Annyira fonódó a villamos, hogy dél-Budán felszállva Béig mehetnék.
Annyira kicsi a világ, hogy egy rövid útra elugrom Keresztgyerekkel ásványbörzére, meg tesójával, szüleivel ebédelni és rúzsokat válogatni, addig összetalálkozom egy kollégával, egy exexpat kollégával, egy extanácsadónkkal és egy gimis osztálytárssal.
Az oldal most piszkozatokat publikált, szóval bocs a hiányos és slendrián fogalmazásért, vázlat volt...
---
Lepasszolok jó programokat. Is.
Bével barangolást is. A cimbilányok is össze akarnak ülni munka után (ketten dolgozunk :D). Vidám lenne, de nem érzem jól magamat. A doki szerint is nyugi kéne, a hétvége így is pörög majd.
Leráztam jó indokkal Építészhallgatót, kéri, ha meggondolom magamat, azonnal hívjam.
Rámírt egy másik, egy két évvel ezelőtti liezon este hét után, hogy akkor még aznap átjönne, én meg visszaírtam, hogy ez így máskor sem fog bejönni. :D
Egy új csettárs kezdett zsarolásba, hogy hajlandó randizni velem, ha küldök magamról fotókat, pedig írtam, hogy esélytelen. Annyira röhögök a lovon fordítva ülőkön, nem is fárasztottam magamat válasszal. :)
Naponta 5-10 közötti új pasika ír rám, plusz a régiek, ha nem akarok valamit, akkor nem kényszerülök rá.
---
Imádom ezt az időt, felkapom a hiperszellőzős-szélálló-vízálló fukszia csinidzsekimet, fejemre a vékony, rózsaszín új sapimat, zsebrevágom a telefont, pénzt és táska nélkül sétálok a csodás környékemen a metróig.
---
Ma Kócos jön éjjelre, délelőtt a Keresztfiamat viszem ásványokat bámulni, meg a tesójával csacsorászunk egy nagyot. Este fellépést nézek és táncolok is hajnalig.
Remélem, délig ágyban maradok vasárnap…
A jó hír, hogy a hasi MR alapján szuper minden.
Kivéve, hogy a gerincem tropa teljesen. Nyilván érzem, meg fáj, de ennyire durva eredményre nem számítottam.
A rossz hír, hogy mi a franctól még mindig nem tudni, mitől robban szét két hete megint az emésztőrendszerem. Legyengít nagyon.
A doktornőmben ismét felmerült a gluténérzékenység gyanúja. Anno vizsgálgattak, de a tükrözések helyett a diétát választottam, az pár hónapig bevált. Aztán visszatért minden, szóval abbahagytam bő fél év után.
A szédülést betudjuk az új gyógyszernek, amíg koponya MR-em nem lesz, de az ráér.
De komolyan, Nagyinak van igaza. 50 éve nem volt dokinál, ha fáj, Unikum, ha gyulladt, Jéger.
Csereszabatosak.
---
Össze kell írnunk a munkatevékenységeinket és azok hosszát. Namost aki ezt az én pozimban meg tudja csinálni, az egy zseni.
Írjak egy kétszáz pontos listát, ebből valami éves szinten 1x10 perc, valami mindennapos, de 5-5-5-5-5-5-5 percet vesz el, ellenben ha nem csinálom, kirúgnak?
Nyilván azért kell, hogy több munkát csoportosítsanak egy emberhez és leépítsenek többeket. Okosan kéne összefoglalni.
Azaz nem tudom. Kikértem a vezető tanácsadónk véleményét, mert terveznék egy brainstormingot és válogatnom kell a témák közül, hátha erre is van ötlete.
Neszesemmi, nincsen.
De legalább jókat beszélgetek országunk legokosabb embereivel. Ezt élvezem a legjobban a munkám során és azt, hogy ők értelmes emberszámba vesznek.
Meg a napi nagy közös ebédeléseket.
Ma a disznóvágásról, meg a csirkekopasztásról dumáltak, ki mit vállalna be (én meg összeállítottam egy szendvicset, de azt sem ettem meg, mert nagyon fájok).
A végén felhívtam a figyelmet, hogy remek a témaválasztás, az állatok világnapja van. :DDDDD
---
Építészhallgató ismételni akar. Megint egész éjszakásat. Én meg mostanában nem. Untam, és hülyét kapok a sok simogatástól. De tényleg.
Egyetlen asztalos sem tud tavasz előtt egy 2 napos ács-asztalos munkát (kb. 4 db téglalap ráccsal, tök mindegy a pontos mérete, a színe, kb. semmi extra) bevállalni.
Még másodunokatesóm sem.
Ha valaki tud Budapesten, szórjon légyszi meg a számával, akár pofátlanul sokat is kérhet érte.
(Ugyanitt Bének gipszkartonos kerestetik.)
Illetve nagyon gondolkozom azon, hogy pár órát rászánok a minimál szakmai alapokra és megoldom magam.
---
Aki sehol nem tud elhelyezkedni a mai fővárosi munkapiacon (és a tanuló/karrierbe kezdő gyereke kénytelen éjjel dolgozni a családra), az vagy beteg, vagy egy lusta dög, vagy képtelen megférni egy munkahelyen másokkal. Morgok egy anyán, aki munkahiányra hivatkozva támaszkodik a fiúra, az utolsó csepp vérét szívja ki, a sportkarrierje megy fuccsba... Ne válogasson, fogadja el, ha kiadnak neki egy feladatot, végezze el és kap fizut.
Azt elfogadom, hogy egy nagymulti sokszínűségkezelésére nem alkalmas mindenki (jesszus, mennyire durva zsibvásár van itt ma is!), látom nálunk is, az hamar kiesik. Nade egy kávézóba pultosnak átmenetileg is elmehet, tele a net zseniális melókkal. Grrr.
Próbáljuk biztatni magunkat, hogy ha megszűnne a munkahelyünk, kibírjuk, mire kioktatott egy egygyerekes, férje is dolgozó kolléganőm, hogy én könnyen beszélek, de náluk ő a családfenntartó. Csak annyit kérdeztem, hogy én nulla forint bevételből eltartva magamat vehetem-e a témát lazábban.
---
Tegnap némi dilemmám volt. Nagyon durván ment a hasam, ellenben annyira szédültem a vécén, hogy hideg verejtékben, csillagokat látva, ájulásközelben berohantam az ágyba, oda essek, mégse a macskaalomba arccal... De ott meg nem bírtam sokáig a hasgörcsökkel, ki kellett rohannom. Ahol megint fordultam le.
Szédelegtem oda-vissza. :D
---
A cica érezhetett valamit, az ajtónál fekve őrzött.
---
Annyira fontoskodik, de közben egy végtelenül jóérzésű lélek. És reggel dorombolva tud a mellemre kucorodni elégedett kis pofával, amint felkapom a fotelben a cipőmet és rohannék... :D
Az új gyógyszerem leírása szerint a mellékhatás lehet libidónövekedés.
:DDDDDDDD
Annyira bírom ezt az öntörvényű kis állatot. :D
Beképzelt, magabiztos, miközben egy méterre nem távolodik el tőlem, és lehetőleg úgy szemlélődik, hogy valaki vádlijára tekeri a farkincáját, nehogy elmozduljunk, amíg ő a másik irányban megles valamit. :D
Néha rájön a bolond tízperc, akkor a zajmentes, békés lakásban támad elő szoprán hörögve az ajtó mögül és megtámad valami csak neki láthatót, vagy egy papírfecnit, és ugrál rá, harcol vele, teljesen dilis.
Jaj, annyit röhögök rajta!
---
Ma megint voltam kontrasztos MR-en, bár CT-nek indult, amiről pár napja elküldtek, de rosszul adta le a biztosítóm, így nem volt egyértelmű, hogy CT vagy MR, ott döntöttek. Plusz százezer a biztosítómnak.
Közben csak két áramszünet volt, szerencsére a gép nem oda van kötve, csak a diszket nem tudták kiírni egy órán át... :D
---
Túlóra, szinte naponta.
Minden céges felmondás átmegy a kezemen, elkezdtem egy felmondás-számlálót vezetni. Ezen röhögünk, fekete humor.
Építészhallgatónak hívtam itt. Nyilván.
Annyira csodás bőre van, elképesztő!
Már most írt, hogy ma ismételne. Reggel ment haza tőlem.
Nekem kicsit sok a simogatás, meg kedvessége, meg a masszázs, ennél én ridegebbtartást szeretek. De nem panaszkodom.
Kicsi a világ, közös ismerősünk most szakított azzal a sráccal, akivel én hoztam össze, erre Építészh. most tért vissza hozzám.
---
Nézem a Suitsot, hát, annyira nem dob fel, főleg az angol jogi szöveg még mindig nehezen emészthető. Meg annál sokkal viccesebb a Good fights, vagy a Billions. Meghan szép benne, meg tetszik a topügyvéd asszisztensnője. Mint exNagyfőnök és én. Csak ők szépek.
---
Régóta szerettem volna olyan sminket, minden Meghan Marklenek van a sorozatban, vagy az esküvőjén. Tudom, nomakeup makeup, de attól az még gyönyörű, rafinált és kidolgozott.
Pénteken bementem a DM-be, ott sminkelt egy lány. Rákérdeztem, hogyan lehet bejutni hozzá: a DM országos roadshowt tart, a honlapjukon bárki jelentkezhet. Találtam egy szimpatikus időpontot, ami a szombati tanfolyam végére esett, így azt otthagytam korábban (úgyis ismerem a technikát, csak a spéci fogásokat akartam eltanulni és a negyedik óra után rohadtul idegesített a sok egymás szavába kiabáló káráló vén tyúk), átrohantam a Nyugatitól az Alleéba, ahol egy kedves sminkes lány annyira gyönyörű sminket készített, hogy elájultam. :D Átbeszéltük, mire kell figyeljek (hehe, Lisa Eldridge videóit kívülről fújom, ezért csak angolul ismertem olyan kifejezéseket, mint a mélyítővonal pl), majd próbálok nem bohócnak kinézni, ha magamnak festem.
Utána bementem a leárazásokhoz és a két harmincas biztonsági őr hangos hűhával reagált le. Ezt bóknak vettem. :D
Van csini fenyőzöld tunikám és átmeneti sapkám, mert pont nem érdekel, ha a külvárosi verebek hülyének néznek, de nagyon fázik reggel a homlokom.
Visszabkvztam a kocsiért, benyomtam egy perecet a volán mögött és lőttem pár csudaszép szelfit magamról.
---
Senki ilyen gyönyörű sminkben nem manikűröz cicakarmokat. Mondjuk levágtam egyet, hagytam, hadd futkározzon. Megint egyet. Elvoltunk fél órát, utána zavartan viselkedett, elvettem a túléléshez szükséges alapképességét, hogy fára mászhasson...
---
Ki kellett engesztelni egy cimbit, mert bántja, hogy túl gyorsak vagyunk a kvízjátékban. Don't ask.
---
Vasárnap reggel meg adtam a xarnak egy hatalmas pofont, ezen röhög mindenki. :D
Nincsen időérzékem és a macsek is elfelejtett ébreszteni, 8:15-kor arra riadtam, hogy 9-re időpontom van a dokihoz, akihez képtelenség bejutni, nekem meg át kell érni az egész városon.
NYOLC perc alatt elkészültem. Nyolc. Pisi, fogmosás, vízivás, haj, étel-ital a cicának, ruha, kabát, táskaösszerakás, visszarohanás a leletekért. Macska döbbenten, lefagyva bámul a nappali közepén. Bevágódtam a kocsiba, hogy lemegyek a metrókörnyékig, rekordidővel, 12 perccel az ébredésem után odaértem. Tizenkettő az ébredéstől!!!! Alapból minimum 1,5 óra, míg kikászálódom az ágyból, ahová kétszer visszafekszem kávézni.
Végigagyaltam, hogy betelefonálok a rendelőbe, várjanak meg, írok a főnöknek, hogy kések.
Szépen bekanyarodok a parkolóba.
Alig 1-2 autó. Gyanús.
Baaaaaaaaaasszameg, nem hétfő van!!!!
:DDDDD
Ott álltam csiniben, szépen feltűzött frizkóval, összekészülve, csak egy nappal korábban.
Felröhögtem, nagyon.
---
Átautóztam a Fresibe macskakajáért, mert kiderült, melyik bivaly-nyúl-szarvas-bárány-marha-kacsa-krillrák-vaddisznó-vadlazac-nemismeremállatos táp a legegészségesebb, vettem cicunak három félét, bevásároltam magamnak kevésbé egészségeseket és hazamentem aludni...
Délután aput elvittem hokimeccsre, amit diákkora óta nagyon szeret és tíz éve velem volt utoljára (nem tudom, miért nem megy a cimbijeivel, igazán nem összeg, egy doboz cigije!). Sztorizott, diákként hogyan buheráltak csövekből Yagi antennát, hogy a csehszlovák adókon befogják a nagy nemzetek hokimeccseit.
Dedikáltattunk neki híres sportolóval, apu teljesen extázisba jött, közös képet is készítettem róluk.
A meccs után kitereltem, mielőtt a székely himnuszra zendítettek az ellenszurkolók, ne dudorássza az anyósülésemen hazafelé az én KDNP-s apám. :D
Konstatáltuk, hogy jóléreztük magunkat. Nagyon aranyos volt. Apám.
---
Hétvégén megtanultam a bírói karjelzéseket, mert sokszor nem tisztán látszik (vagy nem oda nézek), mit fújnak. És élőben nincsen riporteri magyarázat. :D Hasznát vettük, vicces ezeket tudni. (Ismét egy fontos tudás, amit semmire nem használhatok az életben.)
Hazadobtam aput, lezuhanyoztam és már érkezett is az Építészh. (aki szerint a macskám még növésben van, jóval nagyobb lesz), szórakoztatott reggelig. Álmos vagyok.
Éééés végre el is jutottam az orvosig, újabb ezer vizsgálat, illetve elhangzott:
"Íme, papíros bizonyítéka van rá, hogy a nagy hangulatingadozásának orvosi alapja van."
Fasza!
Köszi, kedves pszichiáter, aki anélkül ír fel rohadt erős epilepsziagyógyszert hangulatstabilizálásra, hogy egy kivizsgálásra elküldene.
Szóval szervi oka van, erre másik gyógyszer, illetve egy koponya MR, hogy mi az oka a túltermelésnek.
Hát így lesz egy pszichiátriai tünetből fizikai betegség. Grrrrr.
És a végszó: a műtét is segít lelassítani, de legyek kedves tudatosan lassítani a pörgésemen, mert spirálba kerülök.
Ez nem megy sok-sok éve. A lelkemre kötötte, hogy visszaveszek a tempómból.
Nem is értem. A környezetemben a legtöbb cimbim legalább ekkora pörgéssel tolja, sőőőt, jócskán többel.
Ki kell dolgozni egy tervet.
