Az utazás alatt egyik utastársunk öt nap alatt eléggé kiverte mindenkinél a biztosítékot. Mindenen, de mondom, mindenen szitkozódott hosszan és fennhangon a kutyasétáltatástól az étlapokon át a reptéri biztonságiakig. Oda és vissza is megfenyegették a reptériek, hogy álljon le, de nem érdekelte, hőbörgött tovább megállíthatatlanul. Amikor a sokadik beszélgetés fúlt hallgatásba, mert rákezdett, rászóltam, hogy ne húzza fel magát: ő nem fog gyomorfekélyt kapni, mert magábantartja és egyébként sem húzta fel magát. Oké, mondom, de engem már igen.
Mivel előszeretettel engem használt tolmácsnak (büszkélkedve, hogy mindent értett, hiszen középfokúja van(?)), rendszerint nekem tolta. Rám meg átragad más feszkója. Ezért nem veszek fel szemkontaktust a céges postázóslánnyal, úgy csak 15-20 percig anyázik kérdezés nélkül. Szóval tucatnyian húztuk fel magunkat rajta, beszéltünk vele, hogy szeretjük, de ezt az átkozódást már nem kell tűrnünk, légyszi fogja vissza, erre mindennek elmondott minket is (mit is vártunk! :D), szóval ügy megoldva így is, nem szól hozzánk. Mellettem ült minden csajos vidéki pihenésen, amikről többször eljöttem korábban, mert rosszabb volt a lelkem, mint érkezéskor. Ennek tudom be. Meg a böglyöknek és trágyaszagnak, vitathatatlanul szmogtűrő pesti vagyok, na.
Lassan befejeződik az ingyenterápia és szervál nekem a lány egy fizetőset, szükséges is.
Lesz kreatív workshop, céges alkotás, színház, kértem két nap szabit húsvét előtt alkotni vagy csak úgy pihenni, aput levinni a telekre, lesz tavaszi csajos vidéki elvonulás, öt éves évforduló Kócossal, remélem, az is utazós, a három koncert, egy táncelőadás, talán egy cukrászworkshop, egy kocsmakvízt is összehozunk, sosem vártam még így tavaszt.
Emberek közé még óvatosan megyek, nagyon leterhel, home officeban meg úgyis aktívabban dolgozom, jó ez nyitott teraszajtóval, csicsergő feketerigók után lopózó macskával a háttérben. (Van háló, nem éri el, ő sem esik le.)
Az út közben megkaptam többektől, hogy mennyire kiegyensúlyozott, higgadt, nyugodt ember vagyok, milyen szerencsés alkat, hogy ennyit mosolygok és megoldom a gondokat.
Őőő, elfojtás a titok, de persze aranyosak, meg kint tényleg jó kedvem volt hosszú hónapok után.
