Tobber életblogja

...spurizol, hogy 8:57-kor elsőként állhass be az autómosóba, és kiderül, hogy az nyolctól van nyitva.

Aki a fővárosra azt mondja, hogy nincsenek kedves emberek, az csacsogjon az Orsay eladófiúval, hogyan szereti a habfürdőt, engedjen maga elé egy 90+ bácsit a nagybevásárlásnál, és kacérkodjanak kicsit, hol randizzunk, a dm kártyacserénél (a kikommunikálásával a dm durván vesztett a renoméjából, és f.ngja nincs senkinek, milyen ir.számon lakott százezer éve, hajrá rossmann!), de a hostess nőcivel megbeszéltük, hogy fix pasi nélkül boldogabb. :) Hogy a zöldségesemet, akinél hitelem van, ne is említsük...

Ma már dumcsiztam a csuda napsütésben a beteg kolléganővel (milyen megbélyegző már a testi állapota alapján jelzőzni!), meg a kisfiát is lehozta.

Átvettem a rendelt chino nadrágomat a plázában.

Csináltatok egy I'm a virgin feliratú trikót, mert fasza humorom van viccesnek találom magamon.

Amíg elkészül, kávézom egyet a Tchiboban.

Délre hazaérek. És alszom, mert reggel hétkor nem volt kellemes az útfelbontó betontörő hangja a ház előtt.

Mesélem Kolleginának, hogy szerdán munka után elrohantam a beteg lánnyal találkozni, majd lakógyűlésre, majd táncolni, meg cseteltem spanyolul és a trollcsoportban szétszedük egymást Jóképűújkollégával, csak úgy viccből.

Lenézően visszaszól: mennyire ráérnek az emberek a facebookon szórakozni!

Hm.

Ő ötre hazaér, a gyerekek nincsenek otthon, kutyázik, majd órákig tévét néz. Reggel meg facebookozik.

Szerintem trollkodva nevetni szórakoztatóbb.

---

Tegnap egy okos cukiság szórakoztatott egész este, jajj, de gyönyörű ízlésem van! :)

---

Megkaptam egy összcéges új projekt operatív támogató pozíciót. Felkértek, mert az úgy jobban hangzik.

Persze ingyen kell végeznem 3 évig és a jelenlegi munkáim mellett(!). Jó arcot vágtam hozzá.

Vs: a pedagógusok most is rinyálnak. Miért engem találnak be?
Egyszerűen ledöbbenek, mennyire sajnáltatják magukat, amikor az ismerősi körben hátőőő nem dolgozzák túl magukat.
Vagy igen, de annál mások jóval többet robotolnak. Nyáron is. Sokan hétvégén is.
És az idióta felnőttekkel szemben nincsen fegyelmezési vagy büntetési módszer, tűrni kell jó arcot vágva...

Na mindegy, csak ne jönnének állandóan azzal, hogy miért nem pénteken délután sütögetünk vidéken. Meg hogy "mik a tervek a nyárra" (munka?). Meg szerdánként már ráérnek déltől, de megértik, hogy dolgozunk, lehet négykor(!!) is a belvárosban az akármi. Meg hogy milyen szerencse, hogy vége az évnek, mert ilyen hőségben képtelenség dolgozni.
A nemtanárok szerencsésebb fele persze légkondiban teszi, de akkor is felkel 6:10-kor, sminkel, ruhát vasal, hajat izél, csiniben leizzad a metrón, utcán, szétstresszeli magát minden határidőn késő estig, amíg ők hosszú hetekig pihennek. Mi is szívesebben kelnénk nyolckor, sétálnánk a Balatonnál, napoznánk, intéznénk az ügyeinket, kávéznánk a cimbikkel. A mi idegeinkre is ráfér.
Néha csak napi 5-6 órát dolgoznak. Vagy annyit sem. Könnyen vállalhatnak másodállást.
Ja, minden munkakörben vannak pótfeladatok, nehézségek, meg emberi drámák és stresszhegyek. De nagyon sokaktól hallom vissza, mennyire sajnáltatják magukat a tanítók, tanárok... Egyedül a fizetésükért tudom sajnálni őket, az tényleg szívás.
Fuh, nagyon bosszant a téma, bocs, ha sokat dolgozó pedagógust megsértettem.

---

A burkoló, közös képviselőnk cimbije nagyjából ötszörös árat adott, mint az reális a piacon, úgyhogy nem őt választom. Fityfirity bácsi úgyegyébként ért ehhez...

---

Hétvége előrejelzés:

Ma kis kócos, holnap még mensi, szal fél nap rendrakás, meg a beteg csajhoz átviszem, amit titokban rendeltem férjének ajándékot (mármint nem én ajándékozom meg a férjét titokban), aztán vasárnap a kis okos szépség, és mindenki más Hokison kívül lerázva.

Bejelentkeztem éves foglalkozás eü vizsgálatra (konkrétan elküldtem magamat, mert az én feladatom a cégnél), nőgyogyi kontrollra, új útlevelet igényelni, mert szeretem az útleveleket, meg néhány reptéren két órákat lehet nyerni vele, lejár a forgalmim is. Lesz még a közeljövőben egy szürreális délutáni előadás, egy szürreális esti előadás, Bével színház, spanyolok (meg egy szintugró vizsga, de az nekem megvan, ugye), családi ünneplés, két cimborás kerti parti és jó lenne nyaralni menni.

2005-ben kezdtem el írni a freeblogon.

Ha egy időutazó elmesélte volna a 2018-as életem, körbenevetem. És kicsit irigykedtem volna, milyen jó is lehet az.

Lassan 42 éves leszek. Úgy érzem, jó úton.

Minden vágyam a szabadság volt. Nem az anarchista fajta, szeretek dolgozni járni, tanulni, szeretem a szabályokat, a KRESz-t, pontosan fizetem a számláimat és allergiagyógyszert is beveszek színház előtt, hogy ne köhögjek a kosztól.

Gyerekkoromban akkor voltam jó, ha nem zavartam a felnőtteket. Nem lehettek saját érzéseim. Vágyaim. Terveim. Fájdalmaim. Én azt nem tudhatom, majd eldöntik a fejem fölött, mit szeretnék, mit érzek. Valójában még felnőtt koromban is megkérdőjelezik a tetteimet.

Arra vágytam, hogy a szüleim elfogadják, nem vagyok hülye, nem szólhatnak bele a döntéseimbe.

Arra vágytam, hogy kialakítsak egy egzisztenciát, legyenek döntési lehetőségeim.

Arra vágytam, hogy ne függjek más véleményétől. Hát pár éve pont lexarom, ki mit gondol rólam. Azóta a környezetem is elfogadó lett velem.

Arra vágytam, hogy ne legyek kiszolgáltatva senkinek. És igen, én az anyaságot, és főleg a GyED-es létet annak tartom. Nem is a gyerektől függést, mert az egyértelmű, hanem a társtól, férjtől függést kerülöm.

Arra vágytam, hogy szinte csak azzal kelljen foglalkoznom, ami felhőtlen örömöt ad. (Ezt a gyerekvállalástól függetlenül írom, azt hatalmas kalandnak és csodásnak látom, csak én nem szeretnék.)

Arra vágytam, hogy olyan emberek vegyenek körül, akiket nem zavarnak a kötődési problémáim.

Sikerült.

Ami nem megy 13 éve, az a fogyás a monogámia. Ezzel harcoltam, megadtam magamat.

Független vagyok.

Nem könnyű menet, sok a kihívás.

Talán most érzem leginkább, hogy az elmúlt évek történései és cselekvései mind a szabadság irányába tereltek.

Még meg sem fogalmaztam, a lelkem már tudta.

Hétfőn behoztam hat "meghirdetett" ruhadarabot a csoporttársnőnek, amiket kiválogatott a netes albumomból. Négy tökéletes rá és gyönyörű benne, megtartotta. Kávéztunk, meg ugye voltam spanyolon is, ami nagyon vicces.
Lassan vége. Nem tudom, mi lesz a jövőben, újabb tanfolyamnak van-e értelme, vagy elfelejtődik, majd meglátom. Addig a mexikóival csetelek minden nap, megdicsér, hogy milyen jól értem. A marihuána legalizációjáról csetelgettünk, bár engem aztán nem érint a téma, de a bűnözést csökkentené és amíg nem közveszélyes, mindenki csináljon, amit akar.

Egyik szeretőm anyja nagy füves. :D

Kedden tökigáztam, Müzli sárga blézerét átjátszottam csoporttársnak, bocsi!!!, este tovább pakoltam.

A tegnap hajtós volt. Munka, beugrott a blézerért a nőci, aztán a fiaink küldtek a beteg kolléganőnek pár izét, amiről ránézésre és elmondva sem tudtam meg, mi lehet, valami mérnökizé. Összefutottunk pár percre, meg a kamasz lányával is, aki cuki édes nagykamasz, bírom a kis magabiztos humorukat. :)

Szemét dolog, hogy többen azért nem hívják fel, mert mit mondjanak neki ilyen helyzetben. Mondjuk megkérdik, hogy van? Vagy elmesélik, mi van bent? Vagy csak hagyják, hadd beszéljen bármiről, végre nem orvosokkal kell találkozzon? Így is olyan kiszolgálatott és elesett. Áh!

Aztán elrohantam lakógyűlésre, ahol a három tetőtéri, Szomi, a szomszédlány meg én pikírten bólogattunk, mindent megteszünk, meg nyitottak vagyunk, de a csak egy földszinti által használt kertrészben (ami közös, csak bunkóság lenen az ő terasza előtt piknikezni, vagy ilyesmi) cseréljük ki a cserjéket, mert szebbek lennének a tuják. Szerintem meg ültessünk 10 éves nyárfákat a teraszom elé, hogy a harmadikon is lássam, vegyen pár cseréppel 3-4 000 forintért, mint mindenki más. Luxusházban élünk, az ő kecója kb. 45-50 milliós lehet, talán belefér.

Áznak az erkélyektől, ezért teraszonként 40 000 Ft-ot kiosztunk, hogy a fugákat kikaparják(!) a járólapok közül, és újraszilózzák. Hát azt itt garantálom, hogy egy 13 éve épült, még mozgó háznál, egy olyan környéken, ami ingoványos és 50 éve még mocsaras termőföld volt, nomeg ráesik eső, hólé fagy bele, tuti újrareped egy év alatt.

Jelentkeztem, hogy én kérném a burkoló számát, már úgyis felmérte a terepet, én inkább veszek új járólapokat, ő meg rakja le egy komolyabb vízzáró anyagra. Ne kapargassanak már évente! (Akkor már átviheti az áramot a külső kőfalhoz, lenne ott konnektor és talán egy lámpa.)

Szüleim hívtak, hogy jönnek Pécsről (fogalmam sincs, mikor és hogyan kerültek oda), mit kérek szülinapomra.

Hát a járólapokat.

Még egy gond kipipálva.

Lassan kész lesz a kis kecó, csak valakinek rendet kéne tennie, az nagyon lassan megy.

Ezután elrohantam a cimbikkel két órát néptáncolni, mert ott ezer éve nem jártunk, aztán Té mesélt olyan sztorikat, hogy én aztán nem vagyok prűd, sokmindent csináltam, vagy legalább láttam, ami átlagnépnek megbotránkoztató, de ettől még nekem is felfordult a gyomrom. :D

Aztán Kismacska gyomorront, úgyhogy éjjel már nem ugrottam be érte, hanem hazamentem álmosan.

Fotós, a pasika, aki a szakítás után kavart velem, jelentkezett. (Alapszabály: mindig mindenki visszajelentkezik.)

Hogy találkozhatnánk, mert mélyen érintette, amikről beszélgettünk (állati kedves vagyok depressziósan is, csak épp a halál és a minden rossz témákat sűrűbben előhozom).

És hogy ő most látta Judós3-t Szentendrén. Jaj, de jó, én is járok arra, remélem, egy nővel andalgott. Ja nem, a Fotós szerint barátokkal és a tesójával volt.

Izé, az is fura, ha egy társaságban az utcán felismeri az én exemet, amikor velem fél éve kavart, de hogyan tudja, hogy mellette a tesója van... na az bizarr.

Egyébként Judós3 továbbra sem dolgozik, jönnek az infók ismerősök ismerőseitől, egy ideig három, majd kettő, majd nulla teremben hirdette magát, TCsV és Műegyetemista, a két fix (és stabil anyagi hátterű) edzettje már otthagyta. Pár hete az unokatesójának dolgozott kb. ugyanazt, mint amikor elhagyott, heti 20 órában, azóta már azt sem. Most modellkedni kezd ismét.

Végülis 23 évesen minek teperjen. Ja. Nem.

...hogy a szépséges és gazdag celebfiú meg Judós3 egy sportcsoportba jártak, ismerik egymást. (És Judós3 utálta.)

Tegnap előbbi át akart jönni, de max. hétvégén, és jó lenne, ha ez titokban maradna.

Annyira jól szórakozom, amikor tinik által körberajongott popzenészek, sportolók a milfekre buknak helyettük. :D

Kicsit félek, megint erősek a hullámzások. Nagyon jó és nagyon rossz kedvem van váratlan váltásokkal.

Most épp szétcinkeljük egymást Csiniújkollégával egy trollfórumon és mindenki előtt évigyorogva bemutatok egy középső ujjat nagyon röhögünk, ha találkozunk az open spaceben.

Mondjuk hétvégén meg full sírtam, hogy senki nem szeret, akiket én igen, mert egy kivert kutya vagyok, aki alig várna pár jó szót, de sosem kap, szóval átlagban jó vagyok. :(

Szerintem én a végtelenségig kihasználható vagyok, néha köszönet sincs.

De az, hogy egy kézműves ismerősnek felajánlok egy fél köbméter filcanyagot (drága), örömmel fogadja: vigyem ki hozzá a külváros legvégébe. Javasoltam, hogy a városban fussunk össze (bakker, én adom), az a válasza, hogy úgyis kocsival mennék!

Na 1. Kocsival csak este vagy hétvégén járok, akkor meg van jobb dolgom, 2. Tőlem 40 perc kocsival (Judós3 oda járt edzeni néha, tudom), tehát szánjak rá min. 1,5 órát, némi benzint, 3. Ez egy gesztus, nem kell elfogadni, nehogymár még ki is vigyem a fenébe!

Hát megdöbbentő, mit képzelnek emberek.

Erről jut eszembe.

A hétvégén egy szépséges fiú követelte, hogy menjek át hozzá, tegyem át minden programomat, mert ő akar és neki nem szoktak nemet mondani. :D Hát, nem volt dolgom és gyönyörű, de valahogy nem győzött meg. :)))

Kicsit hisztizett, elbúcsúztam, letiltottam.

Egy másik viszont ijesztő volt, már korábban letiltottam, mert erőszakosan nyomult és kértem, álljon le, de egyre durvábban irogatott. Meg fura képeket küldött, meg éjfélkor be akart rángatni a városba, hogy vigyem haza, mert baja lesz. Mi? Hát az anyja kiakad. Jó.

Szal tiltottam, mire megtalált instán, litániát írt. Semmire nem válaszoltam, jött az erőszakossággal, találkoznunk KELL, mert ő nagyon akar engem(!). Nem írtam, erre annyit látok, írt, hogy akkor ő elindul és átjön! Bammeg.

Válaszoltam, hogy visszaköltözött az exem, bocsi. Majd letiltottam. Volt már ilyen pszichopatám, aki csak a saját ösztöne után ment, nem érdekelte, hogy nem akarom, vagy k.rvára ijesztő.

Hát van ilyen is.

Meg híres bulvárszereplő, de jó lenne, ha nem kerülnék blikk címlapra.

Meg Műegyetemista irogat. Anno egy évig szeretőm volt. Majd Judós3-mal éltem, amikor első edzettjeként járni kezdett hozzá. Rém bizarr volt a két széparcút együtt látni.

A szakítás után irogatott, most konkrétan azt, hogy már nem jár edzeni hozzá. De hozzám visszajárna izélgetni.

Hát, felröhögtem magamban.

Nem.

Mindenfelől azt tancsolják, kezdjek el programozást tanulni.

Hát, nem is tudom. Matekból még a szigorlatom is egész jól sikerült, ergo talán van logikai készségem, illetve 27 (:D ) évvel ezelőtt tanultam basic-ben programozni, a két éves anyagot letudtam egy év alatt.
Annyira untam magamat a többiek lassúságán, hogy engedélyt kaptam a második évet is letudni egy igazán könnyű vizsgaprogrammal.

27 éve. Ehhe.

Dolgoztam szoftverfejlesztő cégnél mancikaként, ott a fiúk megtanítottak, hogy ha hibára fut, mit hogyan kell átírjak a programban, dehát azt egy okosabb csimpánz is meg tudta volna csinálni.

Naszóval esélyes, hogy menne, esélyes, hogy élvezném is (biztosan), de egy tulajdonságom nincs meg hozzá: nem vagyok elég precíz. Asszem. A cégem szerint az vagyok, de csak nem ismernek.

Hétvégén jól elvoltam a plafonom pityeregve nézegetésével, meg eltűntettem pár zsákot és produkáltam hat másikat.

Felsikáltam a teraszomat ismét, kiborítottam a nagy szekrényemet, elkezdtem a többit is, ezer éve porfogó könyveket és kreatív bisz-baszokat osztogatok el, vagy adományozok. Van a szomszédban egy könyvesszekrény az utcán, ahová lehet betenni könyveket és bárki elviheti, de állítólag a hajléktalanok kipakolják az egészet és eladják. Persze, így is segít valakin, de én azt szeretném, ha kedves nénik-bácsik olvasgatnák, akiknek nincsen pénze ezekre a méregdrága könyvekre. Majd beszélek az egyik nyugdíjasotthonnal, hátha örülnének.

Szombaton pakolás közepén belehasított a hasamba, leizzadtam és nagyon elszédültem. Reméltem, hogy csak a szokásos hasmenés, de megjött. 23 napra, ez már kezd rém idegesítővé válni.

Gyenge vagyok tőle, meg xarul, meg le kellett mondanom Hokist (akinek kitaláltam valami izgit, na mindegy), meg egy kedves srácot sajna.

Anyu nem vette észre, hogy szerdától hétfő reggelig hangomat nem hallja, irogatta, hogy mi történik velük. Ma már megcsörgetett, felvettem, beszélgettünk semmiségekről.

Aztán írt(!!), hogy akkor mi legyen a wellnessel, én meg válaszoltam, hogy legyen tűzhely, válassza ki.

Jó -írta válaszul. Végtelenül fura.

Aztán megkérdezte, én mit kérek szülinapomra, de februárban szoktak a legjobb ötleteim lenni, elfelejtem ilyenkorra. Passz. Nem kell semmi. A tárgyakat épp dobálom ki tucatszámra, utazni minek, élményt fizetek magamnak, ha akarok, a háztartási eszközeim működnek, passz.