándék, Jr egy kézműves könyvvel állított be, meg rózsás cuccal. Romantikus lélek. :)
Én is varrtam neki valamit.

---

Szeretem azt a mondatot, hogy én is megfőztem otthon amit te nekem, de úgy kicsit sem lett finom. :D Ba próbált mindig utánozni, most Jr tette, nem sikerült neki, hihi.

---

Nem értem a kötözködő embereket, akik jót mulatnak, hogy milyen jó viccet csináltak másból, miközben az áldozat dühös. (Senki nem ismert rá apámra, nem, mi?) Akkor pláne hülye a fiatalember, ha az áldozatot akarja megfektetni, és ezzel próbál lekezelően nagyobbnak mutatkozni. Az idióta. Most épp azt tartja egy nekem udvarló gáznak, hogy egyfajta sütit sütöttem csak és semmi mást karácsonyra nem, 1. egyedülálló vagyok és én utálom a karácsonyi kajákat, főleg a sütiket, ilyenkor csak halat eszegetek 2. mert az egész család beteges mennyiségű kaját csinál és a fele a kukában landol 27-én, és letisztáztuk, hogy inkább varrott cuccokat készítsek nekik 3. a családom nagyrésze cukorbeteg/kövér/inzulinrezisztens/magas vérnyomású vagy ezek együtt és épp eleget mérgezik magukat a meglévő szarokkal. A diétás dolgokat nem eszik meg, azt csináltam magamnak. Ja tényleg, akkor kétféle sütit készítettem. 4. ki ő, hogy ebbe belekössön? 5. tudja, hogy napok óta varrok több mint 20 embernek, és talán személyesebb ajándék egy s.k. tárgy, mint egy ezredik süti a halomban. Asszem ennyi, de azt sem értem, minek kell magyarázkodnom neki, a családom traktájánál nem sok durvább van, keresztfiam apja, tesója és én pisilünk csak széllel szemben, hogy ilyenkor a dél és este hét közötti folyamatos(!) erőszakolásra nemet mondunk.
Bilagit így is bekészítve.

Pé kommentje tegnap élőben, hogy inkább máskor ne legyen rá szükség, ma "Igazán nagy örömet szereztél vele,nagyon jó a nappaliban.Nemhiába az ízlés és elegancia mindig jellemző rád.Köszönjük T."

Té levele: "amúgy nagyon cuki a párna, most is a hátamat támasztom vele, a fotelbe került, igazán ízlésesen simul bele szerény otthonunk színvilágába
köszönjük!"

Meghat, meghat.

Na megyek Jr-t várni, kap egy kis apróságot, bejglit, meg készítek puncsot.

Reggel a varrógép hangja fogja szegényt ébreszteni. :D

Na, meg vagyok lőve.

Tizenévig kék-ezüst karácsonyfám volt, hozzá kreálgatott díszekkel. Aztán váltottam arany-pirosra. De most új falszínem van, kb. semmi nem illik hozzá ezekből.
Talán-talán a kék a pink és lila fürdőkacsa alakú batlerszes függőkkel önmagában.

Help!!!!

Tudtam én, hogy nagy segítség lesz vészhelyzetben a textilragasztó spray, már várt egy ideje a feladatára.

Most SOS kellett fixálni egy applikációt, gombostűvel sosem lenne olyan stabil és a filcen, kényesebb anyagokon nyomot is hagy.

Így meg ráfújtam a ragasztót, odaillesztettem és körbevarrtam. Elképesztő!

Na, monstre varrás következik egész hétvégén, mert mindenki azt kért*, azt sem tudom, mit csináljak meg először!!!

*Tegnap volt a közös táncos vacsi, oda mindenkinek varrtam apróságot (párat le is fotóztam, majd fb-ra megy), meg Pének és Tének megköszöntem azt a rohadt sok önfeláldozást, hogy hónapokig hetente többször elcipeltek gyógytornára sötét hajnalok hajnalán fagyban, jégen. Kaptak akkor is mindig köszisütit, de valami gesztusértékűt is szerettem volna varrni nekik, így sem tudom eléggé meghálálni.

Ma kontíroztam pár számlát, szól a karácsonyi klasszikus zene, majd kollégákkal teáztunk, majd kolléganőkkel puncsoztunk, bejgliztünk, majd kiszabtam egy párnát, most az applikációt is, este ötig kész kell legyen, újkollégával kiugrunk ebédelni, aztán még sminkelgetjük egymást a csajokkal a tárgyalóban, itt felém teljes csönd és nyugalom most, bárcsak minden nap ilyen lenne!

Levél egyébként tök jó ízlésű egyik kolléganőmtől:

"Szia Tobber,

Te jó férfiismerő vagy… J

Szerinted melyik óra illene a férjemhez?"

:D

Tegnap nagyon készültem az estére, egész nap Kodály bécsi harangjátékát fütyörésztem.*

*Lábjegyzetben csak annyit, hogy nem a Háry Jánost, hanem A diótörőt néztük meg az Operában...

**Igen, tisztában voltam vele, hogy az nem A diótörő, de hangulatba hozott.

...és ha a nagyságos asszony kérdezi, mi tegnap minden körülmények között az Operában voltunk. (Hyppolit, a lakáj)