Lemondtam a lehetőségről, jobb ez így.
Lakógyűlésen szerelmet vallott egy ötéves. Az anyukája azt kérdezte, pedagógus vagyok-e, de bóknak vettem.
Szomi ágál egy lakó zajongása ellen, saját csapdájába esett, mostantól neki sem szabad hangoskodnia bizonyos időben. Bár azt elérte, hogy éjjelre zárassuk a kaput, pontosan tudja, hogy Őszhalánték hajnalban szokott jönni és így kiszúr velem, mert fel kell öltöznöm és le kell másznom miatta három emeletet. Kicsit fárasztó, akkor adok neki kulcsot és kész. Ja, csütörtökön is jött Őszhalánték, nem is volt bezárva...
Tegnap is feljöttem a mozgólépcsőn gyalog. 3 nap egymás után. Elégedett vagyok, bár fáj mindenem. (Nem a lépcsőzéstől.)
Két óra cset SzM-mel és rájövök, miért tenyérbemászó az én korosztályom, hamukázik, nem válaszol meg kérdéseket, hogy titokzatos maradjon, ám alaptalan vádakat, nem létező tényeket kreál és arra hergeli magát. (De komolyan: éééén Szent Johannát játszanék? Nemár, a legvállaltabban és tudatosan használom a nőiességemet és semmi szűzies nincs bennem. Jaaa, hogy nem fekszem le elsőre senkivel, csakmert ő akarja? Aham.)
Aztán persze nem tetszik neki, ha az ember megírja a véleményét és leszarja a további provokáló játszmáit. Csak így lehet.
Utálom, hogy minden nap elkérik a cégnél a mobiltöltőmet és este hozzák vissza, vagy ha visszakérem. Nekem meg állandóan merül a telóm. :(
Vártuk Godotot, és azóta foglalkoztat, miért szórakoztatott, amikor ez a darab nyomasztani szokott, a kilátástalan, pontosan meg sem fogalmazott várakozás, felvetett, de meg nem válaszolt kérdések miatt. Tudom, hogy Ascher, tudjuk, Eleket hogyan rendezi, meg kell néznem mégegyszer. TCsV exe (nem exkolleginája, hanem expárja) lecsapott rám, ő is újranézné, utána leülnénk kielemezni. Remélem, nem angolul.
Egy napig bőgtem még a metrón is. Nem tudok mit kezdeni a bezzeg neked könnyű - nekem nehéz párbeszédekkel, főleg olyankor, amikor köztudottan sok gondom van már most is a témával, kétszerannyi felelősség a vállamon és tökegyedül vagyok vele társak nélkül.
Felhívtam Anyut, hogy mit gondol rólam. Hosszú dicshimnuszt hallgattam végig, oké, elfogult, de úgy tűnik, jó gyerekük vagyok. Tegnap Anyuval bevásároltunk, ott is ez jött le.
Akárhogy is rámszállnak (egyedüli gyerek, sok energiájú szülők), vagy apám tönkretette a kamaszkoromat, férfiakhoz hozzáállásomat, most sem viseli el, ha saját nézeteim vannak akár az erkélyemen lévő hőmérőről, próbálok támaszuk lenni.
Azzal az apámmal vagyok szánalmasan végletekig segítőkész és lelkiismeretes, akinek a szülinapjára monstre meglepetésbulival készülünk hetek óta. Nekem kell főznöm bő 30 emberre, gyerekkori barátai, régi szomszédai, évfolyamtársai is előkerítve a régmúltból, szabi kivéve, menü megtervezve.
Azzal az apámmal vagyok figyelmes és türelmes, aki a haverjaival túrázik és fel sem hívott napok óta:
Hogy boldog születésnapot kívánjon nekem.
