Ma két hónapja hozta a menhely ezt a szép szemű, pisijétől összeállt szőrű pánikgombócot.
Akit azonnal bevágtunk a mosdókagylóba, majd míg mi papíroztunk, feltérképezte a kecót és azóta dumál, magyaráz, követ mindenkit megállás nélkül.
Miniamazon, kicsit esetlen kiadásban. Nem egy ölbenvakarós érzelmi túlcsorbulat, de ragaszkodik, odaül, kísérget, max. egy méteren belül marad pihenés, játék közben is, végtelenül kedves állat. Látszik, hogy az emberek sosem bántották kóborlása alatt, mindenkiben bianco megbízik.
Nem morog, nem harap, sosem fújt senkire, dagaszt ha elégedett, ha agyal valamin, meg ha bosszantja, hogy nem értem, mit magyaráz. Helybenjár, hehe.
Azt hittem, lesznek negatívumok. De (ha leszámítom, hogy sosem lesz már csírátlan steril a lakásom) el kell ismernem, nem bántam meg a befogadását egy kicsit sem.
Sőt, remélem, ő is ennyire élvezi velem.
<3
