Tobber életblogja

Keresem a hangot az egyik új középvezetővel. Sehogyan nem találom, pedig mindkettőnkön látszik az igyekezet (néha az is elég).

Kóstolgatjuk egymást, kicsit erőviszony-harc is, azt most sokat folytatok.

Végül két téma közös: az étvágycsökkentők (valaki mondjon már tippet, meghalok éhen, miközben állandóan eszem (nőgyogyimnak is rígtam erről, szerinte egyértelműen pajzsmirigy, meglepetés!)), meg a plasztika negyven fölött.

Na, nem túl szakmaiak, de alapnak megfelelnek. :D

---

Ma is elbúcsúztunk egy kollégától, megígértettük egymással, hogy továbbra is el-elcsaljuk egymást alternatívabb kulturális eseményekre.

Felkészül: Csiniújkolléga.

---

Még fáj a csípőm a doki óta. Annyira hülye az a póz, már ott be szokott görcsölni a vizsgálóágyon.

Vagy csak öregszem, egy szombati khöm póz miatt még szerdán is izomlázam volt. :D

---

Kollegina még 4 napot hozzácsapott a szabijához. Tényleg nem irigylem, csak én is úgy mennék még nyárias időben. :(

---

Végre nyugisak a napok, esték, bár ma a munka kissé szétszedett, de a rutin a kapcsolatrendszerem átlendített. Irány a békés hétvége, kondi, bevásárlás, sok-sok Kócos és még több olvasás a teraszon. (Nem bírok magammal, jártam egy félig fedett teraszon, elkezdtem agyalni vagy egy kis tetőn, vagy akár egy télikerten az erkélyemre, mert direktbe betűz a nap délelőtt tíz és éjjel között. Még a fantomázásra is megoldás lehetne, nem szép, de praktikus, és nem sülne ki a szemem a tűző napon olvasástól-sorozatozástól.
Ötlet?

Tegnapra 390 oldal maradt Máté Gábor színházi naplójából. Nagyon ki akartam olvasni, nagyon vissza kell adnom holnap.

Millió háttérinformációt elárult általam is látott és imádott előadásokról, kulisszatitkokat a kedvenc színészeimről, felkészülésekről. Belemerültem.

De a papírkönyvtől rettenetesen szenvedtem. Egyébként is egész nap ülök, ülve, fekve, sehogyan nem volt kényelmes tartanom, meghát más könyvére pláne úgy vigyázok, mint a hímes tojásra, aztán már kancsalítottam a fáradtságtól és nem láttam a betűket, szóval egy szemmel olvastam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy kiolvastam pár óra alatt. :)

Imádok olvasni, de annyira kényelmetlen ez a retro papíralapú könyv dolog. :D

---

Hát akkora izgalmak vannak egy nagymultinál (még ha a munkám le is csökkent pár napja), hogy a facility fiúkkal komoly konspirációs elméleteket gyártunk. Oké, közben dőlünk a nevetéstől, de lehet alapja, na.

És úúúgy írnék róla, de ez belsős dolog. Illetve arról is, hogyan bánunk 20 dolgozóval, de ezt sem írom ki ide.

Áh, mégsem teszem zárttá a blogot, oda sem írhatnám be. :(

---

Reggel a már nem meleg nőgyógyásznál kezdtem rákszűrésen (igencsak paranoid vagyok a témában. Nem hipochonder, csak paranoid). Lefogyott, vidám volt, nevetgélve csacsogtunk, meg statisztikákat magyarázott, illetve kifigurázta a cégünket (jogosan), ha nem olyan szituban találkozunk, hogy beszélgetés közben egy ultrahangot mozgat az izémben, komolyan megtetszik, pedig már 50 körül lehet. Az okos és jóhumorú pasik még rám is hatnak. :D

Megnéztem a holdfogyatkozást. Olyan, mint a fogyó hold, csak homályosabb (mondom, kéne új szemüveg). Mutogattam a macskának (nem vagyok bolond, csak beszélek hozzá :'DDD), de ha felmutatok, tuti talál egy hangyát a földön és azt szuggerálja.

Próbáltam olvasni, mert SOS vissza kell adnom egy könyvet, erre bejön a hálóba, paskolgatja a combomat és fejhangon visít, hogy menjek ki vele. Oké. Étel-ital-tiszta alom van, ajtó nyitva, hogy kijárkáljon, játékokat dobálom, letojja, majd basás elégedettséggel lekucorodik két méterre, a nappali közepére és elégedetten nézi, hogy ott olvasok tovább. Amikor az ágyban is látna.

Van egy jól funkcionáló szivató-gén benne. :D

---

A hajam röviden, ebben a párában és az új csodaizével beszárítva egy óra alatt randa hullámosra ugrik, kéne egy jó hajfixáló. Van ötletetek?

---

Az elvonulásunk óta nem nyúltam a kreatív eszközeimhez. Mindig ez van. Amint rájövök egy technika alapjaira, trükkjeire, onnantól nem izgat az egész...

Berohantam a pláza peremén lévő drogériába, mert sehol nincs a hajfestékemből, én félig ősz vagyok, ami a sötétbarna hajamon gyönyörűen látszik is.

Akkor már vettem a tizenkettes vécépapírból (a macska eszi a slozipapírt?? másnál is irtó gyorsan fogy??), így felszerelkezve sétáltam el a Parfois leárazás előtt, amit nem hagyhattam ki.

Csuklómra akasztott zewával válogattam ki két szépséges fülbevalót és nyakláncot. Értem én a stílust!

---

Ráhasaltam a témára, bejelentkeztem laborra, mert rég lejártak a tavaszi adatok.

Endokrinológushoz, mert a pajzsmirigyműtét óta nem mentem vissza hozzá, ellenben úgy 7-8 kg-ot felszedtem november(!!!) óta.

Megyek a mégsem meleg nőgyógyászomhoz rákszűrésre, most megpróbálok nem röhigcsélve sztorizgatni a mellvizsgálat alatt. Persze tőlem gondoljon, amit akar. Rákérdezek, elsimította-e az ügyét a cégünkkel, ha nem, megpróbálok segíteni. Csak lehet, hogy azokat a dolgozókat már szélnek eresztettük. Eh!

Meg a fogorvosomhoz is bejelentkezem kontrollra.

Idén nem akarom a fele szabadságomat dokiknál-vizsgálatokon tölteni, inkább elintézem munka előtt-után.

---

Sehol nincs a kinézett szemüvegkeretből, nekem meg más nem áll jól, ezret próbáltam. Nyomi a fejem, ez van.

---

Megvan a következő repülőjegyünk!!!!!! Kezdhettem volna ezzel, mert ez a legizgibb.

Illetve nemsokára megyünk a Mátrába, meg nekem még min. egy repülés lesz idén! Kimaxolom, eddig sosem utaztam repülővel négyszer egy évben (jó, tudom, többen havonta többször :D).

Röviden: jó volt.

Elbúcsúztattunk két kollégát, szomorkodtunk, kívánunk nekik egy szebb jövőt. A mi cégünkkel az önéletrajzukban nem féltjük őket, nomeg a fél iparág ismerősökkel van teli. Bevásároltam a macskám rokonságának, a kis megmentőjüknek nincsen autója, ígyhát nagy adag almot és száraztápot dobtam a csomagtartóba.

Aztán szombat reggel átmentem a lányhoz, megismertem a cicám szüleit, meg a nevelőanyját, akik liberális édeshármasban élnek. Aztán órákig csacsogtunk a lánnyal művészetről, híres írókról, ő egészen más közegben mozog. Az ő korában (34) nekem is ez a miliő tetszett volna. Meg a művelt érett férfiak*. :D

A macskám kiköpött mása az apjának, küldözgettem mindenfelé a fotóját: senki nem ismerte fel, hogy ő nem az enyém. :D

Aztán bőrigázva, tonna üdítővel felszerelkezve átrohantam a hatalmas óriáscsaládi kertipartira, amit így félig fedett helyre tettünk át. Másodunokatesóim tucatnyi 20 év körüli gyerekével pillanatok alatt megtaláltuk a hangot, órákig sztoriztunk. Keresztanyámmal (nagynéném) kibeszéltük a klimaxot, merthogy ez már kacsintgat az ablakon, aztán szülőkkel bevásároltam, Anyu nyomta a terrort ezerrel, megértem, apám miért dohányzik ennyit. :D

Vasárnap végre tudtam pakolni, magamat rendberakni, olvasni, aztán átjött Kócos az edzőtábor után csokibarnán és gyönyörűre pumpált izmokkal. Ma reggel alig bírtunk elválni...

*Kicsi a világ, reggel a metrón mellém huppant le egy régi kis szeretőm, tényleg lövésem sincs, mi volt itt a beceneve.

Annnyira ugyanaz az ízlésem évek óta: szőke, napbarnított, nyúlánkan izmos alkat, mosolygós programozó. Kócos dettó. Pont nem érdekel, hogy nem lehet rájuk felnézni a bölcsességükért (egyébként de), ellenben gondtalanok, vidámak, kényeztetők, figyelmesek, amire csak vágyom, amikor csak akarom. Kicsit elképedve hallgattam a megmentőlányt, minek nyűglődik egy komplexusos, nyígó, idős pasassal, pedig szerintem bárkit megkaphatna és nem búsulna ennyit.