Próbálom kiismerni a szokásait (meg kicsit befolyásolni).
Egész nap alszik, az tuti, a mindig kint lévő száraztáp, alom érintetlen, a labdái, cipőim a helyükön, nem fut oda, ha érkezem, bár lehet, hogy csak nem kötődik, nemtom.
Érkezéskor megkap egy fél nedvestápot (pici cica, kölyök hám kell rá egy évesen :D), dörgölőzik, majd mellémterül a kanapéra és simogattatja magát. A stressztesztek még folynak, 2-3 órát simán eltűri a kéjenc.
Fájt a derekam, lefeküldtem a parkettára, addig bújt hozzám, míg alám nem került háton, úgyhogy a puha, meleg pocakjára tettem a fejem, úgy pihengettünk.
Este max. a pecás egere izgatja fel, az is tíz percre, elunja. Szívesebben jön utánam, figyeli, miket csinálok, felugrik a bútorára, ha ott várom, hogy kényelmesen vakargassam, kipiszkálja a kezemből a mobilt, hogy simogassam.
Végre rájöttem erre a mindenki által ismert tényre, hogy ha nem turbózom fel, tök csendben elvan éjszaka. Ma már csak egyszer kopogott be. Lövésem sincs, hogyan tud kopogni. :D
Reggel meg játszunk, labdát rugogatunk egymásnak, a lábamra terül fogmosás, kávéfőzés közben, hálás a friss víznek, ételnek, tiszta alomnak, jön-megy velem, harcol a golyókkal. Az ágy szent terület, reggel nyitva a hálóajtó, de nem jön fel, nyugiban tudok visszafeküdve szemöldököt igazítani.
Még csiszolódunk, én szeretném, ha jobban figyelne, ha hívom, ő meg az erkély felé szeretne szökni és tegnap még nem akartam a hámmal sokkolni.
Ennek örömére ma eljöttem otthonról 7:40-kor és 23 óra után mászom haza.
