Szerintem én a végtelenségig kihasználható vagyok, néha köszönet sincs.
De az, hogy egy kézműves ismerősnek felajánlok egy fél köbméter filcanyagot (drága), örömmel fogadja: vigyem ki hozzá a külváros legvégébe. Javasoltam, hogy a városban fussunk össze (bakker, én adom), az a válasza, hogy úgyis kocsival mennék!
Na 1. Kocsival csak este vagy hétvégén járok, akkor meg van jobb dolgom, 2. Tőlem 40 perc kocsival (Judós3 oda járt edzeni néha, tudom), tehát szánjak rá min. 1,5 órát, némi benzint, 3. Ez egy gesztus, nem kell elfogadni, nehogymár még ki is vigyem a fenébe!
Hát megdöbbentő, mit képzelnek emberek.
Erről jut eszembe.
A hétvégén egy szépséges fiú követelte, hogy menjek át hozzá, tegyem át minden programomat, mert ő akar és neki nem szoktak nemet mondani. :D Hát, nem volt dolgom és gyönyörű, de valahogy nem győzött meg. :)))
Kicsit hisztizett, elbúcsúztam, letiltottam.
Egy másik viszont ijesztő volt, már korábban letiltottam, mert erőszakosan nyomult és kértem, álljon le, de egyre durvábban irogatott. Meg fura képeket küldött, meg éjfélkor be akart rángatni a városba, hogy vigyem haza, mert baja lesz. Mi? Hát az anyja kiakad. Jó.
Szal tiltottam, mire megtalált instán, litániát írt. Semmire nem válaszoltam, jött az erőszakossággal, találkoznunk KELL, mert ő nagyon akar engem(!). Nem írtam, erre annyit látok, írt, hogy akkor ő elindul és átjön! Bammeg.
Válaszoltam, hogy visszaköltözött az exem, bocsi. Majd letiltottam. Volt már ilyen pszichopatám, aki csak a saját ösztöne után ment, nem érdekelte, hogy nem akarom, vagy k.rvára ijesztő.
Hát van ilyen is.
Meg híres bulvárszereplő, de jó lenne, ha nem kerülnék blikk címlapra.
Meg Műegyetemista irogat. Anno egy évig szeretőm volt. Majd Judós3-mal éltem, amikor első edzettjeként járni kezdett hozzá. Rém bizarr volt a két széparcút együtt látni.
A szakítás után irogatott, most konkrétan azt, hogy már nem jár edzeni hozzá. De hozzám visszajárna izélgetni.
Hát, felröhögtem magamban.
Nem.
