Tobber életblogja

Apu jobban van, de szédeleg és elég gyenge. De. Már a cimbije levitte a telekre megnézni cégem munkáját (apám külön megköszönte a hatékony közbenjárásomat, jé!), sofőr elvitte kuratóriumi ülésre, ma két év után az első házibulijuk, nagyon várták (Anyu 5-6 órát sütögetett rá).

Nem vezet, jobb is.

A 80 éves szomszéd vezet, neki is hajtott a bezárt kerítéskapunak nagy csörömpöléssel.

Kint 21 fok, napsütés, home office, bokámon szunyókáló macska. Az ajtócserét feladtam, eddig akárhány überajánlott szakinak átküldtem, miről van szó (terasz földigablak ugyanakkora ajtóra cserélése), ghostingoltak.

Leszerveztük az időpontot a cica hálósemberével, épül kint egy jóval nagyobb röpde. A hátránya, hogy valamennyi háló látszani fog a nappaliból (nekem fel sem tűnik a mostani ajtón sem), előnye, hogy belefér a nagy kanapé kint, szóval csak kisétálunk a teraszra és macskástul napozunk (jelenleg kizsilipeljük a macskát és a hálószobát át megyünk ki, körülményes, viszont nem akarom a macsekot a tetőn kószálni látni (ismerősé az ötödikről az ereszcsatornán lógott le, mint egyszeri államférfi, alig tornázta vissza magát, na nem) (minden zárójel bezárva)

Arra könnyedén akasztunk egy árnyékolót, ha túl meleg lenne a lakás.

Kipróbáltam az új hajamat hullámosan hagyva, 1987 legszebb dauerját idézi, maradok a körkefénél, most hosszban és mennyiségben is csak fele van.

A munkám totális fejetlenség, és mivel nem egy vezetőm van, kontrollálhatatlan (de azt lehet kontrollálni, hány túlórákat pütyögök a gépen).

A mentoromnak nincsen ideje rám, a pótmentor viszont jóval türelmesebb oktató, kell még pár hónap, mire felfogom. A következő vizsgát halasztottam egy héttel, van fontosabb teendőm és zárási határidők közelegnek.

És a lényeg: megyünk Párizsba még tavasszal! Remélem, szép időnk lesz, 23 éve novemberben hideg volt és esett, és kb. semmire nem emlékszem. Készülünk barettsapkákkal meg fehér uszkárokkal és hamar kiderítettük, hogy a Louvre keddenként van zárva. Remélem, egyszer valami kvízben felmerül majd.

Utánanéztem, a legnagyobb utazási kockázatnak a zsebtolvajokat tartják.

Ötlet, melyik negyedben nézzünk szállást, mi van közel a legtöbb érdekességhez? (Béká, help pls!)

Szerettem Budapest tömegközlekedési hálózatát (a 35 fokos metrón reggel csatak izzadva, estére az izzadtságtól vörösre csípett melltartóvonalat sosem).

Adtam neki egy esélyt. Csili-vili app. Teszteltem egy hete, ötször sem hagyott fizetni, írtam nekik, sorry, megoldották azóta. Tegnap megveszem a jegyet, érvényesítem, gyerekrajz napocska, oké. Majd az app lefagyott. Ha kérné ellenőr (a Deákon mindig volt, amíg metróztam munkába), egy fehér oldalt tudnék mutogatni. App kényszerleállítás, lejárt jeggyé minősült 15 perccel indulás után. Remélem, ezzel is kidobtunk párszázmilliót az ablakon, ami mehetett volna klímára -gondoltam, majd kisétáltam a mindig nyitott biztonsági kapukon…

Egyébként pörög minden, végre 4 hónap után lezárult a biztosító nyomozása, hogy a mögöttem, vagy a kettővel mögöttem lévő marha cseszte el az új kocsimat, ma elvitte a karosszériás. Remélem, egy héten belül meglesz! Késő este lemostuk a homokot, amennyire lejött, Vasárnap este kilenckor úgy harminc autó várt a 8 önkiszolgáló helyre. Durva sáreső esett a héten.

Voltam fodrásznál kb. 15-18 cm-t vágatni, mert rasztásodtam, szerintem Kócosnak fel sem tűnt. Jobb szeretem, ha házhozjön, de képtelenek voltunk időpontot találni.

Jártam festős tanfolyamon (meg még kettőn), megyek még, mert az a gyenge pontom, de szeretnék fejlődni.

Rendeztünk kerek szülinapot TCsV-nek, megleptük, meglepődött, sok régi ismerős beugrott, Kócossal is cukin bántak, élveztem.

Búcsúztattunk kismamát.

Annyi tanulnivalóm van a munka meg mentoráltság mellett, hogy összeomlottam, egyik délutánra remegtem a rosszulléttől. Lecsaltam a hatnapos csajos vidéki hétvégéből 1-1 napot és pihentem.

Nem érzem jól magamat a testemben, meg is híztam, gyenge vagyok, ellustultam, megint nem tornázom.

Bezárt a kedvenc házhoz csirke-salisom is, nem rajtam múlt.

De a négy nap színek és csacsogás jót tett kicsit.

Kócosnak sem úgy sikerült a hétvégéje, totál kiborult a testvérétől, kérte, hogy találkozzunk korábban. A legjobbat hozzuk ki egymásból.

Vagy 6-7 éve vettem a teraszra műrattan bútort, mára tönkrement a párna rajta. Írtam a kereskedőnek, aki egy cuki nő, szerzett valahonnan -ingyen. Csak annyit kért, néha osszam meg a posztjait. Ezen ne múljon.

Szerelik a kaputelefont, hátha végre sikerül megugrani ezt a nehézséget, kicsit unom a futároknak irogatni, hogy hívjanak.

Hat napos munkahét, én semmi jót nem várok, le vagyok maradva a tanulással, de már nem megy több a fejembe, április egytől nekem kell csinálni az új feladatot, miközben az igazgatóm ma is sokórás kutatómunkát adott ki olyan témában (és angolul), hogy kb. a kérdést sem értem, a neten meg nem igazán akar róla konkrét adat.

Én akartam pörgést.