(Nem, nem én vagyok a passzív, duzzogó kiskirálylány, aki nulla szervezéssel beesik a bulikba és várja, hogy beülhessen a készbe. Mondjuk az ilyen embert nem is értem, kinek képzeli magát?
A lánybúcsút hárman szervezzük, én gyűjtöm a pénzt, veszem az ajándékot, gyűjtöttem a fiúktól a vicceseket, összeraktam a játékot, szereztem vicces papírt. Én gyűjtöm a nászajándékra a pénzt, mert együtt adjuk, én készítek dekort, amibe beletesszük (és én is fizetem), a lapot, hitelezek, stb. TCsV huszonsokemberes meglepetésére szintén hárman tettünk össze mindent, intéztem a dekort (saját pénzből), vettem az összedobott pénzből és annál jóóóval többől a kajaalapanyagokat, kentük a szenyákat és pörgettük a dátumot, én pörgettem fel egy kertipartiszervezést, jófejségből hetente intézek a kollégáknak egy programot hellyel, parkolóval, szolgáltatóval intézve, szervezem kolléga apukájának temetésére a koszorút.
És szeretek szervezni. Szóval nem. Nem vagyok egy passzív és negatív pin@, jó?)
Ma megkaptam az új csapatom két tagjától, hogy mennyire vidám velem egyeztetni, feladatozni, mert jókedvű vagyok és nem szívom le más energiáit, sőt. Pedig igazán mélyponton érzem magamat, de ezt megtartom ide.
Tegnap már nagyon bőgtem, iszonyatosan kimerültem, és lassan rámborulnak a munkafeladatok és megfulladok alattuk, pedighát ugye nekem semmi dolgom…
