2005-ben kezdtem ezt a blogot.
Vasárnap lesz 15 éves!
Jesszus, mennyit fordult a világ, az életem. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy így alakul, és jobban, mint valaha képzeltem.
---
Karantén 10. hét indul holnap, na, ezt sem gondoltam volna, élvezem a bkv-tlanságot, a hajbizgerálástalanságot, a melltartótlanságot, a macskát egész nap.
Home office ezerrel, aztán ma virágot ültetek, megint jött két cseréppel, le kéne állni, mert tele a terasz.
Hajfestés, epilálás, 2 hét szabi végén jön Kócos ma este, hétfőig marad.
---
Hétfőn leszünk 2 évesek.
Na ezt SEM gondoltam volna.
---
Jönnek a hírek a visszatérésről, semmi konkrét.
Nem sok kedvem van sok-sokszáz emberrel egy légkondirendszerben sínylődni, metróhoz dettó.
Először látom hátrányát nagyvárosban élni, pedig a legélhetőbb nagyvárosok egyike Budapest.
---
Biztosítások befizetve, adóbevallás elkészítve, spejz feltöltve 2-3 havi étellel és macskakajával, következő nyelvgyakorló tanfolyamra jelentkeztem és utaltam, hezitálok az intézet nyári intenzívjén, online, heti ötször napi 3 órában esténként, de az elég húzósnak hangzik, nem vagyok egy bölcsész alkat.
Néha már olyan felnőttnek érzem magamat így majdnem 44 évesen.
