Tobber életblogja

Nem tudom, hogyan lehetne bárki függő a tojástól, de összedobtam egy szalonnás-kolbászos rántottát ebédre és boldogság tölt el.

Befejeztem a zárásaimat, még bevárok három választ három feladat befejezéséhez, de lehet, hogy hétvégére is hagyok belőle, lefoglal. Napi 1-2 skype, jó tudni, hogy más sem viseli könnyen. Bentre érkeznek leveleim, ráírtam a postázóslányra, hogy csörrentsen meg és olvassa be, mik azok, ráér-e...

Elővettem egy könyvet, meg a kézimunkáim közül 5 projektet, ezeknek adok egy hónapot. Nem vagyok sem motivált, sem az idő nem sürget...

Reggel nyolctól folyamatosan aszfaltot marnak és öntenek, kátyúznak a ház előtt, ami remek, mert fél marhákat el tudnánk rejteni jónéhányban. Csak irtó zajosak.

Fekve, feltett lábbal a legjobb dolgozni, még ezt bírja legjobban a derekam, hétvégén meg 100%, hogy kimerészkedem sétálni "csúcsidőn kívül", erre úgysem sokan járnak. Mozgáshiányom van.

Meggárgyulok itthon, pedig igazán ideális minden.

Alapból home office emberek, ti hogyan csináljátok? Adjatok trükköket!

Én ebbe bele fogok csavarodni.

Próbáljuk legalább a szociális háló minimumát fenntartani a cégnél, bár a főnökömmel kb. két hete nem beszéltem. Egyetlen emailemre válaszolt. Addig csinálom a projektdolgokat, meg elég önálló nő vagyok, de na.

Napkezdő skype huszunknak az első kávénk mellett, heti közös skype-on ebédelés a kis bandának, több csoport külön tájékoztató- és szocializációs videózása.

Ma csak úgy felhívott csacsogni egyik kávéstársam bentről.

Spanyol hetente.

Ki kell találni valami napirendet itthon és erőltetni minden napra. Ma már hánytam ettől a bizonytalanságtól, idegtől.

Ahogy várható, kint van az allergiám. Meg is vagyok fázva, köhögök kicsit.

Áttettem estére néhány munkámat, egyrészt akkor nincs túlterhelve a szerverünk, másrészt nem kergetem magamat őrületbe.

Apám (76, cigis, szives, cukros, tüdőtágulatos) este kitalálta, hogy ő ma kimegy a piacra, neki senki ne parancsoljon, főleg egy Karácsony Gergely. Anyám reggelig rágta a fülét, hogy ezeket a szabályokat a Hős Viktora hozta, így lebeszélte végül. Ha haza meri vinni Anyunak (74) a koronavírust, kitálalok róla mindent!

Élvezném a kertvárost, de persze két utcával lejjebb hatalmas építkezés van, nomeg irtó sok a szirénázás napok óta.

Hízom, mint a fene, és persze csak kalóriadús dolgokat halmoztam fel, tornázni semmi kedvem.

Sütöttem banánkenyeret, módosítottam a recepten, nagyon finom lett. Mondjuk két banánból egy hadseregnyi sütim van és még van négy banán.

Ez az, még ennyi cukor is sok bele, a fele vajat kevesebb olajjal helyettesítettem, meg én nem vagyok kókusz és fahéj fan, úgyhogy inkább étcsoki ment rá.

http://ikucko.blogspot.com/2016/04/kokuszos-banankenyer.html

Kócos irogatja, hogy hiányzom, ő is nekem.

Ezt csak úgy. Mert zseniális. És Bé, a kedvenc jelenet 1 óra 50-től...

<3

Egyre többet gondolok Gogolra.

Onnan tudom, mennyi az idő, hogy a Qatar Airbus A330-asa elhúz fölöttem.

Mára volt randink Kócossal. Jelentkezett, hogy már három körül érkezne.

Fájó szívvel, de leállítottam, megbeszéltük, hogy 4-5 hétig ne találkozzunk. Kurvára fog hiányozni (meg a szex is).

Ő még két hétig emberek között dolgozik, én meg félek. Nem a betegségtől, hanem hogy asztmásként beüthet. Akinek volt már pár légszomja, megérti.

Cicám megmentője megkért, hogy ha kórházba kerül, menjek át a macskáihoz. Én meg fosnék belépni egy garantáltan fertőző környezetbe. Átgondolom erősen.

Nem látom az empátiát kisvárosi, kvázi biztonságban lévő kollégáimban, mindenképpen azt akarják, hogy bent intézzek el öt perces feladatokat. Mondjuk a veszélyeztetett környezetű főnökömnek 70 km-t kell jönnie ugyanezért. Írom az indokokat, hogy gondolják már végig, mi nem menne digitálisan vagy egy futárral.

A beszerzésünk eddig is összeomlás szélén (már csak pár év, és beszereznek egy sima kávéfőzőt Budapesten!), most pláne, négy számot egy hétig kell könyörögni, én meg tartom a hátamat.

Ami viszont feldobott: áttettük a gyakorlós nyelvtanfolyamot online, videochatre. Végre beszéltem valakivel!

Hatékony volt és kicsit kilendített a mélypontról tegnap.

Elkezdem feldolgozni a romlott romlandó élelmiszert, ma banánkenyeret sütök, ha megtalálom Milonka receptjét, narancsot facsarok és kenyeret eszem, még nem tudom, milyen formában, de nem akarok felfordulni a sok magas gi-s szénhidráttól.

Holnapra jöhet tejfölös kukoricás tésztasaláta és grillezett csirkecombfilé. Azt jobban várom.

Már tudom, hogy a szomszédomhoz kedden jár a bejárónő, porszívózik.

Vártam az emirates cargoját, de nem erre jött sajna.

Este egyedül kvízeztem, mert senkit nem tudtam rávenni, hogy online csatlakozzon.

Ma eddig egy skype volt, senki nem mert feltenni éles kérdéseket, hát megtettem én. Megnyugtató válaszokat kaptunk.

Kinyitottam az ebédlőasztalomat, így olyan 5-6 személyes, bőven elférek a minigépemmel. Csak épp leszakad a derekam és még át sem mozgatom a hazasétával. Szóval inkább kanapén dolgozom.

Tiszta feszültség vagyok, nem bírtam aludni, reggel hétkor már dolgoztam, hard core bagoly létemre. Legalább előbb végzek.

Ezer IT-s cseszekedés, szerencsémre én felfogom, mi van a kevésbé IT-kedvelő kollégákkal?

Ez a home office dolog nem nekem való. Én igénylem az időkorlátokat, pontos napirendet, vagy szétcsúszom!

Egyébként a pszichémre is jó hatással van, ha szépen megtervezett minden teendőm, programom előre napokkal. Ki gondolta volna gyerekkoromban...

Keresem a pozitívumot az egyedüllétben, írtam egy listát, ami feldob és sosem volt időm rá dolgokkal. Meglátjuk.