A jó hír, hogy a hasi MR alapján szuper minden.
Kivéve, hogy a gerincem tropa teljesen. Nyilván érzem, meg fáj, de ennyire durva eredményre nem számítottam.
A rossz hír, hogy mi a franctól még mindig nem tudni, mitől robban szét két hete megint az emésztőrendszerem. Legyengít nagyon.
A doktornőmben ismét felmerült a gluténérzékenység gyanúja. Anno vizsgálgattak, de a tükrözések helyett a diétát választottam, az pár hónapig bevált. Aztán visszatért minden, szóval abbahagytam bő fél év után.
A szédülést betudjuk az új gyógyszernek, amíg koponya MR-em nem lesz, de az ráér.
De komolyan, Nagyinak van igaza. 50 éve nem volt dokinál, ha fáj, Unikum, ha gyulladt, Jéger.
Csereszabatosak.
---
Össze kell írnunk a munkatevékenységeinket és azok hosszát. Namost aki ezt az én pozimban meg tudja csinálni, az egy zseni.
Írjak egy kétszáz pontos listát, ebből valami éves szinten 1x10 perc, valami mindennapos, de 5-5-5-5-5-5-5 percet vesz el, ellenben ha nem csinálom, kirúgnak?
Nyilván azért kell, hogy több munkát csoportosítsanak egy emberhez és leépítsenek többeket. Okosan kéne összefoglalni.
Azaz nem tudom. Kikértem a vezető tanácsadónk véleményét, mert terveznék egy brainstormingot és válogatnom kell a témák közül, hátha erre is van ötlete.
Neszesemmi, nincsen.
De legalább jókat beszélgetek országunk legokosabb embereivel. Ezt élvezem a legjobban a munkám során és azt, hogy ők értelmes emberszámba vesznek.
Meg a napi nagy közös ebédeléseket.
Ma a disznóvágásról, meg a csirkekopasztásról dumáltak, ki mit vállalna be (én meg összeállítottam egy szendvicset, de azt sem ettem meg, mert nagyon fájok).
A végén felhívtam a figyelmet, hogy remek a témaválasztás, az állatok világnapja van. :DDDDD
---
Építészhallgató ismételni akar. Megint egész éjszakásat. Én meg mostanában nem. Untam, és hülyét kapok a sok simogatástól. De tényleg.
