Rosszul érzem magamat, hogy kint halálos vírus kaszál, én meg merem néha jólérezni magamat.
Oké, előtör a szorongás és negyedik napja fáj a fejem, mint kb. minden áprilisban, még jó, hogy kb. 200 adag kávé van tartalékban.
---
Háborúhoz hasonlítják az emberek a szitut, nem normálisak! Csak otthon kell maradni. Van mit enni, inni, áram, fűtés, nem lőnek, nem hullik nukleáris eső az égből, tiszta víz jön a csapból és az állam is úgy-ahogy működik. Nem kell menekülni, rejtőzködni, nettó otthon kell maradni, aki csak tud, és bízni a tudományban, hogy lesz gyógyszer és vakcina.
Egyik havernőnk vezet egy kutatócéget, izgalmasakat mesél. Van előrelépés.
---
Kiborítottam úgy fél zacskó lisztet, hogy akkor fele kenyér, fele lángos, oszt valahogy kizárólag lángos lett belőle.
Marha sok.
Én szeretem négy napos ropogósan is, sósan, édesen, kávé mellé, elnyammogom.
---
Ma van a leadási határidőm, mindenki készültségben, és még este rámírt a főnök, hogy mi sztahanovisták vagyunk, úgyhogy az opcionális anyagomat IS leadjuk, még szerencse, hogy napokig fényesítgettem.
---
Idegesít, hogy mikor hívnak valami váratlannal, megoldhatatlannal, de egyelőre semmi extra.
---
Érdekesség, hogy olyan a benti vonalas telefonom, hogy nem csak az asztalon csörög, hanem a gépemen is kicseng skype-ra. Hasznos most.
---
Asszem, én vagyok a cégnél A Parás.
Hat hete nem voltam boltban. Háromszor mentem el itthonról, egy iroda, kétszer szülők, távolról, maszkban-kesztyűben.
A házhozszállítás eszement profi Pesten, épp Marks & Spencer pástétomot tervezek a lángosra kenni. :D
Étteremből nem merek semmit, de boltokban mára is van időpont, kb. bármi kapható (oké, az én bevásárlókosaram alapja a tojás-bacon-zöldség-gyümölcs, nem extrák). Bespájzolva Domestosból, szappanból, tamponból és cicakajából. A tepsim, felsőim, bikinim is megjött, a muskátlimat, belátástakaró nádat és a melltartóimat várom.
Itthon nem vagyok hajlandó azokat a páncél szivacs-drót szörnyeket hordani, aztán ajánlotta valaki a Bellinda easy bra-ját, hogy az meglepően jól tart ekkora méreteket is.
Kipróbáltam. Igaz. Rendeltem még.
(Azért lesem a plasztikai csoportokat és ISZONYÚAN irigykedem, hogy nemcsak szépek, de melltartó nélkül is stabilak az implantosak. Irigy.)
---
Végre nem a tetőm mögött érkezett az Antonov-124-es, szerintem a fél kerület kint leste, gyönyörűség!
---
Délig lehet a teraszon üldögélni, utána annyira erős a nap és a meleg, hogy redőny le. Gyerekkoromban, nagyszülőknél engedték le mindig délutánra, ők le is dőltek "csendespihenőre", mi unokatesók ilyenkor csendben olvastunk, puzzléztunk. Akkor is szerettem a csendet, meg ezt a fénycsíkozta félhomályt.
---
Méghogy hosszú életűek az energiatakarékos izzók! Nincs két éve, hogy áthelyeztettem és új lámpákat intéztem a lakásba, új izzókkal. A fürdőben mostanra kiment a plafonon mindhárom égő, (a másik, régi lámpa tönkrement, semmit nem láttam, majd járvány után megcsináltatom). A nappaliban kettő új izzó kiégve mostanra. Ez akárhogyan is nagy szám!
Ma felmásztam a fürdőben leszedni a búrát és szedett-vedett itthon lelteket behelyezni. A nappaliban van elég fény, este sem világítok ezerrel.
---
Minden kollégám elhűl, hogy nincs tévém, rádióm. Zenét sem hallgatok. Tegnap kivételt tettem, Schubert darabokat játszott Érdi Tamás a Zeneakadémia oldalán.
Schubert a kedvenc zeneszerzőm, hatással van a lelkemre, Érdi Tamást is szeretjük. A cica odakucorodott és boldog fejjel szunyókált mellettem.
Amikor Bével egy Vásáry Tamás vezényelte (végigdumálta) hangversenyen voltunk, elmesélte az öreg, hogy Kocsis Zoltán egyetlen emberrel szeretne a mennyben találkozni, az Schubert.
Mert a kedvence volt.
Sosem tudtam.
Remélem, találkoztak.
