Kizárólag a cégnél vagyok számítógép előtt (épp elég a hiperszuper legújabb szoftvereink dömpingjéből, pláne azok állandó hibáiból!). A tinder PC platformját óvatosan, de használom bent.
A Viber miért nem képes egy letöltés nélküli oldalt készíteni? Egy hivalati állásfoglalást nem lehet letölteni automatikus jelentés nélkül, ezt pláne. Annyira gagyi cég. Mármint ők.
Ma újabb fél órát voltam telefonban az IT-nkkal, távoli eléréssel. A második szintű megoldócsoport sem találta a megoldást a gondomra (ők mind betanított call centeresek), végre egy informatikuslány kézbevette, 10 perc alatt megoldotta. Jé.
---
Tegnap álldogálok a hokimeccs szünetében a következő kör sörért, a Bé család lemaradt valahol. Előttem egy tök részeg harmincas hosszan bámulja a melleimet.
-Tetszik a mezem, ugye?
Tovább bámulva helyeselt.
---
A hokimeccseken a szurkolótábor igazi kincs. Mindenki nemzeti színekben, felsők, sálak, sapkák, meglett férfiak arcfestéssel, kiskölykök névreszóló mezben. (Illetve Bé decens fehér csipkeblúzban, piros blézerben.)
Hihetetlen hangulat, vidámság, éneklés és taps. A metrómegálló zeng a rigmusoktól. Meg a metrószerelvények is. Nagyon. Békések népség, sok-sok nő és gyerek.
Vadidegenek megszólítják egymást, tegnapelőtt a pasi az utcámban, tegnap egy testnevelés tanárnő szólított le. Életében először járt hokimeccsen, mert a régi tanítványai elhívták, azóta már válogatottak. Imádta, jön máskor is.
Hát ezért is szeretjük a jégkorongot. Meg a sport, a hótamatőr nosztalgia és a kócos, fogatlan kanadaiak miatt.
Egyik kedvenc kolléganőm hívott elmenet, hogy menjek át velük nótázni a szurkolófaluba, de arra már nem maradt energiám.
A mai kazah-brit meccsre bevitt volna Hokis, de korán van és nem is igazán érdekel.
Éjjel még irogatott, hogy mit is csinálok... Hm.
Tulajdonképpen csak annyit akartam írni, hogy imádok Budapesten élni! :D
