HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Pech

2018.04.22. 20:20 :: Tobber

Mondtam, hogy nem az én hétvégém lesz!

Tegnap ott kerestem könyvautomatát, ahol még fel sem szerelték. Átmentem a metróvonal túlvégére.

Dolgozni kellett szombaton.

Szoliban (az arcom már tejcsoki, lent csak bézs) kiégett egy cső.

Fityfirity bá végzett, de kimaradt egy rész és az egyik lámpát lazán tette fel, kontakthibás. Még jön.

Este Bével színház. A III. Richárd jó, Serban, a rendező jó, Alföldi jó, mi baj érhet?

Nos. Az előadás pocsék.

Életünkben talán másodszor lépünk le szünetben, pedig száznyi előadást láttunk már.

A második felvonás közel 2 órás, inkább kihagytuk, elsétáltunk. Pedig ebből lehetett volna mélyenszántó előadás. Hagyományos. Vagy groteszk, hisz Gloster hercege is az, vagy modern, amit szeretünk. Áthallásos. Bármilyen.

De ez gagyi és kommersz.

Kulkával ugyanez a Nemzetiben zseniális volt! Hiányzik.

Kb. 15 évig kerültem a Radnótit Bálint András miatt. De ez sem jobb.

Hát megmarad a Füge, Vádli, Pintér, alternatív színházak, néha Katona.

Az elmúlt évek legjobbja az I. Erzsébet a Szkénében. Viccesen drámaian bizarr.

Ma végre aludtam hétig.

Nagytakarítás, a végére Anyu is átjött, tök cuki.

Kocsival mentem a metróig.

Hát nem kiesett a táskából minden iratom? Persze a VB meccsen vettem észre.

Pánik, telefon Anyunak. Ő lesétált a pótkulccsal a metróig, megtalálta az anyósülésen jóól látható helyen.

De nem működött a pótkulcs, az iratokat nem akarta otthagyni. Úgyhogy megvárt az utcán, amíg odaérek, mennyire édes már!

Ja, és nekem működött a nála lévő kulcs, baakker!

A meccsre 10 000 szurkoló volt kíváncsi. Ki az egyetlen kicsiavilág ismerős, aki szembejött?

Judós3, tavalyi élettársam, akivel lángoló boldogság, majd amint dolgozni kellett, menekült. Elfordította a fejét, én sem mentem oda. Áh, még mindig fáj!

A meccset elvesztettük.

A minimál forgalmú utcámban egy szintén szurkolómezes pasi odaszólt, hogy ma sem sikerült. Kijavítottam, hogy ma nem sikerült és összemosolyogtunk.

Életemben nem ittam ennyi sört, bankkártya hiányában Bé Zséje szállította a szünetekben. Így Anyut haza sem tudtam vinni. :/

És még mindig egy heti pakolnivaló van.

Hát ez nem az én hétvégém.

 

komment

Kommunikáció

2018.04.21. 14:00 :: Tobber

Egy időben már megszabadultam azoktól az emberektől, akik úgy kommunikálnak, hogy:

- Bezzeg ő nálam jobban csinálná, vagy én nála is rosszabbul (és akkor mi van?)

- Bezzeg a férje(!) nálam jobban csinálná, vagy én nála is rosszabbul

- Bezzeg neki/férjének/szomszédjának még rosszabb (érzelmi érvénytelenítés)

- Bezzeg te nem csinálnád ezt-azt (miközben csinálom, csak pont nem kötöm mindenki orrára)

- Bezzeg te unalmas életet élsz, de majd én elmagyarázom, hogyan kell élni (aztán olyan dögunalom szerintem, hogy kardomba dőlnék, ha egy napot azt az életet kéne élnem)

- Bezzeg neki rosszabb (pedig nem), ezért én mondjak le, hogy neki jó legyen (le szoktam, nem fogok hülyékkel vitatkozni)

- Elkezd közhelyekben beszélni/alap angol szavakat magyarázni, mintha síkhülye lennék (és ha megtalálod a benned szunnyadó valódi ént, rátalálsz a párodra. Nem keresem, köszi, nem csak a párkapcsolat okozhat boldogságot. A legjobb egy pszichiáter volt: ha nem is akarok fix párt (de látszott rajta, hogy megőrül, hogy magában kell tartsa, hogy DE AKARJAK), akkor legalább legyen kutyám. Nem tudom, miért. Legyen neki.)

- Akármit elkezdenék mondani, mert mondjuk kérdezte, vagy érdekelte, mizu, azonnal közbevág, hogy a témához kapcsolódóan van néhány szuper sztorija, és egy órával később úgy andalgok el, hogy róla minden felszínes xart tudok, én meg csak el akartam egyet mesélni... (Ennyire unalmasan nem beszélhetek...)

- Felhív, fényezi magát tíz percig, majd alaptalanul megvádol, hogy valamit tuti így-úgy csináltam, majd mire megvédeném magamat (és az én részem csak a védekezésemről szól), már másról pofázik, majd letesszük úgy, hogy fel nem tűnt neki, percek óta csak cinikusan hümmögtem mindenre.

- Neked az a problémád az élettel, hogy... (és elmondja, ami nekem nem probléma, neki lehet, az lenne) ...de majd én tudom a megoldást/menj el terápiára/vegyél félmilliós lélegeztetőgépet. Vagy kutyát, ugye.

Most miééééééért találkozom ezekkel újra? :( Túl udvariasan neveltek, hogy elküldjem ezeket a pixába. :'(

Hogyan kell asszertívan/udvariasan leállítani, vagy lelépni? :(

komment

TNDR

2018.04.21. 13:26 :: Tobber

Most, hogy úgysem tudnék egy pasikát sem felhívni magamhoz, mert nincsen egy szék sem izélni, szépen leépítgettem a portfóliót. Két-hárman vissza akarnak térni, de kizárólag Hokist hagytam meg, Kismacskát, meg a snowboardost, akinek sosem tudom itt a becenevét. Majd ha lesz a többihez kedvem, meglátom. De nincsen.

komment

Tkm tele

2018.04.21. 11:34 :: Tobber

Ma reggel ismét jött Fityfirity bácsi, ismét megígérte, hogy befejezi.

Tkm tele!

Még dolgozom, megpróbálok hamarabb lelépni. Bár otthon meg összehányt zsákok és koszhegy vár a két szobában, a teraszon, nagyon elegem van. Nagyon.

Reméltem, hogy ma már tudok pakolni, takarítani, szelektálni!

Este színház, holnap délután kezdődik a VB, az lesz egy hétig, plusz a hétközbeni két spanyol munka után, és a melegtől zsíros az arcom, lecsúszik a szemüvegem, a hajam is szutyok, de nem tudok ma hajat mosni a bácsi miatt, görcsöl a hasam, a könyvautomatánál (ami tök jó, ismerősnek vettem ott ajándékba) két bölcsészlánnyal hárman próbáltuk kizongorázni, milyen sorrendben kell mit nyomkodni, hogy könyvet adjon, ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

komment

Sok

2018.04.20. 19:25 :: Tobber

A luxus irodaház nagy előnye, hogy az elsőn, a földigérő üvegablakok mögött álló szépinges fiaink sorbaállnak a kirakatban és lelkesen integetnek, amíg átjövök a zebrán.

A gyalogosok meg döbbenten néznek.

Mint kiderült, munkanapon is megtartják szombaton a négy óra spanyolt. Én nem veszek ki szabit ezért megint.

Úgyis hezitáltam, hogy visszalépek egyet, nem akarok nyelvvizsgázni, nyelvészkedni, de gyakorolnám a meglévő tudásomat. Hát ez egy jel volt.

Mély levegő, felhívtam az intézetet, mi a tervem. A péntek munka utáni, egyben négy óra a régi "filmnézegetős" tanárral kemény lenne, de hétfőn-szerdán 2-2 óra az irodánkhoz közel, legutóbbi tanárunkkal belefér, így átirattam magamat.

Fogalmaztam egy hosszú, szívhez szóló levelet az argentínnak, hogy ő is látja, nem megy ez a szint, és imádom a tanítását és szuper zenéket mutatott nekünk, de ő is beláthatja, ez nem az én magasságom.

Hátradőltem, mehetek ebédelni: visszaír, hogy nagyon intelligensnek és jó felfogásúnak talál (a kis kamu). Nagyon megleptem a döntésemmel. Nem szeretné, ha megijednék a subjuntivo múltidőktől, ezért menjek be holnap egy órával korábban, ő leül velem és átdumáljuk, hogy mit nem értek. <3 Imádom a pasit!!! :)

Megírtam neki, hogy konkrétan azt nem értem sokszor, amit beszél. :D Úgyhogy egy sörre bármikor a vendégem és hálás vagyok, de visszalépek egyet.

Nem tervezek középfokúzni, nem érdekelnek a nyelvtani mélységek, beszélni szeretnék, jelenidőben, kijelentő módban változatosan, folyékonyan.

Kb. ez a kapacitásom határa is. Bár értem a kötőmód múltidőit is, nem ez a fő gyengeségem.

Na, kimegyek ebédelni, lezuttyanok másik cég kollégái közé, csak a nevüket tudom. Az egyik rákérdez, min gondolkodtam el, hát a spanyolon. És akkor megnyílt a lány: neki felsőfokúja van, és imádja a nyelvet, és ott senkit nem érdekel, ha nem nyelvészkedem, imádják, ha spanyolul beszélünk hozzájuk. És az argentinokat ő sem érti.

Kiderült, hogy minden nyaralása Dél-Amerikába viszi, hogy fél évet barangolt arrafelé, végtelenül izgalmas dolgokat mesélt a környékről. Én már Bede Panamericana blogjába is szerelmes voltam, azóta követem Miradort, Túrót, Fecundus Balbust, bárkit, aki arra barangol. Hokis is élt ott.

Mik ki nem derülnek egy véletlen kérdésből! :)

komment

Vááá

2018.04.20. 15:11 :: Tobber

Tegnap feldúltan hazaértem, mert Fityfirity bácsi délelőtt bejelentkezett, hogy jön és befejezi, erre hív háromkor, hogy neki nincs olyan fúrófeje, meg fogója, most hazamegy vidékre. Könyörögtem, hogy a kocsival 3 percre lakó apámat várja be, akinél teljes OBI arzenál van, de majd jön szombaton, ne aggódjak. F.szom!

Nem agódom, csak hányás a lakás, kosz és semmit nem találok és nem tudok kekszpartnert felvinni és néha villany nincs, néha a szekrények kinyithatatlanok.

És ilyen kellemes állapotban hazaértem: a régi csapot leszerelte, az újat nem tette fel a mosdóban! Úgyhogy most már kézzel sem tudok áztatni, mosni. Fogat-, szemüveget mosni csak a kádba hajolva (nem igazán tudok hajolni), menzesz mellett hadd ne ecseteljem a kézmosást előtte-utána, hát ez hiányzott még.

Meggyőződésem, hogy gyönyörű lesz, és csodásan dolgozik, dehát ugye a a gyors-olcsó-profi hármasból csak kettő működik. Hát ő nem gyors.

komment

Kicsi a világ 2

2018.04.17. 08:41 :: Tobber

Az aluljáróból lendületesen rohan fel a polgármesterünk. Senki fel nem ismeri, rá sem néznek.

Pár napja még miniszterelnök-jelöltként vigyorgott minden plakátról.

Remélem, a pisiszag nem kerülte el a figyelmét.

---

Reggel a tömegben megállít a hetek óta táppénzen lévő kolléganőm. Mi tudjuk Kolleginával, hogy rákkal diagnosztizálták. Azt nem tudjuk, ő tudja-e, hogy mi tudjuk.

Rákérdeztem, mi a helyzet. Tudjátok. Csak azt nem, beszélhetünk-e róla.

Megölelgettem, fél órát mesélt, elárultam, melyik két kollégánknak volt ugyanez régen és azóta is velünk dolgoznak, felajánlottam, hogy ha gyerekeket kell vinni, vagy neki kell pár jó szó, hívjon fel.

Mi a f.szt kell mondani ilyenkor?

 

komment

Fáradt vagyok

2018.04.16. 14:34 :: Tobber

Mindenem hatalmas zsákokban. Bepakolni sem volt egy élmény, kipakolni majd csak a szükségeseket fogom, a többi, kb. 70% megy szülők, nagynénik, kuka.

A bácsi csak a szabaidejében ér rá, csodásan dolgozik, bevárom. De az idegeim szétcincálva és nem látom az alagút végét! :( PMS-em van, nyomaszt a végtelen kupleráj és mocsok.

Bútorok, cuccok egymás hegyén-hátán, aztán a bácsi az egészet kitette a teraszra, végleg elvesztettem a fonalat, hol van a tamponom, vagy a hajvasalóm. Ja, mindkettő kéne lassan. Reggel esett, remélem, a ráterített fólia megvédi.

Nem tudok leülni sehová, erkélyre sem, már ágyra sem, a kanapémon a fotelom és a cipőim vannak. Eddig legalább egy 80 cm-nyi csíkot szabaddá tudtam tenni az ágyon, annyin aludtam, mellettem ruhahegyekkel, tegnapra megtelt az ágy. Fel-le pakolgatom a dolgokat a földre, majd vissza. Fél órára sem tudtam ledőlni, leülni hétvégén, vagy csak úgy átolvasni a levelezésemet.

Nem tudok mosni egy hete, nincs hol szárítanom, meg úgyis poros lesz.

Ma reggel egy bugyit és egy felsőt akartam kiszabadítani: leszedegettem a koszos maszkolót és a nejlont az egymással szembe(!!!) fordított nagyszekrényről és a komódról, majd eltoltam a kisebbiket, hogy ki tudjam nyitni és kihalásszam a cuccokat.

Fülbevaló az a kettő, amit nem csomagoltam el.

Hajolaj, pakolás esélytelen. Egy kis zacskóban kimentettem egy sampont, tusfürdőt meg borotvát, abból éldegélek.

A kondicuccot a kocsiban tartom, levittem pár tiszta sportruhát, a csomagtartó a gardróbom.

És még előttem áll a nagyszanálás. Soha nincsen vége.

Kíméletlen leszek.

Csomagolok, pakolok, vigyázok a törékenyekre, így is kettétört egy kis növényem, amit naponta babusgattam és végre kezdett széppé válni. :'(

1-1 lámpát hagyunk csak fent, vasárnap estére az is le lett szerelve, a páraelszívó kislámpájával világítok a nappaliban is.

Szombaton feladtam a spanyolt, dühít, mert nem bírok többet kicsikarni magamból, frusztrál az egész. Átnéztem, elméletben(!) az igeragozások nagyját tudom, és hogy mire használjam. Csak a szókincsem és a szövegértésem nulla, meg millió nyelvi fordulatot illene már tudnom.

Erre ma ír a régi imádott tanárnőm, hogy indul új tanfolyama, szívesen látna.

Írtam neki, hogy visszalépnék egyet, nem válaszol. Megj.: Azóta írt, kb. az a szint, ami nekem feküdne (a Soros-egyetemen, mert veszélyesen élek!), viszont a másik suliban van egy élő befizetésem...

Elugrottam Béká konditermébe, felvásároltam a kajákat a recepción, majd sport nélkül eljöttem.

Nem tudok főzni sem, nyilván, bementem egy McDrive-ba, megebédeltem szépen a kocsiban egy szépen virágzó utcácskánkban, aztán felmentem tovább pakolni, tologatni.

Testnevelésiegyetemista végre túlvan a nagyvizsgán, viszont ezerrel dolgozik egyetem mellett. De hajnali egykor, 14 óra munka után átjönne éjszakai járattal. Hááát, totál kialvatlan vagyok, de jöjjön, hajnali kettőre, majd együtt alszunk. Éjfélkor ír, hogy hullafáradt. Oks. Egykor ír, hogy a hazaséta felfrissítette, lezuhanyozik, keres egy éjszakai buszt, meg sétál az utcámban, kettőre átér hozzám. Jeleztem, hogy akkor majd alszunk a 80 cm-en összebújva, és reggel lesz bármi is. Csak hétkor kelés, jön a bácsi!

Dehát ő úgy gondolta, hogy még haza is megy éjszaka tőlem, nem alszik ott. :O

Na jó, ennek már semmi értelmét nem láttam, alig alszom, óránként van valami éjjel is, nem fogom bírni. Tündér volt és megtisztel, hogy ennyi energiát szánna az ügyre, rá akart beszélni, én meg őt arra, hogy pihenje ki magát, maradjon szépen otthon. Maradt.

Erre reggel ír, hogy ha nem tudunk sosem találkozni (vizsgára tanult eddig, meg éjjel dolgozik, míg én nappal), akkor nincs is értelme. Oké. Mindketten kimerültünk, majd megbeszéljük, de most nekem sincs energiám, időm rá. Hajnali kettőkor sem.

Vasárnap reggel apu elvitte a tévét végre. Szerintem hosszú évek óta nem járt nálam. Tök nagy hely marad üres a falon, ki kéne találnom valamit. Az új falszínhez egyébként csodásan megy, amit anno festettem.

Eldobtam Anyut glamournapozni, ő melltartók, én tavaszi felsők, meg a drogéria. 15 000 Ft-ot spóroltam szükséges dolgokon. Alig volt valaki, sőt, kevesebben voltak, mint átlagos napon.

Együtt megebédeltünk, dumcsiztunk, hazadobtam. Jólesett volna végre pihennem valahol, leülni csendben. A kimerültségtől és a csalódástól elszakadt a cérna. Meg kellett állnom, úgy bőgtem. Fáradt vagyok, nagyon-nagyon. Kisírtam magamat a szépséges kertvárosban, aztán lemosattam a kocsit, hogy aztán másnap NEM fa alatt parkolva ismét úgy nézzen ki, mint amit sárlavina ért. Mitőőőől???

Kiültem a vasúti töltésre a kutyatejjel teli fűbe és nézegettem a mozdonyokat. Miért gyáva az ember vonat elé ugrani, mi tartja vissza, ha itt sem akar maradni?

Bambultam ott egy darabig, aztán felmentem a bácsinak segíteni, aztán elmentem kondizni, hátha jobb kedvem lesz. Hát nem igazán, de végre kibírtam befulladás nélkül, fél óra kardióval 100 percet. Tudom, sok, de ennyi esett jól. Végre kapok levegőt.

Csináltam egy kis helyet az ágyamon, bealudtam.

---

Olvasom ezt a sok barmot a Soros-seregről, meg a gusztustalan jobboldai médiát és hányingerem van az egésztől. Nem lehet kulturáltan nyerni? Már ha a kulturált szót lehet használni erre az egészre.

Ma munka után kipróbálom Bé fodrászát, nem bírom magamnak levágni egyhosszra.

Aztán elmegyek a szombati színházjegyekért. 7-8 éve nem találkoztam olyannal, hogy jegyet vásárolok a neten (akár színház, múzeum, meccs, repjegy, bármi), de nem a jegyet küldik át, hanem egy vonalkódos utalványt, amivel a jegyet személyesen(!) kell átvenni. Mi vaaaaan???

Aztán átmegyek világvégére bebizonyítani, hogy nem vagyok okos, ám Békáék igen, és Szalai Ádám is szeret a kispadon semmit sem csinálni. Majd valamikor későn haza...

Nagyon fáradt vagyok.

komment

süti beállítások módosítása