Tobber életblogja

Nem, egyelőre nem merem elkezdeni a gyógyszereket, mert mérem a cukromat és az a béka sgge alatt.

Tudom, ezek már profik, nem viszik le a cukrot, max ha túl magas, meg érzékenyítenek, a két órás inzulin meg egyelőre bőven ötszöröse a normál értéknek. Jobban félek állandó hasmenésesként a mellékhatásoktól, egyiknél felmerült, hogy gyógyszer vagy napi injekció, én kértem az injekciót, bármi jobb a megerősödő tüneteknél…

Anyu beugrott a háziorvoshoz és szóbakerült apám, aki persze semmiről nem tájékoztatta a h.o-t, úgyhogy az dobott egy ordas hátast a gdpr-sértéstől parkinson plusztól és megkérte Anyut, hogy kezdjen helyet keresni neki 1-2 éven belül, mert nem fogja bírni a kitöréseit. És hogy vegye el a kocsikulcsot tőle (nem neki kéne elvennie a jogsit??).

Így élünk mi.

Most már végképp az egészségemre ment a stressz: lecsikorgattam egy fogkoronámat egyik éjjel. Az elég egyedi művészet.

Szerencsére a dokim visszaragasztotta, a többi fogam okés. Ja, és vagy ötször elmondta, hogy ne csikorgassam. Jó. Majd felröhögtünk.

De ami a nagyobb szopacs: kettes típusú diabétesz. IR-es vagyok húsz éve, három nagyszülőm cukros volt és apám is inzulinon huszonéve, szóval várható volt, hogy az elmúlt évek ellustulásával ez is együtt jár lassan.

Gyógyszerek és életmód, mázlimra nem vagyok édesszájú, nem is bírok fejfájás nélkül nagyobb mennyiségű cukrosat enni, de a gyümölcsöktől függök. Elképzelhetetlen nélkülük az étkezésem (sokszor csak azt eszem). Panaszkodtam a fogyásképtelenségre: „Sosem oldhatta volna meg önerőből!”. Oh.

Rákérdeztem, hogy a mostanában állandósuló stressz nem ronthatott-e: de, nagyon. A folyamatos magas kortizolszint felgyorsította a folyamatot.

Van még kérdés, hogy nem kéne stresszelni?

A pszichológust leráztam udvarias köszönömmel, másikat kerestem, most kezdtem. Az új nő cuki, okos, nem lesz mély világmegváltás ennyi idő alatt (nem is igénylem), inkább elmozduláshoz támasz (jé, burn outom van, ki gondolta?).

A céges feladatok száma az egekben, de kapunk 14% béremelést, nem tudom, ez változtat-e a terveimen, mindenesetre elbizonytalanít. Hétvégén egyik ismerősnek tanítottam a hobbimat, meg shoppingoltunk, mesélte, milyen egyszerű ügyeket intéz nulla végzettséggel: éppen ennyi pénzért! Basszus.

Ja, és nem tud megélni belőle. Hát nem mondja! :(

Most Kócos is nyűgösebb, még kapott feladatokat, Balek 2.0, hétvégén csak sütögettünk, vettünk új lámpát a hobbimhoz, mert mire végzek a munkával, sötét van és a sárgafényű lámpa szemgyilkol, meg pár növényt, mert akkora növényápolási guru vagyok, hogy inkább 5 évente lecserélem, mint profin életbentartom őket (de addig szépek).