Tobber életblogja

Rákaptam és szeretem a dress over pants öltözködést, szinte minden nap abban dolgozom, rohangálok.

Kényelmes, nyári és nem fázom fel a hideg irodában és pont nem izgat, ha más harisnya-kisszoknyában dolgozik mellettem.

Ilyen:

Éééés megkezdődött a június.

Pihenek ,mert elutaztam a vagyonomat májusban.

Nem tervezek napi egy programnál többet. (Oké, a Nagy Projektünk épp finish hónapban van, az épp elég.)

(A hónapban kihagyok egy imádott Proton színházas előadást, meg egy érdekesnek tűnő stúdióbeszélgetést a Sufniban. Pedig nagyon hívtak mindkettőre. De egyszerűen sajnálom az estéimet, meg akkor nem férnek bele fontosabbak.)

Tegnap négy allergiagyógyszerrel és cseppel, sprayvel biztosítva fizikai munkát végeztünk a szabadban. Főleg drótkeféztünk (hajnalban végtelen hát- és vállfájásra ébredtem, ellenben a térdem a sok kondi miatt most tökéletes, sosem tudtam órákig guggolni-felállni ennyit), de tökéletes nap volt.

1,5 órát álltunk a reggeli dugóban (számoltunk vele) és vihorásztunk. Meggyőződésünk, hogy két kollégánknak össze kéne jönni, de még mindketten az exről dumáltak. A tükörben néha összenéztünk a bűntársammal, mikor jönnek már rá, mennyire összeillenek. :D

Aztán más multik lelkes dolgozóival összefogva ezer dolgot rendbehoztunk, cipekedtünk, a végén a megérdemelt bableves, aztán haza egy óra dugó. Míg vezettem, a lányok már retusálgatták a fotókat. :D

Bokrokban mászkáltunk, a fűben ülve ettünk, úgyhogy az esetleges kullancsok miatt beültem szépen egy kád langyos vízbe (a langyos nem a kullancs miatt, hanem mert jobb a hisztis bőrömnek), beleeresztettem a pollendús hajamat és lebegtem vagy mi.

Aztán jött az árnyék: két cicafül. Aztán egy fehér szőrös nózi. Majd két mancs, majd a macska felkapaszkodott a peremre, ott sétálgatott fel-alá. Aztán szépen odamászott a könyöklőre és bedugogatta a vízbe a kezét, elvarázsolva nézte a kis hullámokat.

Jól elvan.

Rendeltem egy pizzát, majd csak olvasgattam este. Jaj, de kellett!

Három napos hétvége, bevásárlás (két nap zárva a boltok, nekem meg elfogyott a Domestos kendőm! :D), aztán visszaviszek 3 blúzt az Orsayba, mert gáz az anyaguk. Aztán nézek új szemüveget, bár még nem kaptam jóváhagyást a cégtől, ellenben pocsékul látok. Fél dioptriákat szokott ide-oda ugrálni a szemem, de most sokat romlott érzésem szerint. És kéne egy vidám, kényelmes szemüveg. Tehát kontkatlencsével kell menjek, mert különben xart sem látok a tükörképemből. :DDD Akinek az nincsen, hogyan választ keretet? :D Aztán jön Kócos izélgetni, meg cukifaktornak, aztán nem csinálok semmit vasárnap este (kreatívkodás? olvasás? eljött a vasalós blúzok ideje, szal vasalhatok?), hétfőn meg cimbikkel bandázunk.

És ennyi a program, imádom.

Nagyon vigyázok, hogy apám előtt semmi témát ne dobjak fel, max. rákérdezzek, hogy milyen volt itt-ott. Rákérdeztem. A következő mondattól már habzó szájjal horthyzott és zsidózott. :O

Ültem ott kifejezéstelen tekintettel, megkentem a következő lángost fokhagymával, és vártam, hogy kihiperventillálja magát.

Jézusom, de betegek a mai öregedő magyar pasik!

Aztán kifaggatott, hogy mennyi a fizetésem, gondolom, megy az info a KDNP-s cimbiknek.

Kaptam az alkalmon, hogy eláruljam a hétszámjegyű összeget, amit évente adózok, illetve jelezzem felháborodásomat, hogy mennyi áfa van a tamponon/betéten, bakker!

Aztán kifaggatott, hogy a cafeteriám miért nem az önkéntes nyugdíjpénztárba megy idén. Hát azért, fszom, mert több, mint százezerrel több adót kell befizetnem, ha nem SzÉP-kártyára megy. De azért éreztette, hogy hülye vagyok.

---

Nem mentem el az érettségi találkozómra, nem igazán izgatott. Nézegettem az ott készült képeket, láttam a szemétláda osztályfőnöknőnket, még mindig az a gonosz nézés, ejj, már ez is felforgatott.

Néztem a hatvanasnak tűnő kopasz, pocakos, ápolatlan öregembereket, akik velem egyidősek (43), szörnyű. Biztosan én is ennyit öregedtem.(?)

Aztán a csoportba beírt az egyik pasi, hogy nem jófejek, akik nem mentek el. Na ő az, akivel párhuzamos sorban álltam egyszer vagy 20 percet, állandóan találkozott a tekintetünk, de inkább elkapta, nem volt képes köszönni.

Ő a nem jófej.

*középsőujj*

---

Annyira abszurdnak képzelem a brit királyi család - Trumpék találkozót!

Felnevettem a metrón, ahogyan elképzeltem Melania és Károly "könnyed" beszélgetését. Az az üres nő, meg a végtelenül udvarias, higgadt brit trónörökös mi a fenéről tud csacsogni? :D (Eddig szinte csak felső-középosztálybeli briteket ismertem, közgazdászokat, jogászokat, ők a vééééégtelen udvariasság és magas szórakoztatatás mesterei voltak. Igaz, Király utcai bulirészegekkel sosem beszéltem, kellemes kép él bennem a britekről.)

Károly meg állítólag zseniális humorú. Ejj, de unatkozhatott! :D

(Megj.: Ellenben az a nő hihetetlenül mutatós.)

---

Ma nagyon sajnálkoztak vidéki kollégáim, hogy nem kaptam pozíciót.

Ami így van, de tudtommal az enyém nincsen betöltve és még van egy hónap az átszervezésekből, úgyhogy azért reménykedem. De nem esett jól. :D

---

Hokis üldögél a kanapémon egy szál törölközőbe csavarva. A cica szerelmes belé. Látom a kis fején, ahogyan ül vele szemben a parkettán, hogy ebből hamarosan érzelemkitörés lesz. :DD

Szerelmesen ránéz, fej oldalra dönt, majd helyből felugrik egy harci kiáltással és Hokis arcánál landol, hogy beledörgölje a pofiját az arcába. :DD

Hokis felsikoltott, hogy megtámadta a macska. :DD Jaa, erős érzelemkitörései vannak néha...

---

Hokis a legrégebbi szeretőm, neki is én. (Négy éve tindereztem ki magamnak.) Valahogy különösen klappolunk testileg meg stílusban. Vele nem kell nyünyükézni, meg udvariasan csacsogni kettő között, nem akar gizdulgatva ego-villantani, nem untat a munkájával/sportjával, nem játssza meg az eszét. Jaj, mekkorákat röhögünk, vele merek csipkelődni, mert egy még viccesebbet kapok vissza. Á, de szórakoztató pasi!

A lesz*romságból is sokat lehet tőle tanulni és teljesen igaza van. Amibe kell, odateszi magát, szépívű karrier, a többin nem idegeskedik. (És imádja a fenekemet, meg izélni velem, na.)

---

Kifogások: Szüleim a kifogások generációja. Mármint nem a koruk miatt, hanem ez a korosztály ilyen. Teljesen beleragadnak abba, hogy miért NEM lehet valamit megcsinálni. Tehát felsorolják az ellenérveket, majd ezzel lebeszélik magukat, ahelyett, hogy nekivágnának, felkészülvén a várható akadályokra. (Tegyük hozzá, hogy így is nagyon vagány nyugdíjasoknak számítanak!)

Rém idegesítő, amikor engem akarnak lebeszélni ugyanígy. Mintha egyébként 40+-ként nem tudnék mérlegelni.

Én meg mostanában elég lezser vagyok a régi önmagamhoz képest, lényegtelen dolgokban ahogy lesz, úgy jó lesz. Nem vagyok hajlandó felesleges energiákat feccölni az agyalásba, élvezem, ami jön... :)

Holnap négy kollégát viszek önkéntes dolgozni, az egyetlen izgalmam, hogy legyen mosdó menzesz első napján... :D

Apukám felhívta a figyelmemet, hogy a macska terjeszthet betegséget, ami veszélyes a terhes nőkre.

(Tudtam. Ő valszeg nem tudja, hogy nem akarok teherbe esni.)

---

Macska felismeri a lépteimet (meg Anyuét és Kócosét is). Este felértem a lépcsőn, ajtón át hallom, hogy dobog valahol, majd tompa de hangos puffanás, nyekergett kicsit, mire nyitom az ajtót, már a küszöbön szédelgett dezorientáltan. Valszeg a szekrény tetején pihent, és izgalmában kapkodva-futva leesett szegénykém. :D Megnyugtattam.

Nem, nem az első ilyen alkalom.

---

Csak akkor ömlött monszunszerű eső, amikor átrohantam a szüleimhez.

Nem, nem mostam autót ezek után.

---

Volt egy pillanat a Skype-ban, amikor éreztem, hogy el kell némítanom a mikrofonunkat, és egy olyan replikát mondtam, amin a helyben lévők könnyesre röhögték magukat, azóta is emlegetik.

Rém unalmas ez a sok Skype, mint most is, a héten még háromszor. Sajnos kihozza a pikírtet belőlem.

---

Voltam éves kötelező dokinál. "Magának nagyon alacsony a vérnyomása."

...és ennyiben maradtunk. Két erős kávé után voltam, nem fogom minden alkalommal ragozni a témát, adottság.

A szemem sokat romlott, a vonal alatt semmit nem láttam a -5,5 és -4,5 szemüvegemmel. Megpróbálok a cégtől kicsikarni egy új szemüveget, mert a vékonyított spéci lencséim kurvextradrágák. A mostanit egyébként is utálom, rém kényelmetlen.

---

SOS szívműtét egy kollégának.

Beszélgessünk a stressz hatásáról negyvenkörüli embereknél?

Rövid távú terveim:

Pihenés.

Ma szüleim is felköszöntenek, ezzel zárul az ünnepségsorozat, amit a cimbik kezdtek a kerti partin.

Aztán késő este elugrom a kocsimosóba, lemosom kívülről, kiporszívózom az ipari porszívóval (a harmadikról otthon nem tudok áramot kivinni az utcára, meg ne is nézze a fél ház a fenekemet közben), ideje szegénynek.

A cégnél jön a "bezzeg neked biztos a helyzeted, nekem nem", olyanoktól, akik már kaptak ajánlatot (én nem). És ez fekrja az agyamat. Általában a neked könnyű kezdetű mondatok fel szokták. (Ja. Akinek gyereke van, annak nehezebb. Akinek sérve és gyereke, még nehezebb. Aki meg kerekesszékes, annak mindentől függetlenül. Attól még egy szimpla tályog is fájhat. Oké, meg fog jönni.)

A héten csak strandpapucsot akarok nézni.

Meg Hokissal, Kócossal találkozni.

Lesz júniusban önkéntes munka ismét.

Meg színház.

Négy napos kreatívos elvonulás, megkíméllek titeket a részletektől.

Kézműves vásárt szeretnék nézni.

Cimbikkel fotónéző bulit tervezünk, annyira szép helyeken jártak mind.

Apukám szülinapi buliját intézzük.

Ennél többre egyáltalán nem is vágyom, akármilyen laposnak is tűnik az életem.