Tobber életblogja

Véletlenül rálépve bekapcsolta a robotseprűt.

Most fáradhatatlanul sétálgat utána. :D

Takarítás ÉS mozgás pipa.

Esténként órákig bírom nézni, ahogy rajtam alszik, vagy játszunk. Végtelenül megnyugtató.

Tegnap egy nagy papírzacskóval babrált, belerohangált (eldugtam a kedvenc labdáját), aláfutva a hátával tolta, én meg nagyon röhögtem a macskafenekű cirkáló papírzacsi látványán.

Minimális befektetés, maximális szórakozás.

Ez igaz az egész macskatartásra.

Hát biztos én éltem eddig barlangban, de nem tudtam, hogy egy kis puha szőrpamacs ekkora vidámságot és lelki békét tud adni.

Letelt az ideiglenes örökbefogadási szerződésünk, mától hivatalosan is enyém a cica.

<3

És én utálok várni, mennyi érdekesség belefér az életbe, ha mindig történnek a dolgok!

Nem kell life coach, nem akarok komoly életprojektet (a cégnél is utálom most a projektemet, pedig a projekt fogalma, illetve a belátható keretei, ütemezése és behatárolt vége szimpatikus fogalom). Tavaly elúszott a spórolástervem (oké, a nyudíjpénztár, ez-az megvan), idén arról szól a munka, hogy gyűjtök. A szakítás után, november elején összeírtam a középtávú terveket a kis krétatáblámra. Azokból mindent teljesítettem nyolc hónapon belül.

Ismét összeírok célokat év végéig, és egy éves időszakra. Másképp elúszom idővel, pénzzel, gondolatokkal.

Aztán majd lépek a cégtől, amint elviselhetetlen a stressz, a sok ember, a tömegközlekedés. Addig a fő cél a spórolás.

De nem tudom, mi lesz utána. Mire várok.

Gyűlölöm az irodai munkát, de jó vagyok benne, meg az emberekkel is ügyesen bánok, nem is tudom, értek-e máshoz.

Egyszerűen csak kiégtem.

Tizenöt post it az asztalomon tele elintézendő listákkal, inboxban többszáz levél olvasatlanra állítva, időrabló telefonok, hibásnál hibásabb szoftverek napi használatra ránkkényszerítve, kényelmetlen üldögélés, légkondi, neonfény, ajtócsapkodás, zsibongás, száznyi smalltalk naponta.

Spanyolország, vagy itthon, de látni akarom az eget, a madarakat, érezni a napsütést, hallani a gyerekeket a játszótéren.

Tudom, menjek el szabadságra.

Most bevárom Bét, gyorsan vacsizunk, majd 3 óra színház Budán.

Holnap munka előtt doki. A hétvégét kiveszem magamtól.

Próbálom kiismerni a szokásait (meg kicsit befolyásolni).

Egész nap alszik, az tuti, a mindig kint lévő száraztáp, alom érintetlen, a labdái, cipőim a helyükön, nem fut oda, ha érkezem, bár lehet, hogy csak nem kötődik, nemtom.

Érkezéskor megkap egy fél nedvestápot (pici cica, kölyök hám kell rá egy évesen :D), dörgölőzik, majd mellémterül a kanapéra és simogattatja magát. A stressztesztek még folynak, 2-3 órát simán eltűri a kéjenc.

Fájt a derekam, lefeküldtem a parkettára, addig bújt hozzám, míg alám nem került háton, úgyhogy a puha, meleg pocakjára tettem a fejem, úgy pihengettünk.

Este max. a pecás egere izgatja fel, az is tíz percre, elunja. Szívesebben jön utánam, figyeli, miket csinálok, felugrik a bútorára, ha ott várom, hogy kényelmesen vakargassam, kipiszkálja a kezemből a mobilt, hogy simogassam.

Végre rájöttem erre a mindenki által ismert tényre, hogy ha nem turbózom fel, tök csendben elvan éjszaka. Ma már csak egyszer kopogott be. Lövésem sincs, hogyan tud kopogni. :D

Reggel meg játszunk, labdát rugogatunk egymásnak, a lábamra terül fogmosás, kávéfőzés közben, hálás a friss víznek, ételnek, tiszta alomnak, jön-megy velem, harcol a golyókkal. Az ágy szent terület, reggel nyitva a hálóajtó, de nem jön fel, nyugiban tudok visszafeküdve szemöldököt igazítani.

Még csiszolódunk, én szeretném, ha jobban figyelne, ha hívom, ő meg az erkély felé szeretne szökni és tegnap még nem akartam a hámmal sokkolni.

Ennek örömére ma eljöttem otthonról 7:40-kor és 23 óra után mászom haza.

Morzsák, tényleg csak magamnak.

Az autómmal egy év alatt 2 000 km-t mentem. Kettőezret.

Forgalmit hosszabbíttattam. A márkaszervízben ők kérték, hogy hadd ne eresszék le az aranysárga érintetlen olajat feleslegesen. És hogy a fék be volt ragadva, annyira nem mozgattam ki.

---

Környezetbarát vagyok, és rosszul vagyok azoktól az autóval járó kollégáktól, akik 1. rinyálnak, hogy milyen rossz dugóban állni (mert metrón naponta kétszer vizes bugyiig izzadni, idegen táskákat veséből/ánuszból kitologatni nyilván nem. Miért is nem járnak akkor tömegközlekedve? Bubi állomás van előttünk, metrómegálló mellett vagyunk, a vonatok ide 10 percre állnak meg) 2. ők környezetbarátak, mert az autó akár 40 km-t is megy árammal. Negyvenet. A legtöbb a cégtől min. 60 km-re él ÉS mindig bejár. Élhetne a városban. 3. Okoskodnak, hogy nem kérnek nejlont a boltokban, max. papírzacsit. Szóval még sosem áztak el egy záporban úgy, hogy a staneclis kifli szottyosra ázott, vagy a papírzacskó alján megállt a víz és átáztatva a járdán landolt a teljes bevásárlásuk. 4. Ha a boltban nem kér nejlont, akkor mibe teszi a szemetét? Egy jóval vastagabb anyagú, nagyobb "holtterű" szemeteszsákba? Én meg a vékony anyagú, kis füllel összecsomózható tescos vékonyba. 5. A papírzacskó miatt fákat vágnak ki/újrafeldolgozzák, ami ipari szennyezés, oda-visszafuvarozás, ez is környezetkárosítás, csak mondom. 6. PET-palack, TETRAPAK, csapvízzel töltött vízautomata. Én egyiket sem. De az autós kollégáim bármit ki tudnak magyarázni önigazolásnak, nálunk ők külön kaszt.

---

Nem értettem, a mexikói hmmm ismerőseim miért posztolgatnak olyat, amiben az AMLO szerepel. Gondoltam, valami OMG-LOL rövidítés, még a szavakat sem értem spanyolul, nem terhelem az agyamat. Aztán Simót olvasgatva esett le, hogy ő a következő mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador.

Gáz vagyok.

---

Persze arról mindent tudok, hogyan kell hámot rakni cicára. Végtelenül kíváncsi, így a szemem láttára mászott ki a korláton kívüli peremre a teraszon, a sarokról kilógatta magát, mert a szomszéd kertben kiszúrt egy nagy macskát. Ha ott a mészkövön megcsúszik, zuhan három emeletet mit mondok az állatmenhelynek. Eséllyel a bokrokra a kertünkben, dehát azért mégis. Visszacsalogatni nem bírtam, végül felnézett a tetőre, hogy oda kimászna, és akkor elkaptam és becipeltem.

Szóval ezentúl vagy nem jön ki velem, ami sztem kicseszés, vagy leesik, ha ilyen bénácska, vagy kap egy vékonyka pórázt, aminek hosszú a szára, és akkor szimatolgathat körbe, vagy rögzíthetem a kerti bútorhoz, akkor lófrálhat a párkányon, a virágok közt, ülhet a kanapén az ölemben, vagy behúzódhat az árnyékba. De az nonszensz, hogy a teraszomat ne tudjam használni, mert féltem.

Támadna madárra is, mert az ablak előtt provokálja minden nap egy szépséges házi rozsdafarkú, berreg és harapdál a cica felé. Ő meg biztonságban érzi magát az ablak túloldalán.

Mondjuk nagyot koppanhat, mert a cica reggel is kijött velem virágot locsolni. :D

Annyira megnevettet, ahogy komolyan tud venni egy papírgalacsint! Ramboként rohangál a lakásban, ellöki, átugorja, letámadja, birkózik vele, majd berohan vele a kanapé alá, aztán pánikolva kifut alóla és visszalopózik laposkúszásban, hogy megfigyelje.

Hangosan kacagok rajta! :D

Szombaton lementünk (most épp családi) kerti partizni/babázni a Velencei-tóhoz. Én vittem a szüleimet, akik külön-külön is komoly Muppet-showt művelnek, de együtt rálicitálnak egymásra.

Főleg, hogy valami karambol miatt dugó volt az M7-esen. Minden szombat délelőtt ez van. Ki kell várni, aztán majd megindul. A dugófigyelőm így is 42 percre kalkulálta az érkezést Érdtől, szerintem nem rossz.

Erre apám mellettem dühöngött, hogy ő még sosem került dugóba itt (nyilván, kedd délben megy le a telekre, nem hétvégén), hülyék a kamionosok, a motorosok, meg a leállósávban elhajtók és nehogy beengedjek bárkit a felhajtósávról (de!), Anyu percenként frissítette az Útinformot(!!!!), hogy hőböröghessen, hány órakor volt a baleset, hány autó ment össze, mi a helyzet, ami semennyire nem lendítette előre a dugót, én meg csak üldögéltem ablakon kikönyökölve és élveztem a napsütést, a szellőt, meg hogy összevigyorgunk a szomszéd autósokkal: ez van.

És 40 perc alatt tényleg leértünk. Nem tudnak már kimozdítani a lelki egyensúlyomból...

A kapuban várt egyik unokatesóm a kétévessel, nagyon elérzékenyültem, mi vártuk itt a szülőket péntek délutánonként nagymamáék előtt, nagypapával az árokparton hülyéskedve. Negyven éve.

Kimondani is durva, mennyire régen volt.

Egyedül akartam kicsit kószálni a tó körül, felmenni az új kilátóba, enni egy túrógombócot a Halászcsárdában, inni egy kávét a kilátós teraszon, autókázni a nádasnál, de így szülőket kellett Pestre dobni, merthogy kezdődik a meccs.

Mindegy, megyek máskor.

Pedig a nyugdíjas diplomata rokonbácsi (84) annyira vicceseket sztorizott a kiküldetéseiről, a kubai nagykövetséges, rumivós történetein nagyon röhögtünk. Bírom a pasit, sztem élénkebb szellemileg, mint én. :D

Vasárnap meg összekaptam a külsőmet, meg éjjelre átjött Kócos, akibe szerelmes a cica, pontosabban a cipőjébe, azon fetrengett (a srácnak egy 30 kg-os kutyája van, azt érezhette?).

Olyan szép reggeli látvány egy fiatal, kockahasú férfi a nappalimban, amint körbeudvarolja a szép cica...

Elrohantam endokrinológiára munka előtt, mert az éves vizsgálaton a doki kitalálta, hogy gond lehet a pajzsmirigyemmel, nézessem meg. Felírtak kb. 20 összetevős vérvételt, terheléseseket, UH-t. Ezt állja a céges biztosításom, a mammográfiát, amit a nőgyógyász írt fel, azt nem. Még böngészem a szerződést, szerintem benne van a csomagban.

A hangulatjavítóról azonnal le akar állítani a doktornő, hát most melyik orvosnak higgyek? Inkább szeretnék neki.